Most ugrik a kisebbségi majom az új magyar nemzetstratégiába!

A magyar-magyar intézményrendszer nagy átalakítása óta Gyurcsány Ferenc holnap találkozik először a határon túli magyar szervezetek vezetőivel.

Az aránylag részletes hír ellenére nehéz megjósolni, mi és hogyan zajlik majd, sikerül-e a kormányfőnek megszereznie a külhoniak bizalmát, tudja-e olyasmivel kecsegtetni őket, ami feledteti a legtöbbek részéről keserűen megélt tapasztalatokat.

A belmagyar kormánypolitika és a külmagyar szervezetek közt a kettős állampolgárságot érintő 2004-es népszavazáskor éleződött ki a feszültség. A Fidesznek lekötelezett és a nemzeti demagógiát a szorgosan gyakorló szervezetek érthető módon szembefordultak a kettős állampolgárság ellen kampányoló kormánnyal, de a magyar jobboldallal különösebben nem szimpatizálókat is kellemetlenül érintette a negatív propaganda és a végeredmény: nem tudták vagy nem akarták megérteni, hogy a NEM egyáltalán nem rájuk vonatkozott, hanem a Patrubány által kiagyalt és Orbán részéről felkarolt belpolitikai aktusra, az érzelmi zsarolással és alkotmányos aggályokkal kiváltó csapdára mondott nemet. A 2006-os választások során sokan megérthették volna, miért is szeretne a jobboldal határon túli magyar állampolgárokat a szavazótáborában tudni (Mikola emlékezetes kiszólása), s ha ez kijózanodásnak nem volt elég, a Fidesz választási programjába belekukkantva bárki érzékelhette, hogy a nagy szavak ellenére abban egyetlen betű sem foglalkozik a kérdéssel.

Újból hatalomra kerülve aztán Gyurcsány Ferenc alaposan belecsapott a nemzeti lecsóba, sokak számára nyilvánvalóvá vált, hogy itten most alaposan rá lesz lépve a megélhetési külmagyarok tyúkszemére, így nem csupán a korábbi Fidesz-klientúra kezdte szívni a fogát, hanem a baloldali kormánnyal lojális szervezetek is. A HTMH és az Illyés Közalapítvány megszűnése akkor is nagy érvágást jelentett mindenki számára, ha a Szülőföld Alapból a kedvezményezetteknek még szép milliókat sikerült is megpályázniuk.

Nem mondható tehát, hogy tavasz óta Gyurcsány Ferenc és intézkedései nagy népszerűségnek örvendenének a határokon túl, s ezen a helyzeten sokat rontott a Nagy Öszödi Böszmeség, meg mindaz, ami utána következett. A kormányfőnek nyilván az lenne az érdeke, hogy megingott (de kemény kézzel megtartott) belpolitikai helyzetét megerősítse, legitimizálja a határon túli magyarok egyetértő magatartásával, ám ez az érdék aligha érvényesíthető a határon túli vezetők szándéka ellenére, akik viszont leginkább pénzt, sok, vagy legalábbis az eddiginél nem kevesebb pénzt-paripát-fegyvert, befolyást és kiváltságot várnak a mindenkori Magyarországtól, leginkább bármiféle ellenszolgáltatás és partneri együttműködés nélkül.

A kérdés tehát az, hogy Gyurcsány Ferenc képes-e az elképzelt új elosztórendszert lenyomni a határon túli vezetők torkán úgy, hogy azok ne forduljanak egyértelműen a magyar kormányzat ellen. Egy ilyen mutatványnak kicsi a bekövetkezési valószínűsége, így a miniszterelnöknek valószínűleg vagy azt kell választania, hogy következetes marad saját elképzeléseihez, vállalva a külhoniak oppozícióját, vagy azt, hogy valamilyen módon megvásárolja lojalitásukat.

Végül ott lenne még egy, az előzményeket ismerve teljesen ki nem zárható lehetőség, hogy Gyurcsány jól árdobja tárgyalópartnereit a palánkon, elkábítja őket az új nemzetstratégia tömjénjével, hogy mindenre rábólintsanak és csak hazaérkezve döbbenjenek rá arra: zsíros támogatásokból igen, de száraz támogatáspolitikából nem lehet megélni. 

