a galaxisok és elemi részecskék szempontjából tökéletesen közömbös, hogy hol lakom és milyen nyelvet beszélek. Ekkoriban, 18-20 évesen, olyan globálisan érzékeltem a világot és olyan egyetemes dolgok foglalkoztattak, amilyen szemléletre aztán jó 25 éven keresztül képtelen voltam.

Meg kell tanulnunk, hogy lehetséges a legkülönbözőbb tőről fakadó értékek egyidejű birtoklása, s hogy különféle kihívásoknak egyszerre megfelelni nem feltétlenül jelent megalkuvást és meghasonlást, hanem talán csak rugalmasságot és toleranciát. Ha megértjük, hogy nem kötelező két rossz közül a kevésbé rosszat...

A Kárpátalján élő százötvenezres magyar lakosság hármas gravitáció vonzásában és taszításában él: a nemzeti létet reprezentáló Magyarország egyfajta virtuális haza szerepét játssza világképében; a szülőföldet jelentő Kárpátalja iránti ragaszkodás egyre inkább felemás jelleget ölt; a független Ukrajna pedig...

Miközben a magyar sajtó még hangos Orbán Viktor egy szűk körben elhangzott beszédének a nyilvánosságra kerülésével kapcsolatos találgatásoktól és értelmezésektől, és miközben kezüket összedörzsölve némi látható kárörömmel mondogatják a baloldalon, hogy lám csak, a jobboldal vezére is hazudozik,  most már neki is van őszödi beszéde, aközben nekem, baloldali érzelmű, liberális gondolkozású magyar embernek továbbra is igen rossz a politikai hangulatom. És hovatovább azt is be kell látnom, hogy kellemetlen közérzetem okát nem – vagy nem elsősorban – a jobboldal ilyen-olyan ügyeiben kell keresnem. Persze egyáltalán nem örülök annak, hogy a polgári és nemzeti jelzőt kisajátító oldal előretört, hogy minden közvélemény-kutatás és elemzés azt mutatja: a Fidesz elsöprő győzelemmel nyerheti a következő választást. Nem örülök annak, hogy az ellenzék népszavazások kikényszerítésével tartja sakkban a kormányt, és, kell-e mondanom, nagy aggodalommal tölt el a Magyar Gárda megjelenése, a gyűlöletbeszéd terjedése, a szélsőségesek erőszakos fellépése. Meg hát természetesen én is csóválom a fejemet a nyilvánosságra került tényleges vagy állítólagos Orbán-beszéd egyes kijelentésein, megütközöm a laikus számára is nyilvánvaló, na jó, legyek finom: ellentmondásokon.

Nem készült ilyen felmérés, de látatlanban meg lehet tippelni: ha egy magyar embert bárhol a világban megkérdeznek arról, mi jut eszébe legelőször Kárpátaljáról, akkor, talán a munkácsi várral vetélkedve, a Vereckei-hágó kapná a legjobb helyezést. Nem véletlenül: a Kárpátok gerincén itt átkelő honfoglaló magyarok emlékezete elég erősen él a nemzettudatban, épp ezért a hely is különleges jelentőséggel bír, nem pusztán egy földrajzi pont, hanem olyan történelmi, néha inkább mitikus-szakrális helyszín, amelyhez a nemzeti identitás közvetlenül kötődik. A „Verecke híres útján” a Kárpát-medencébe érkező és itt magának hazát foglaló nép képe – mint történelmi-nemzeti toposz – kiemelt jelentőségű volt a kollektív önazonosság kialakulásában, s megtartásában sem kisebb a szerepe.

Ha önvédelmi, egészségügyi és mentálhigiéniai megfontolásokból nem tettem volna le arról, hogy foglalkozzam a kárpátaljai magyarságszervezetek viselt dolgaival, akkor biztosan nem hagytam volna szó nélkül Kovács Miklós KMKSZ-elnök nemrégiben megjelent cikkét. Nem mintha nem gondolnám azt a másik félről, az UMDSZ-ről, hogy ők sem különbek a Deákné vásznánál, ám a KMKSZ-oldal most ezzel az ostoba cikkel magas labdát adott ellenfelének, amelyet csak le kellett ütni: Kárpátalja magányos magyar "Ramboja".

"..Szomorú dolog, amikor egy elnök saját maga kénytelen állandóan magyarázgatni a bizonyítványát, legyen szó akár a strasbourgi döntésről, akár tüntető kivonulásáról, amikor magyar kérdés szerepel napirenden a megyei tanácsban, akár a szervezeten belüli feszültségről. Egy kívülállónak egyre inkább úgy tűnik, hogy az elnök magányos kárpátaljai magyar “Rambóként” vívja harcát, s immár a szövetség vezetésében sem nagyon akadnak olyanok, akik teljes mellszélességgel és nyílt sisakkal kiállnának mellette. Így egyedül a KMKSZ elnöke “nem hajladozik”, hanem áll rendíthetetlenül. Igaz, egyre kevesebben vannak, akik kérnek ebből az “állásból”: Kovács Miklós kirekesztő, magán kívül mindenkit megbélyegző, több mint egy évtizede sugárzott, mára mumifikálódott magatartásából." - azért a válaszcikk mondatai sem akármilyenek...

A tibeti zavargások miatt, illetve tiltakozásul Kínának az emberi és kollektív jogokat sértő politikája ellen, az Egyek csoport elnöke, Balla D. Károly mai sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy nem vesz részt a pekingi XXIX. Nyári Olimpiai Játékoknak sem az augusztus 8-i megnyitóján, sem a 24-i záróünnepségén. Egyben hangsúlyozta, hisz a politikamentes sport eszményében, demosnstratív távolmaradásával nem az olimpiai mozgalom, hanem Kína jogsértő, az emberi szabadságot korlátozó politikája ellen emel szót.

A hírügynökségek és a fontosabb sajtóorgánumok szinte mindegyike hírt adott a tegnapi ungvári magyar- és ruszinellenes tüntetésről.

A flashmob fogalma nem tartozik a közkeletűek közé, egyelőre a nagy- városi szubkultúra részének tekinthető. Olyan társadalmi megmozdulást takar, amelynek során sok ember hirtelen megjelenik valamely nyilvános helyen, szokatlan dolgot művelve felhívja magára a figyelmet, aztán a sokaság feloszlik, mintha mi sem történt volna. Véglegesen elfogadott magyar kifejezés még nincsen erre a jelenségre, leginkább villámcsődületként, villám- gyülekezetként emlegetik.

Amikor először olvastam a hírt, miszerint olyan fényes jobboldali személyiségek, mint Kövér, Áder, Semjén, Kerényi, Bayer Gyurcsány Ferenc Baráti Társaságot alapítottak, vegyes érzéseim támadtak. Egyrészt a humornak és az iróniának feltétlen híve vagyok, másfelől a nevezett urak beállítódását valamelyest ismerve minden eszembe jut, csak nem a jóízű élc, hanem sokkal inkább a demagógia, az összeszorított fogú sulykolás, a szívós leckefelmondás. Továbbá: ha egy publicista vagy egy amúgy is bohócnak állt színházi ember tesz ilyen kísérletet a miniszterelnök lejáratására, az valahol rendjén is van, ez beleférhet a demokratikus keretekbe. Ám rivális vezető politikusoktól az ilyesmi egyszerűen nem elegáns dolog, sokkal inkább minősíti őket, mint azt, aki ellen irányul.