Hogy 3 éves, az hagyján. Hogy koreai, az már meglepőbb. Ám amint hároméves koreaiként a Hey Jude! című Beatles-örökbecsűt énekli, attól leeshet az állunk. A gitár persze inkább csak kellék, de ahogy mozog vele, és mozdulatokkal, gesztusokkal tartja ki a ritmust - meg kell zabálni. ...Persze a média felfedezte, a második videón nem rekamién, hanem tévéstúdióban szerepel. Megnézni gyereknapon - kitűnő felnőtt-szórakozás!

2004-ben egyszer már elkészítettem a jelenleg Hawaiiban élő jeles amerikai magyar író, műfordító, szerkesztő és könyvkiadó - civilben nyelvészprofesszor -, Makkai Ádám weboldalát. Úgy volt, hogy fejleszteni fogjuk, de valahogy Ádám újabb megbízásai elmaradtak, évekre a kontaktus is megszakadt közöttünk. Míg nemrégiben újra jelentkezett: fel kellene újítani ezt a honlap-dolgot. De sajnos a régi tárhely és domain hozzáférésének az adatait egyikünk sem őrizte meg, így az egészet újraalkotva Kolos közreműködésével egy új domain alá, más tárhelyre került a honlap. Amelyet most ajánlani is szeretnék, konkrétan azért, mert frissében felkerült rá néhány izgalmas anyag.

Megújult és nagyon szép lett a Pro Pannonia Kiadó honlapja. A főoldalról be lehet lépni mind a régi, mind az új rendszerbe. A régi flash-megoldású volt, annak összes hátrányával (és kevés előnyével), az új html-oldalakból áll, épp ezért a Google is jól látja. Az új rendszer még bőven feltöltés alatt áll, nekem szerencsém van, mivel a könyvek szerzők szerinti prezentálá- sában a B betűig már eljutott a webmester, így a kiadó által gondozott öt könyvem bemutató oldala már böngészhető: Árokszélen - Halott madárral - Világvége - Szembesülés - 2000±3. Külön erőssége (lesz) az oldalnak, hogy a kiadványaikról megjelent kritikákat, ismertetéseket is számba veszik, lehetőség szerint közölve a szöveget vagy az internetes elérhetőségét. A honlap segítségével mód van online könyvrendelésre is - ez esetben a vevő 15 %-os kedvezménnyel juthat a könyvhöz.

Én akartam írni róla - de megelőzött, és ő írt rólam... Tegnap nagy megelégedéssel fedeztem fel, hogy legkedvesebb barátaim között is a hozzám legközelebb állók egyike, Lőkös Ildikó ír netnaplót a litera.hu portálján. Örömömben pattintottam is neki azonnal egy emailkét, hogy látom ám, és örvendek, és majd ajánlani szeretném a blogomban. El is terveztem, elbeszélem majd, hogy mióta ismerjük egymást, hogyan levelezgettünk anno és hogyan mostanában. Erre nem meglőzött!? És megírta a ma olvasható naplójában, hogy ajánlani fogom a blogomban, hogy mióta ismerjük egymást, hogy miként levelezgettünk anno és mostanában... Szerencsére azért hagyott még nekem is egy-két apróságot. Például.

Talán mert naponta sakkozunk Évával, hirtelen megkívántam 30 évvel ezelőtti egyik kedves olvasmányomat, Stefan Zweig Sakknovelláját. Egyetlen estére való olvasmány, én mégis beosztottam két napra, hogy valamelyest elnyújtsam az élvezetet (meg persze nem is akartam túl hosszan kizökkenni abból, amin napok óta dolgozom).

Igazi klasszikus elbeszélés. Abból a fajtából való, ahol a történet olyan erős, hogy az írói stílus szinte észrevétlen maradhat: a pontos, hibátlan mondatoknak csak követniük kell az eseményeket. Fónagy Iván igazán konzseniális tolmácsolása is roppant természetességével marad észrevétlen: a Sakknovella olyan, mintha magyarul írták volna. (Aki szívesen olvas képernyőről, itt találja: Sakknovella.)

Más: Sakk, gó, kártya

Liszka József barátom aggodalmas- kodott: megkapom-e könyvküldemé- nyét. Előzőleg kérte a címemet, én megadtam:  név csak magyarul, város és utcanév magyarul és oroszul, utóbbi cirill betűvel, házszám, végül az irányítószám, és az, hogy Ukrajna. Jóska kizártnak tartotta, hogy így megérkezzen: "számomra hihetetlen, hogy azzal a címzéssel (magyarul, ill. olvashatatlan cirilül) meg lehessen kapni" - írta. A biztonság kedvéért Szlovákiából átvitte Komáromba és ott adta fel. Pedig bizonyosan megjött volna akkor is, ha a másik Komáromból (Komarno) postázza. (Hiszen rajta van a célország neve latinikával, s ha Ukrajnába megjön, onnan az irányítószám és a cirill címzés már egyértelművé teszi a dolgot.) Jóskának megírtam a jó hírt,  most is azt válaszolta, hogy  számára még mindig hihetetlen.

Alaposan leszedi a keresztvizet a Magyar Írószövetségről és a Kortársról minapi cikkében Ungvári Tamás. Bár néhol személyeskedésre ragadtatja magát, sok kényelmetlen igazságot kimond.  Kedvcsinálónak az íráshoz két idézet: "A múlt senkitől se kérhető számon mindaddig, amíg neofitaként nem kezdi ostorozni azokat, akiket egykor ő választott sorstársainak." Illetve: "Az antikommunizmus komolyabb dolog annál, hogy kizárólag egykori kommunistákra bízzuk."

Mindig ujjongok, ha korábban csak nyomtatásban létező lapoknak végre megjelenik az online-változatuk. Az önzésen túl (már én is olvashatom!) ebben benne van az e-kultúra és a digitális univerzum iránti vonzódásom.