________________

Tíz évvel későbbi cikkem: Gyurcsány Ferenc és a böszmeség diszkrét bája

Pechünkre Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) az elnöke már megint szót emelt a határon túl élő több millió magyar érdekében és újabb referendumra készül, szerinte eljött az ideje a kettős állampolgárságot érintő második népszavazásnak.

Ó jaj! Nincs még elég baja a magyarságnak, lehet fokozni a megosztottságot és a feszültséget, íme, hogyan kell ostoba elszántsággal tenni azért, hogy az ellenszenv gyűlöletté fokozódjon. Ha bejött egyszer, két éve, miért ne jönne be újra! Ebben a pattanásig feszített hangulatban csak ki lehet valami nyálfreccsentő vicsorgást provokálni a határon túliság amúgy már döglődő kutyájából.

Hogy a helyzet még cifrább legyen és valamivel kellemetlenebbül érintsen, az eddig kevésbé eszementnek gondolt kárpátaljai magyarságszervezet, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) éppen most szűrte össze a levet Patrubánnyal. Előbb az UMDSZ-közeli Kárpáti Igaz Szó közölt terjedelmes interjút az MVSZ-elnökkel, aki sok egyéb ostobaság mellett még a magyarok őstörténete ügyében is állást foglalt, nem kevesebbet állítva, mint hogy "ma már tudjuk: Itáliában 3000 évvel ezelőtt az etruszkok magyarul beszéltek, s felfedeztük a madjar törzset Kazahsztánban". Majd 2 nappal később arról olvashattam tájékoztatást, hogy új MVSZ-vezetőket választottak Kárpátalján. Ennek az a lényege, hogy az Országos Tanács elnöki posztjából kiakolbólították a KMKSZ-es Soós Kálmánt, aki tétlenkedésével "a szervezeti élet pangását" okozta, helyette az UMDSZ-es Ambrus Pál került, és maga a Tanács csupa UMDSZ-legénnyel töltődött fel, Pirigyi Béla lett az alelnök, az elnökség további tagjai pedig Zubánics László, Dupka György, Kincs Gábor (valamennyien az UMDSZ Országos Tanácsának tagjai). A két szervezet összeszövődése immár nem lehet kétséges. Faramuci azonban annál inkább!

Nem kétséges, hogy ennek a nagy összeborulásnak a hátterében a közös ellenséggel szembeni szövetkezés áll, hiszen a KMKSZ mindkét szervezetnek igencsak a bögyében van. Patrubánynak jól jön, hogy a személyes ellenségévé vált Kovács Miklóst és klánját lecserélheti az ellenérdekelt csapattal, az UMDSZ-nek pedig jól jön az is, hogy valaki újra kiteregeti a sajtó nyilvánossága előtt a vereckei emlékműre szánt dollárezresek elsikófálását, de ennél is jobban jön, hogy folyamatosan megkérdőjelezett magyarságukat (emlékezzünk állandó jelzőjükre: magyarul beszélő szocdemek) most egy mélymagyar szervezet legitimálja.

Csak azt nem tudom, mindezt hogyan fogja a kárpátaljai magyarságot ukrajnai szinten képviselő UMDSZ összeegyeztetni a szocialista-liberális kormánykoalíció iránti hangsúlyos lojalitásával, és miként lesz képes úrrá lenni skizofréniáján például akkor, amikor a kettős állampolgárság ügyében tartandó népszavazáson két szögesen ellentétes nézetet egyszerre kell majd képviselnie.

Bár nem kell őket félteni, bizonyosan feltalálják magukat, magyarázatul talán eldünnyögnek pár keresetlen etruszk mondatot.

