A tibeti zavargások miatt, illetve tiltakozásul Kínának az emberi és kollektív jogokat sértő politikája ellen, az Egyek csoport elnöke, Balla D. Károly mai sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy nem vesz részt a pekingi XXIX. Nyári Olimpiai Játékoknak sem az augusztus 8-i megnyitóján, sem a 24-i záróünnepségén. Egyben hangsúlyozta, hisz a politikamentes sport eszményében, demosnstratív távolmaradásával nem az olimpiai mozgalom, hanem Kína jogsértő, az emberi szabadságot korlátozó politikája ellen emel szót.

Ha az ember könyvekről akar írni eszmefuttatást, akkor szinte megkerülhetetlen két szállóige idézése. Az egyik nemzeti poézisünk nagy alakjának, Vörösmarty Mihálynak a költői kérdése, tudniillik, hogy „Ment-e / A könyvek által a világ elébb?” Ha pozitív a hozzáállásunk, a válasz nyilvánvalóan igen, ha azonban a világ megjavíthatatlanságának képzetével küzdünk, netán cinikusan megkérdőjelezzük vagy egyenesen elvetjük az írott szónak a világ folyására gyakorolt hatását, akkor válaszolhatunk nemlegesen is - mondjuk mert évek óta okostelefon, tablet, laptop vagy PC helyettesíti számunkra a könyveket

Könyvekről értekezve szinte ugyanilyen kötelező felvetni a második században élt késő római stiliszta, Terentianus Maurus latin aforizmáját: „Habent sua fata libelli” – azaz a könyveknek megvan a maguk sorsa. Nem árt egyébként tudni, hogy az eredeti megállapítás az olvasók felfogókészsége által megszabott sorsra utal, mi mégis inkább akkor hozakodunk elő vele, ha egyes könyvek hányattatására, történetük véletlen vagy éppen szükségszerű fordulóira, kalandos sorsukra utalunk, netán arra, hogy elveszhetnek és meg is találhatják őket.

Történt, hogy a Békés megyei mezőváros, Orosháza könyvtárának a munkatársai (egy olvasójuk ötletét továbbfejlesztve) igen különleges akciót szerveztek. Neves kortárs íróktól dedikált könyvpéldányokat szereztek be azzal a céllal, hogy valamely nyilvános helyen – elveszítsék őket. Hogy szándékosságról van szó, és hogy ez voltaképp egy mozgalom, arról kis beragasztott cédula tájékoztatja a szerencsés megtalálót: „Ha megtaláltad, olvasd el, majd veszítsd el Te is! Tedd le a parkban egy padon, buszon vagy vonaton, orvosi váróban, vagy a hivatali folyosó ablakpárkányán, az oviban, a suliban, kedvenc kocsmád pultján, vagy a legközelebbi telefonfülkében – bárhol, ahol sokszor megfordulsz, ahol sok ember jár, és ahol megtalálhatják. Ha kedved van, kapcsolódj be Te is a játékunkba úgy, hogy megválsz egy kedves könyvedtől. Helyezd el benne ezt a szöveget… és hagyd el valahol. Esetleg beszélj rá másokat is ugyanerre.”

A gondos előkészítésnek és megfelelő hírverésnek köszönhetően alig néhány nap alatt a mozgalom országossá nőtt. Új és újabb könyvtárak, iskolák, társaságok és magánszemélyek csatlakoztak hozzá, százak vagy talán ezrek veszítik el sorra könyveiket. A nagyszerű játéknak az is része, hogy az elveszítők megpróbálják nyomon követni könyvük sorsát (!). Erre természetesen az internet a legalkalmasabb: az orosházi könyvtárosok nyitotta fórumban mindenki jelezheti, mit hol veszített el – és ugyanitt lehetne dokumentálni azt is, ha valaki ráakadt az elhagyott olvasnivalóra. Nos, előbbire százával sorjáznak a példák, a szerencsés megtalálók azonban nem igazán jelentkeznek. Holott a beragasztott cédulában a mozgalom internetes elérhetőségei is szerepelnek.

