Napi blogomban Cenzúraprovokációt hajtottam végre:

A Népszava ellen furcsa eljárás indult egy (vagy több?) olvasói komment miatt.  Miközben még az sem derült ki, hogy voltaképp mi a tényleges kifogás. Az Index összefoglalója szerint az adott cikk után „a jelenleg mindössze 18 kommentet tartalmazó vitában valaki egy bizonyos Orbáncot csúnya fertőző betegségnek nevez, Schmitt Pálról pedig többen is megállapítják, hogy nem túl erős jellem, egy kommentelő odáig merészkedik, hogy »pojácának« nevezi.” Nos, a magyarországi cenzúra-viszonyok tesztelése érdekében (szándékosan egy Mo-i szolgáltató szerverén futó oldalamon) ezúton megerősítem: 1) Orbánc egy csúnya fertőző betegség; 2) Schmitt Pál pojáca.  Ugyancsak tesztelési célzattal a Facebookon egy hónapon át minden nap megismétlem e két állítás valamelyikét – és figyelem a következményeket. »tovább

Hónapok óta igyekszem ellenállni a kísértésnek, hogy naplómban a Kárpátalján felélénkült magyarellenességről írjak. Már februárban szörnyülködhettem volna a vereckei honfoglalási emlékmű újbóli megrongálása miatt (egy szélsőséges párt vezetői éghető anyagot öntöttek rá, és felgyújtották), és folytathattam volna áprilisban, amikor az emlékmű újból az ukrán nacionalisták céltáblájává vált (ezúttal feliratokat és horogkereszteket festettek rá). De nem sokkal később Petőfi ungvári szobrát is megcsonkították: kardjának kiálló részét egyszerűen lefűrészelték egy hajnalon. »tovább

Nem használ az államfő tekintélyének, ha körberöhögi a sajtó. Az persze még kevésbe, ha erre okot is ad. A poén szinte kihagyhatatlan volt, én is lecsaptam:

Soha ilyen szép és gazdag nem volt a magyar nyelv, mint most, ugyanakkor a magyar nyelv bajban van, mint általában minden nyelv – mondta Schmitt Pál köztársasági elnök Széphalmon, az első anyanyelvi juniálison.

Soha ilyen szép és gazdag nem volt még Schmitt Pál, ugyanakkor bajban van a magyar nyelvvel – válaszolta Kazinczy szelleme.

Komplex blogomat kissé elhanyagolom, amióta napi blogomba tettem át főhadiszállásomat, illetve emellett új webmagazinomra szánom a legtöbb időt, figyelmet. Bár utóbbival elég sokat foglalkozom, egy-egy új lapszám elkészítése nem kevés munkával jár - ám egyelőre az olvasói érdeklődés eléggé csekély. Meglehet, emiatt nem hetente, csupán kéthetente jelentkezem majd új számmal, mint most ezzel is. / Lezárásához közeledik a szavazás arról, milyen orientációjúnak tartják olvasóim a Kárpáti Igaz Szót. Voksolni itt lehet.

Széles körben elterjedt nézet: a Fidesz-KDNP azért szorgalmazta oly szívósan és azért vezényelte le sürgősen a kettős állampolgárság bevezetését, hogy a politikai nemzetet jogi értelemben is kiterjessze Magyarország határain túlra, és a környező országokban élő leendő magyar állampolgárok százezrei szavazati joghoz jutván a jobboldali erők számára kedvezően módosíthassák a belpolitikai erőviszonyokat. Ez nagyon is megalapozott feltételezés, hiszen egyfelől köztudott, hogy a határon túli magyarság konzervatívabb gondolkozású, vallásosabb és fogékonyabb a nemzeti ideológiára, mint az anyaországi, éppen ezért a magát a konzervatív-keresztény-nemzeti értékrend letéteményesének hirdető politikai erő joggal számíthat a határon túliak nagy többségének a támogatására; másfelől az is nyilvánvaló, hogy mindazok, akik „ettől a kormánytól” kapják meg a magyar állampolgárságot, érzelmi szempontból leköteleződnek és hálából készséggel szavaznak majd a kormánypártokra. Mindez azzal járhat, hogy a most hatalmon lévők akkor is hozni tudják biztonságos többségüket az elkövetkezendő választásokon (akár évtizeden át), ha belföldi szavazóik bázisa erősen megcsappanna. »tovább

(NapiBlog) Nemrégiben egy ukrán-magyar ikerkötetet mutattam be, most egy ukrán és egy magyar szerző közös munkájára hívom fel a figyelmet. Fontos kiadvány, mert a köztudottan makacs tényekre támaszkodva szegül szembe azzal a politikai szándékkal, amely Ukrajnát nemzetállamnak kívánná láttatni (vagy azzá szeretné tenni). A szerzők nem kerülik meg a kényes kérdéseket, szólnak az ország politikai és nyelvi megosztottságáról, az ukrán-orosz ellentétekről, a kisebbségi etnikumok helyzetének ellentmondásosságáról. Érintik a ruszin nyelv és nemzetiség kérdéskörét, és mint Ukrajna hatodik legnagyobb nemzetiségével, foglalkoznak a kárpátaljai magyarság helyzetével. »tovább

Levelet kaptam, ilyesmi szerepel benne:

2011. február 14-én lesz a Magyar Királyi Csendőrség megalakulásának 130-ik jubileuma.  Ennek tisztelete alkalmából szeretnék, Esztergomban egy csendőr relikviákból álló csendőrszobát kialakítani

Azzal a kéréssel fordulok hozzátok drága magyar testvéreim, határon innen és túl, hogy aki e kezdeményezésemet jóindulatú megtisztelő pártfogására méltónak tartja és tud, küldjön nekem a régi Magyar Királyi Kakastollas Csendőrséggel kapcsolatos tárgyakat, fotókat.

Aztán még elpufogtat néhány szépséges frázist: >>tovább

Íme, így kell a központi ukrán médiában egyszerre gúnyt űzni a magyarokból és az ukrán himnuszból. Rég láttam ekkora faszságot!
A videó:

Volt egyszer egy vita, volt egyszer egy vetélkedő - nosztalgiázzunk!

A Megasztár menedzsmentje 2006-ban úgy döntött, hogy a döntőbe jutott két versenyzőnek, Gyurcsány Ferencnek és Orbán Viktornak nem külön számok előadásában, hanem énekpárbajban kell megmérkőznie az Év Hangja díjért. A jelentős eseményről akkori blogom is tudósított.

Mint olvasom, a vasárnapi ukrajnai helyhatósági választások első kárpátaljai eredményei ismeretében mind a KMKSZ, mind a vele szemben álló UMDSZ első embere a magyar pártok siralmas szereplésének okát abban látta, hogy a magyar választópolgárok szavazatait potom pénzért megvásárolták az ukrán pártok.

Ahogy a tudósítás fogalmaz, Kovács Miklós szerint "a magyar voksokat 100–150 hrivnyáért, azaz három-négyezer forintnak megfelelő összegért »egész egyszerűen megvásárolták«", Gajdos István a magyarság megosztottságát is említve ezzel egybehangzóan azt állítja, hogy "»a kárpátaljai magyarok két kiló hús árának megfelelő összegért eladták a voksaikat«, s a 2006-os választásnál is kevesebben szavaztak a magyar pártokra."