Ezen a héten a vízcsapból is mi folytunk. Előbb a köztársasági elnöknak a politikusok feje fölött átnyúló kezdeményezéséből született második, ezúttal "Az identitás megőrzése tömbben és szórványban" témában tartott tanácskozásról olvashattunk (a sok beszámoló közül egy furcsa című: Sólyom László a szórványban élő határon túli magyarokkal tárgyalt - a konferencia részvevőinek névsorát olvasba nemigen találtam szórványban élőket; aki a címet adta, vagy nem tudja, hogy a magyarok leginkább tömbökben laknak, vagy nem ismeri a szórvány szó jelentését, azt hiszi, a kisebbségi szinonimája), aztán a más helyütt elégg furcsákat mondó elnök úr viszonylag sokat beszélt a határon túliakról a DunaTv-ben, a friss mai hírek közül pedig három is ide vág: támogatásra irányuló 400 millió forint átcsoportosítását kezdeményezte egy fideszes és egy MSzP-s honatya, ráadásul megalakult egy új alapítvány, amely  "a határon túli magyarok kedvezményes honosítása ügyében két éve tartott, eredménytelen népszavazás következményeit igyekszik enyhíteni". És ha ez még nem lett volna elég a jóból, akkor nem árt megfogódzkodni: a kettős állampolgárságról szóló népszavazást is újra kezdeményezik.

Ez így együtt nekem több mint sok, mert szerény véleményem szerint a határon túli magyarság ügyének két dologgal lehet igazán ártani: az agyonhallgatással és a túlharsogással.

Az utóbbi sokkal veszélyesebb.

Nem mintha olyan nagy kár lenne érte!

Ha a magyar informatika kormányzati szinten ott tart, mint ez a portál mutatta hónapokon keresztül, akkor jobb, ha soha többé nem lesz elérhető. Kovács Kálmán és az IHM egykori nagy büszkesége ugyanis nagyjából olyan volt, mintha egy középiskola számítástechnika-szakkörének a tagjai ütötték volna össze önszorgalomból.

Az ePontok létesítésének a ukrajnai vonatkozásairól utoljára itt írtam nem éppen elismerő szavakkal, magáról a portálról meg ezeket állapítottam meg március 27-i naplómban:

... A minap ide visszalátogatva néztem meg, vajh mi található az Ukrajna link alatt. Mi lenne: természetesen Kárpátalja. Igaz ugyan, hogy az eMagyar pontok nagy többsége az (UMDSZ-nek köszönhetően) Kárpátalja határain kívülre esik, ám erről tudomást sem véve Ukrajna címszó alatt Ukrajnáról egy árva szó sem esik. Kárpátaljáról annál inkább.

Három dokumentum olvasható itt, az első magát Kárpátalját hivatott bemutatni. Mit mondjak, igen sajátos koncepciójú összeállítás. A kurta bevezető szakaszban 3 mondat (!) jut a történelemre, a többi földrajz, közigazgatás, éghajlat. A második, leghosszabb rész a természet leírásával foglalkozik (inkább túristacsalogató, semmint szakszerű leírás), majd a hegycsúcsok és a természetvédelmi területek után, se szó, se beszéd, rátér az irodalomra. Ami íróembernek persze jólesik, pláne, hogy a neve is leíratik benne vagy ötször. Bár azt, hogy én egy nagyon nagy író vagyok, azt az IHM nélkül is tudtam.

Ám beteges hiúság ide vagy oda, mégis azt gondolom, egy kárpátaljai összefoglaló egyharmadát aligha érdemli meg kis irodalmunk. Pláne, hogy az első két rész egyáltalán nem magyar, hanem általános vonatkozásban tárgyalja a régiót, így össz-kárpátaljai szempontból azért talán mégiscsak előbb az iparról, a mezőgazdaságról, a közlekedésről, aztán mondjuk a néprajzról, a vallásról, a festészetről kellett vagy lehetett volna írni. Ha a turistacsalogató után már csak a kárpátaljai magyarság szellemi életéről akartak szólni, akkor azért az oktatás és sajtó mégiscsak előbbre kívánkozott volna - ám az összeállításból nem lehet megtudni, vannak-e magyar iskolák, van-e magyar hírközlés, mint ahogy azt sem, hogy egyáltalán léteznek-e magyar intézmények, szervezetek. Ám a magyar írócsoportokkal és kiadványaikkal részletekbe menően foglalkoznak. Mondom: piszkosul jólesik ötször olvasni a nevemet, de azért nem gondolom, hogy a beregszászi színház vagy főiskola, a napilapok és hát persze a magyarságszervezetek ne érdemeltek volna említést. Büntiben vannak, vagy mi? Akkor legalább csupa kisbetűvel! (Még majd rám fogják, hogy az IHM-miniszter a haverom.)