Időközben persze az is kiderült, hogy az ötlet nem teljesen eredeti: nemzetközi színtéren régóta sikerrel zajlik BookCrossing néven. Mindez azonban aligha csorbítja a magyar kezdeményezők érdemeit: ha sikerül folyamatosan fenntartani az érdeklődést a mozgalom iránt, akkor annak bizony jelentős olvasás-népszerűsítő hatása lehet. Az orosháziak meg is tesznek mindent azért, hogy akciójuk tovább hullámozzon: minden hónapban (postai irányítószáma alapján) kisorsolnak egy települést, és tesznek róla, hogy a kortárs írók által felajánlott példányok abban a hónapban éppen ott vesszenek el.

Bár egyéni megmozdulások révén a kezdeményezés már most áthömpölygött a Magyarország határain túli magyar nyelvterületekre. Talán okos dolog lenne intézményi szinten is felkarolni. Persze, ahol a lakosság vegyes nyelvű, ott talán nehezebb a lebonyolítás. Ám éppen ezért a siker is édesebb – és talán a világ is láthatóbban lódulhat előre néhány laptop segítségével.

Szó se róla, ezek a hollandok tudnak élni. Egy testvérpár zseniális találmánya a pedálmeghajtású mozgó bár, amellyel akár a közutakra is ki lehet merészkedni egy iddogáló társasággal. Ennél is alkalmasabb arra, hogy valamely kies helyet, parkot, vízpartot, népünnepély helyszínét megcélozva "magukkal vigyék" kocsmájukat. 17 fő fér a járgányba, ebből egy a vezető és egy a bármen (ők nem ihatnak). A 15 utasból 10-nek van pedálja. Állítólag 21 kilométer per órás sebességet is sikerült elérni vele, a jellemző azonban a 10 km/h körüli sebesség. A mobil bár bérleti díja

Áprilisi tréfa is lehetne, de nem az: a bolondok napján elkezdődött a 2. magyar díjazásos keresőoptimalizáló verseny. Kulcsszava: seonyár2008 - ezzel a keresőszóval kell a Google találati lista élére kerülni 2008. július 1. déli 12 órára. Ezúttal különösebb erőfeszítéseket nem kívánok tenni a győzelem érdekében (az első nem díjazásos versenyen 5., az első díjazásoson pedig 10. lettem), most nem ambicionálom, hogy helyezettje legyek a versenynek - de azért kimaradni sem szeretnék belőle. Abban reménykedem, hogy az adott kifejezésre történő keresés látogatókat hoz blogomnak és hogy elszórakoztat a játék: beneveztem hát ezzel a poszttal.

} A téma később készült kronologikus összefoglalója: Honfoglalási emlékmű, Verecke {

 

Turulos elődjét még a millennium évében (1896) állították az akkori országhatáron, amely Trianon után a csehszlovák érát még átvészelte. Véglegesen a szovjet hatóságok távolították el a második világháború után. Aztán nem sokkal a rendszerváltás után felvetődött egy új emlékjel felállításának a lehetősége. Sok huzavona és különféle botrányok miatt ez a terv meghiúsult, az emlékmű torzóban maradt: ekként azonban igen sokan látogatták, koszorúzták, mígnem a közelmúltban az elaltatott ügy új fordulatot vett azzal, hogy Magyarország és Ukrajna elnöke kárpátaljai találkozóján megállapodott felavatásáról. Matl Péter munkácsi művész tervei alapján az emlékmű elkészült, de a felavatás ezúttal is (egyelőre) elmaradt. Ám az emlékmű áll: látogatják, koszorúzzák. Nagyobb méretben alább látható a Vereckei-hágó honfoglalási emlékjele a még el nem bontott belső állványzattal:

