Én, mint Első Piréz, aki már másfél éve használja magára nézve ezt a jelzőt, szükségesnek érzem, hogy jelezzem: a pirézek újra szóba kerültek a Tárki legújabb felmérése okán. Utóbbiból kiderült, hogy a pirézek iránti elutasítás mértéke egy hajszállal ugyan csökkent, de továbbra is elég erős. Ez épp elég ok arra, hogy én továbbra is piréznek tekintsem magam. Viszont azon csak csodálkozni tudok, hogy bár tavaly tele volt a média azzal: ez csak egy kitalált népcsoport (minekutána honlapjaik is születtek- pl. ez + ez), a megkérdezettek 66 %-a még mindig elutasítja őket. [A mostani felmérésről a Népszabadságban, Az Estében]. << frissítés: az elavult-elévült, törött hivatkozásokat töröltem.
A közmondás szerint akasztott ember házában nem illik kötélről beszélni. De mi a helyzet akkor, ha magukon a háziakon ütközik ki a kötél-komplexus, és ők hozzák szóba a kötél általi fenyegetést akkor is, ha az teljesen indokolatlan? Illetve hát talán igazságosabb úgy fogalmazni, hogy az egyszer már megégett ember nemcsak a tűztől, hanem a füsttől is fél – ugyan mi mással lehetne magyarázni a mostani esetet, melynek során az ukrán főváros lakosai sajátos bűnbakot találtak maguknak.
A találmány a kolumbiai
Ezt a könyvborítót
Olvasom: "a határon túli magyar szervezetek erre jogosult vezetőinek lehetőségük lesz arra, hogy egy felelősségvállalási nyilatkozatot adjanak ki a magyar igazolvánnyal vagy hozzátartozói igazolvánnyal rendelkező személyek számára, amely a vízumeljárásban a beutazás és a tartózkodás anyagi fedezetének igazolására szolgál." Jól értem? A KMKSZ meg az UMDSZ vezetői fogják igazolni, valakinek van-e elég pénze, hogy Magyarországra utazzon és ott tartózkodjon? Eszem megáll.
A Fidesz a legpofátlanabb spammerek közé tartozik. Többszöri határozott követelésemre sem képesek levenni a levelezési listájukról, amelyre önkényesen valamikor felvettek. Még az élesebb visszaszólásaim sem zavarják őket: 2006-ban írt reagálásom -
Jaj, mibe botlottam ma... Kárpátaljai magyar muzsikusok a Magyar Gárdával... Nem túl gyakran vetődök el az Ivaskovics József vezette Credo Verséneklő Együttes honlapjára. Nagyon idegen lett tőlem az a zenei ízlés, amit képviselnek. Meg az a tendenciózusság is, amellyel alapanyagukhoz, az irodalomhoz nyúlnak. Pedig a 80-as években fontosnak tartottam az akkori Ivaskovics-trió működését: nagy jelentőséget tulajdonítottam annak, hogy a cenzurális viszonyok között a kárpátaljai magyar költészet zenére ültetve is eljuthatott a közönséghez. Aztán... Aztán sok minden történt, 2001-es naplómban már ezt írtam róluk:
Ha nem is a király, de az ukrán miniszterelnök már meztelen. Legalábbis márványban. A luhanszki mester, Nyikolaj Smatyko művét nem titkoltan Julija Timosenko ihlette. Arcban nem túl nagy a hasonlóság, de a hajfonat elég jellegzetes, és ha ez nem lenne elég, a gyöngysor csatján ott a Ю.Т. monogram. A művész Ukrán Auróra c. szobrát 500 000 dollárra értékeli, és szerinte a modellnek is megérne ennyit, hogy kiállítassa egy neves múzeumban. -- Az ukrán vaslédi egyébként korábban már 