Később aztán még felkerült, ha jól emlékszem, valami KMKSZ-jelentés, de odáig a honlap rövid, ám dicstelen pályafutása alatt nem jutott el, hogy akár Kárpátalját, akár Ukrajnát érdemben bemutatta volna. A rosszacska állandó szövegek mellé nagyjából válogatás nélkül átvették a Kárpátinfó híranyagait (mint ahogy a fent kifogásolt szövegeknek is ez a lap volt a forrása).

Nos, nagy-nagyritkán azért odakattintottam az eMagyar csodára - www.emagyar.net -, hátha történik valami változás, hátha kilép a honlap a teljes érdektelenségből és használhatatlanságból. Mostani ellenőrző körútam során azonban ezt az oldalt kaptam:

Ez azért szép! A magyar kormányzat elmulasztotta a lejáró domain-név előfizetését meghosszabbítani. A szolgáltató még függőben hagyta: megújítás vagy végleges törlés következik-e.

Ha nem egy ilyen gyöngécske honlap lett volna eddig ezen a címen, bizisten, rászánnék 2 ezer forintot és megvenném magamnak.

_________________

Frissítés este 10 után: megnyugtató, hogy a magyar informatikai kormányzat olvassa a blogomat! Sürgősen meghosszabbították a domaint: a remek portál újra elérhető. Így csak egy röpke héten át volt elérhetetlen...

Csodálkoztam volna, ha a mostani magyar belpolitikai konfliktus (válság?) nem terjedne át a határon túli magyarságra. Olvasom, hogy a Vajdaságban és Erdélyben szimpátia-tüntetések várhatók, az RMDSZ azonban nem kíván tüntetni, az UMDSZ pedig nyilatkozatában már el is ítélte a vandalizmust, ami ugyan helyes, de nem kétséges, hogy ez a mostani magyar kormányzathoz való törleszkedés újabb bizonyítéka. Másfelé igazodik a délvidéki Magyar Polgári Szövetség, közleménye olyan, mintha csak a magyar szélsőjobb diktálta volna:

"A kettős állampolgárságról szóló december 5-ei magyarországi népszavazás szégyene, a parlament szeptember 26-ai árulása óta minden megváltozott. A népszavazás felszínre kényszerítette az igazságot. ... A most zajló tüntetések, az emberek elégedetlensége és dühe egyenes következményei a magukat mindenek fölöttinek tartó politikusok ármánykodásainak, hazugságainak, mesterkedéseinek, a jogrend, az Alkotmány gátlástalan megsértésének, Magyarország elszegényítésének, kiárusításának." (Forrás). Hasonló a hangütés az erdélyi "testvérek" körében is: "úgy érzik, hogy a Kárpát-medence magyarok lakta területein meg kell szüntetni a több éve tartó nemzetellenes politizálást". A résztvevők jelenlétükkel így kívánnak tiltakozni "a magyarság vezetőinek hazugságpolitikája ellen". Az udvarhelyi demonstrálók kifejezték szolidaritásukat a magyarországi "békés tüntetőkkel." Kérték: Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök mondjon le. (Forrás) [Update: A Vajdaságban is tüntettek Gyurcsány ellen]

Nem csodálkoznék, ha a KMKSZ a napokban hasonló szimpátia-tüntetésre vezényelné ki a beregszászi főiskolásokat.

A dolog végül is logikus: azok a határon túli körök, akik Orbánt, Kövért, Németh Zsoltot hívják rendezvényeikre vezérszónoknak, akik elősegítik Toroczkay szervezkedését (Kárpátalján is van hatvannégyvármegyés szervezet; mi öröm!), akik arra vannak idomítva, hogy ütőkártya legyenek a magyar jobboldal belpolitikai vitáiban, azok most is azt teszik, amit elvárnak tőlük. És végül is ezt tette az UMDSZ is. Odáig persze a másik odal képviselői nem jutnak el, hogy Gyurcsánnyal nyilvánítsák ki szolidaritásukat.