Ezúton csatlakozunk a mozgalomhoz. Lényege: a résztvevők nyilvános helyeken könyveket vesztenek el - szándékosan. Az elvesztett könyvekben cédula tájékoztat, hogy a leletet nem kell visszaadni, hanem el kell olvasni - és újra elveszteni, valahol másutt. Az akcióhoz bárki csatlakozhat, aki

Az Egyek csoport a maga részéről egyemberként csatlakozik az Egy óra a Földért mozgalomhoz és eleget kíván tenni a felhívásnak: március 29-én, szombaton este 20 órától kezdve egy órányi időszakra kikapcsolja a hatáskörébe tartozó, a köz-, vagyon-, és a közlekedésbiztonság szempont- jából nélkülözhető fényeket és elektromos berendezéseket. Mint Balla D. Károly, az Egyek szóvivője elmondta, a szervezet székhelyén, Ungváron a hatóságok eddig is élharcosai voltak a nevezett mozgalomnak, lévén nem csupán ezen az egy, hanem az összes estén nagyrészt szüneteltetik a városi közvilágítást.

A Debreceni Disputa friss számában megjelent Pilinszky-projektumom két soron következő verse: a második szonettköszorú 3. és 4. szonettje. A magam módján ezzel viszonzom mindazok figyelmességét, akik nekem vagy családom tagjainak kellemes ünnepeket kívántak a napokban.

Azóta járok szívesebben a Kárpáti Kiadóba, amióta a szerkesztőség maradványát kiebrudalták a régi Vármegyeháza patinás épületéből. Nem hiszem, hogy az egykori csapatból a könyvelővel együtt mindössze négy főre csökkent kiadó bármelyik tagja is visszasírná a méltóságos, ellenben hideg-rideg falakat. Új székhelyükön, a Csatorna utcában, a régi zsinagógából leválasztott hátsó épületrészben elsősorban és feltűnően meleg van. Ami nálunk nagy szó, különösen most, amikor Putyin bekeményített és a gázcsapok elzárásával fenyegette meg a másfél milliárd dolláros tartozást felhalmozó Ukrajnát. Könnyen meglehet, hogy holnapra érvényét veszíti az összehasonlításom, de ma még a kiadónál egyelőre nincs melegebb hivatal a közelben. Mintha egyenesen a kazánházból választották volna le ezt a sajátosan romos, lepusztult két szoba-raktárhelyiséget. Körös-körül beazonosíthatatlan lomok halmozódnak, poros papírkötegek, mappák. Az ide belépőnek óhatatlanul padlás- vagy pinceérzete támad, szeretné megtalálni, amit elrejtettek, vagy amit itt felejtettek az egykori tulajdonosok. A hely újdonsült birtokosa, a Kárpáti Kiadó remekül álcázza magát. A bejárat fölött színes lámpákkal kirakott betűk hirdetik, HRÁLNYI AVTOMATI, amiből beazonosítható az előző bérlő, az, hogy a közelmúltban szerencsejáték automaták villogtak-kattogtak a masszív ajtó mögött. A kiadó vezetője a világ legtermészetesebb módján költözött a játékterem cégtáblája alá, még csengőt vagy kaputelefont sem szereltetett fel, a bejárati ajtót ellenben gondosan kulcsra záratta. Jogosan, különben pillanatokon belül könyvstószok közé járnának vizelni stb. a kinti árusok-vásárlók, boldog-boldogtalan. Így legalább garantáltan szobatiszta szerzők jönnek, azok sem nyomják már le a kilincset, tudják, hiába tennék, felkiáltanak az emeleti ablakba, s a műszaki szerkesztő máris aláereszkedik. Nyilván elvállalta az ajtó szerkesztését is, beengedi a lenn ácsorgót, lekíséri, kiengedi a távozni készülőt. Egészen beleszokott a kialakított eljárásba. M. akárhányszor kedvesen nyit ajtót, nem lázadozik a kapuskodás miatt. Leginkább azt nehezményezi, hogy a számukra kiutalt hivatali részben nincs vécé.