Láthatóan nem vállalkoznak erre a magyarországi szocialista hívek és szimpatizánsok sem. Nincsenek ellentüntetések! Nincsenek, mert még a bősz elkötelezettek is érzik, hogy a miniszterelnök elvetette a sulykot, hozzá közelebb álló megfogalmazással élve, elbaszta a kalapácsnyelet. El bizony, mert ha már megtörtént a nyilvános gyónás, akkor a nyilvános bűnbánatnak is be kellene következnie. Ám láthatóan nem bírja kinyögni, eldadogni, elsuttogni, hogy "elnézést". Ostoba és konok büszkesége, megszállott eltökéltsége most nem helyén való. Nem ez az alkalom arra, hogy úgy viselkedjen, mint aki egyedül van birtokában a bölcsek kövének, mint aki egyedüliként képes üdvözíteni az országot. Már messiásnak képzeli magát, megszállottsága egyre hasonlatosabbá teszi ellenfeléhez. Lassan két őrült fordul szembe egymással, teljes elvakultsággal rohannak neki a falnak. Tragikus. Itt már rég nem a reformokról és a gazdasági csomagról van szó, hanem két nárcisztikus vezér hatalmi párbajáról.

S ha azt mondtam legutóbb, Gyurcsány egyetlen igazi érdeme az, hogy Orbánt nem engedte hatalomra jutni, akkor most meg azt mondom, legnagyobb bűne is az lehet, ha végül belebukva ebbe az ügybe (amit én egyre valószínűbbnek látok) újra a jobboldal kezére játssza a hatalmat. Nem látja, hogy most az ő személye az egyetlen igazi akadálya a megbékélésnek? Le kellene mondania, hátra kellene lépnie, akkor is, ha mindenki tudja, hogy nincs a kormányzásra igazán alkalmas ember. Ám most már ő sem alkalmas, mert elvesztette a bizalmat. Nem a vandál szélsőségeseken áll vagy bukik a dolog (képteleneség, hogy még mindig szabadlábon vannak), nem a Fidesz-szavazókon, nem a hangos vagy csöndes szembenállókon. Hanem azokon a tömegeken, akik most kiállhatnának mellette. De nem állnak.

Gyurcsány Ferenc elvesztette a neki szurkoló, vele szolidáris milliók szimpátiáját. Amit nagyon rövid idő alatt szerzett meg, de még rövidebb idő alatt el is vesztette. Ez a válság lényege, hogy már nem lehet őt szeretni, csak csöndes rezignációval figyelni, hogyan válik semmivé mindaz, amit felépíteni látszott.

Jogi értelemben természetesen sem a kormány, sem Gyurcsány nem illegitim, Orbán ostobaságokat állít. Az önkormányzati választás nem népszavazás. Ám, bárhogy is nézem a dolgot, ha a népharag erősödik (és, mondom: ha a "népszimpátia" láthatatlan marad), akkor ez előbb-utóbb elsodorja Gyurcsányt, rosszabb esetben a kormányt is. Hiába választotta meg demokratikusan, a nép bizony elhajthatja azokat, akikben súlyosan csalódott. Ehhez lehet erkölcsi joga és szerintem lehet (békés) kényszerítő eszköze is. Az országnak nagy-nagy kára származhat ebből, destabilizálódik a biztonság, beláthatatlan kaotikus állapotok alakulnak ki. Ezt valószínűleg tudja mindenki. Ám ha senki sem enged a pozíciójából (illetve a most már alkotmányozó nemzetgyűlést emlegető tüntetők mellé egyre többen állnak), akkor ebből bizony igazi fordulat is kifejlődhet.  

Az igazán rossz az lesz, ami majd azután következik.

Repríz. Eredetileg az írás  itt > Laptop töltő.

x

Budapest. Magyar laptop szervizből billentyűzet kiosztás

A jelen weblap levél és boríték címzés kulcsszóval a Google első oldalán szerepel. Honlap optimalizálás, szemantikus linképítés - Google helyezés javítás

[Utánközlés. Az alábbi szöveg először akkori blogomban jelent meg, majd egészében vagy részben több orgánum is átvette: ÉS, Transindex, NépszabadságOnline. Lásd még: Manzárd a Blogteren, Manzárd a Nolon,  Index-fórum (mindenütt rengeteg hozzászólás).]

Balla D. Károly

Válaszlevél Orbán Viktornak

avagy
SZEMÉLYES ÜZENET BALLA D. KÁROLYTÓL

Orbán Viktor
1088 Budapest, Szentkirályi u. 18.
valasztas2006@fidesz.hu

TISZTELT FELADÓ!

Ön a nekem küldött, iktatószám nélküli, január 30-án kelt kéretlen levelében a közelgő választás tétjéről szólva többek közt ezt írja:

A tét mindannyiunk számára, határon innen és túl az, hogy sikerül-e ismét összetartó közösséggé kapcsolnunk össze a világ minden részén elő magyarságot?

Az Ön szájából ennek a kijelentésnek számomra nincsen hitele, hiszen Ön számos esetben - kijelentéseivel és tetteivel egyaránt - nagyban hozzájárult a magyarság megosztásához, szétszakításához. Hogy egy engem is érintő konkrétumot is említsek: Ön és az Ön pártja nem hárította el a Magyarok Világszövetségének a kettős állampolgárságra vonatkozó népszavazási kezdeményezését, mi több, mellé állt az ügynek, résztvételre buzdított és - mint oly sokszor - megpróbálta belpolitikai célokra felhasználni a határon túli magyarság szorongatott helyzetét. Ön nevét és tekintélyét adta egy politikai ámokfutáshoz, egyértelműen pozitív állásfoglalásra késztette a magyar állampolgárokat egy olyan kérdésben, amelyre nem lehetett jó választ adni. Ezen felül még azt is sugallta, hogy aki nem az Ön és a pártja megkívánta módon szavaz, az nem becsületes magyar ember. Szerintem ez tisztességtelen, magyarellenes és antidemokratikus magatartás volt az Ön részéről, amelyet magyarként, demokrataként és határon túliként egyaránt elutasítok, kivált azért, mert Ön énrám, határon túli magyarra hivatkozva ragadtatta magát érzelmi zsarolásra.

De léphetnénk hátrább az időben, említhetném, hogy az Önök kormányzása idején alakult ki és épített maga köré védfalat az a határon túli klientúra - legalábbis Kárpátalján így történt -, amely nem az adott nemzeti kisebbség, hanem a saját érdekeinek a védelmében működve kisajátítani igyekezett minden "magyar ügyet", lehetetlenné téve a külső kezdeményezést, pártérdekeknek rendelve alá a civil érdekeket, saját alattvalóivá téve azokat, akik csak közvetítésével juthattak hozzá különböző támogatásokhoz, magyarországi tanulási, képzési lehetőségekhez. A kárpátaljai magyarok vagy arra kezdtek törekedni, hogy a kedvezményezettek kedvezményezettjei legyenek, vagy elfordultak a nemzeti értékek mentén szerveződő formációktól. Csoda-e, hogy amikor egy másféle elveket valló és más gyakorlatot folytató (de azonos súlyú, bár más jellegű hibákkal terhes) ellenszervezet fellépett és a 2002-ben hatalomra került magyarországi koalícióban támogatóra talált, akkor végletessé vált a magyarság kettészakadása, amely mára oda vezetett, hogy a kárpátaljai magyarság képtelen kollektív jogait hatékonyan érvényesíteni, hosszú évek óta először nem lesz képviselője az ukrán törvényhozásban, és a helyi hatalomért folytatott harcban is egymás ellen indulnak jelöltjei. Mindebben Önnek, tisztelt Feladó, tevőleges szerepe volt, kérem tehát, ne jöjjön nekem a magyarság egységbe kovácsolásával, ne jöjjön azzal, hogy

fogjunk össze, dolgozzunk együtt a választási győzelem érdekében! Arra kérem, hogy amennyiben lehetősége nyílik rá, segítse munkánkat, éljen a választás jogval áprilisban, adja le szavazatát a Fidesz – Magyar Polgári Szövetségre, és bíztassa erre a környezetében élő honfitársainkat is!

- mert Ön és az Ön pártja ennek az egységnek a legfőbb bomlasztója, nem pedig kovácsa.

Végül engedje meg, hogy tudomására hozzam, nem vagyok az Ön honfitársa, lévén ukrán állampolgárként és születésemtől a mai napig állandó itteni lakosként élek Kárpátalján, így ha akarnék, sem tudnék a Fideszre szavazni. Hogy akarnék-e, az a fentiekből, gondolom, kiderül. Egyben kérem, szóljon kollégájának, az MSZP elnökének, hogy ha meg akarja kímélni magát a válaszomtól, ő már ne küldjön levelet; kár a 170 Ft-ért.

Tisztelettel köszönti:

Balla D. Károly
Ungvár, 2006. február. 23.

Jegyzetemből cikk lett a HVG-ben

Mint a balsors a Himnuszban - panaszkultúra | szerviz: link seo-cikkre laptopról -

Magyar ember két dologban utolérhetetlen: panaszkodásban és dicsekvésben. Hagyján, ha a dologban mutatkozna némi munkamegosztás, mondjuk ha egyesek csak panaszkodnának és mások csak dicsekednének. De nem. A magyar ember játszi könnyedséggel képes multifunkcionálisan működni. Első fokon még mutat némi időbeni distinkciót, előbb siránkozik, és azután hetvenkedik, vagy előbb játssza a Janit, és csak kicsivel később sopánkodik. Másodfokon azonban a magyar ember egyszerre tud fennhéjázni és sápítozni, ugyanazzal a gesztussal mutatja magát valamiben irigylésre méltónak és egyben szánandónak. (A példákat gyűjtse be mindenki saját környezetéből.)

A two in one funkció finomságainak a bemutatásában kétség kívül a határon túli magyarok  járnak az élen. Nehéz olyan külhoni magyart találni, aki egyfelől ne gondolná magát sokkal különbnek a vele együtt élő többségi nemzet képviselőinél (ún. kultúrfölény), igaz és tiszta magyarságában pedig különbnek a belhoni magyaroknál, másfelől azonban ne lenne mérhetetlenül megsértődve amiatt, hogy a hitványabb többségieket több jog illeti meg, a hitványabb magyarországiak pedig jobban élnek őnála. Ezt a magatartást kétség kívül a határon túli magyarok megélhetési politikusai és kéretlen váteszei vitték tökélyre, figyeljük csak meg, hogyan beszél Duray vagy Tőkés, Kovács Miklós vagy Kasza József. Percig sem hagynak kételyt afelől, hogy ők és csakis ők rendelkeznek a bölcsek kövével, kizárólag ők tudják, hol lakik a magyarok istene. Az önhittség és fennhéjázás bajnokai azonban bármelyik pillanatban képesek végtelen panaszáradatban kitörni és a végpusztulás képeit plasztikusan megjeleníteni. És ugyanakkor – hiszen erre megy ki a játék – az elvárások, követelések és számonkérések sokaságát támasztani azokkal szemben, akik a világ botrányos igazságtalansága okán őket az elvárt mértékben elismerni, eltartani, ajnározni nem hajlandók.

Mindez most azzal a nyilatkozattal kapcsolatban jutott eszembe, amelyet Törzsök Erika,  az EÖKiK elnöke adott ma az MTI-nek: A magyar kisebbségpolitikában és az azt közvetítő közszolgálati médiában olyan panaszkultúra alakult ki, amely alkalmat ad valós társadalmi jelenségek elfedésére, a felelősség elhárítására és ellenségkép gyártására, valamint "önmagunk felmentésére vagy nem cselekvésre, ugyanakkor radikalizálódásra". "…szinte egyedülálló panaszkultúrának és a politikai romantika szárba szökkenésének vagyunk szenvedő alanyai határon innen és határon túl, az esetek jelentős részében megfosztva a korrekt, tárgyszerű, széles körű tájékozódás és egy reális jövőkép kialakításának lehetőségétől." (Idézi a Transzindex.)

Nem nehéz ide iktatni az alábbi közleményt sem: "A kárpátaljai és a szlovákiai magyar szervezet elutasítja a kormány határon túli magyarokat érintő alkotmánymódosító elképzelését, és elégedetlen a Szülőföld Alap támogatási pénzeivel is – ismertette Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke és Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának alelnöke. Duray Miklós kiemelte: a kormány alkotmánymódosító javaslatát nem tartják alkalmasnak a továbbtárgyalásra, mert az a magyar nemzet megosztását eredményezné" (idézi a MNO az MR nyomán).

És akkor még egy személyes adalék: hasonló témában írt korábbi jegyzetem újságcikké fejlesztett változata megjelent a HVG-ben: Mint a balsors a Himnuszban. - HVG (Budapest) , ISSN 1217-9647, 2005. (27. évf.), 50. (1386.) sz., 82. p.

________________

magyarok kárpátalján, határon túli magyar, jegyzet, közpol, magyarság, Nemzeti fennhéj és sirám, közblog, közélet, politika, kárpátalja

   A Kárpátinfó hírportál ukrán internetes forrásra támaszkodva arról ír tegnapi cikkében, hogy az ukrán nacionalisták már megint Kárpátalja elszakadásával riogatják a riogathatókat. A riogatás alapja annyi, hogy a kárpátaljai ruszinok autonómiát kértek az ukrán kormánytól, valamint azt, hogy végre ismerjék el őket önálló nemzetnek. (A koalícióban részt vevő szocialisták támogatni látszanak ezt a kérést.)

   A nacionalisták azonban az autonómia harasztjának zörgésére azonnal farkast kiáltanak és sietve azt is kijelentik, hogy "a szocialisták a ruszinok mellé álltak, támogatják őket, egy olyan kisebbség jogait védelmezik, amely valójában nem is létezik".

   Ilyen állat pedig nincs, mondta a vidéki bácsika az előtte legelésző zsiráfról az állatkertben, jut eszembe az analógia. Kérdés azonban, hogy ha ruszinok nem is léteznek, hogyan akarhatják elszakítani Kárpátalját Ukrajnától.

   Annak taglalásába most nem mennék bele, hogy a ruszinok önálló nemzetnek tekinthetők-e, vajon elegendő ismérv-e ehhez a saját nyelv és hagyomány, az ukránokétól eltérő nemzeti vallás és történelmi tudat (szerintem bőven), ám annyi bizonyos, hogy ha egy több százezres népcsoport önmagát önálló nemzetként határozza meg, akkor a többségnek semmi oka és joga ebben kételkedni.

   Az autonómia kérdése - ezúttal a kárpátaljai magyaroké - felvetődik a mai Kárpáti Igaz Szóban is, 1991: igen az autonómiára című szerkesztőségi cikkükben összefoglalják a 14 évvel ezelőtti kezdeményezés állomásit, és azt is, hogyan hiúsult meg a népszavazással is megerősített törekvés. Az írás záró részében szó esik a magyar többségű Tisza melléki járás ügyéről is. Ezt a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség kezdeményezte, 2002-es választási programjának fontos része volt, majd a tavalyi elnökválasztás során a magyar szervezet és a későbbi győztes Juscsenko közötti paktum tárgyát képezte. A győzelem ellenére "természetesen" semmi sem valósult meg belőle. A lap végül kitér arra, hogy a másik magyar szervezet, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség és annak elnöke (Gajdos István parlamenti képviselő), felismerve a területi alapú autonómia megvalósíthatatlanságát, kulturális autonómiában gondolkodik, aláírásokat gyűjt és törvénytervezetet nyújtott be.

   Mint azonban a tapasztalat mutatja, a régió azon országaiban, amelyekben nyilvánvaló a legfelsőbb hatalom meghatározó erőinek nemzetállami törekvése (Románia, Szerbia és Montenegró, Szlovákia, Ukrajna), az autonómia puszta említésétől is a fejekbe tolul a vér. A nacionalisták hisztériát keltenek, a legfőbb döntéshozók pedig simán leseprik az asztalról a kérdést.

   A ruszinoknak és a magyaroknak pedig marad az álmodozás.

_____________________________

határon túli magyar, Kárpátalja, ukrán, politika, ukrajna, közpol, közblog, Ungvár