A 'könyv kontra digitális szöveg', könyvtárlátogatás vagy laptop használat vitákban időnként még mindig felmerül érvként, hogy a számítógépet nem viheti magával az ember, ha a WC-n akar olvasni. Holott az elektromos könyveket megjelenítő eszközök sokasága már régóta mind méretében, mind jellegében alkalmas arra, hogy ugyanott olvashassuk - ágyban, autóbuszon, illemhelyen, fotelban - mint egy hagyományos könyvet. A Philipsből kivált Polymer Vision cég rövidesen piacra kerülő Readius nevű újdonsága abban (is) különbözik társaitól, hogy jó felbontású kijelzője egyfajta e-papír, így összehajtható, és ebben az állapotában alig nagyobb egy mobiltelefonnál. Minthogy persze telefonálni is lehet vele, meg emailezni, meg zenét lejátszani. A jövő nyilvánvalóan ez: ha elmegyünk kényelmes, szélesképernyős otthoni számítógépünktől, akkor egy maroknyi kütyüben legyen benne minden, ami a világgal való kommunikációnkat és kényelmünket-szórakozásunkat szolgálhatja.

Olvasom egy PR-jellegű cikkben, hogy Naoka Tosa, a Kyotoi Egyetemen dolgozó multimédia-művész interaktív haikuíró szoftvert épített: a felhasználó begépeli a két-három kulcsszót, majd a program azokhoz kapcsolódó verset generál. A számítógépes költészet persze nem új dolog - a magyar Papp Tibor is jeleskedett a műfajban Disztichon alfájával -, és már haikugyártó-program is létezett korábban, itt azonban az interaktivitás számít újdonságnak, illetve az, hogy a gép "tanul" abból, ha a felhasználó átírja a kapott verset.

2023 a BingAI mesterséges intelligencia ennyit tudott erről:

Naoka Tosa egy japán művész és kutató, aki a gépi haiku készítésével foglalkozik. A gépi haiku olyan számítógépes programok, amelyek automatikusan vagy félautomatikusan generálnak haiku verseket, a klasszikus japán költészeti formát, amely 5-7-5 szótagból áll, és tartalmaz egy évszakhoz kapcsolódó szót, a kigót. Naoka Tosa célja az, hogy a kulturális számítástudomány segítségével megőrizze és terjessze a haiku művészetét és filozófiáját.

Naoka Tosa egyik legismertebb alkotása a Hitch-Haiku, amely egy interaktív rendszer, amely támogatja a felhasználókat a haiku versírásban. A Hitch-Haiku lehetővé teszi a felhasználóknak, hogy tetszőleges kifejezéseket válasszanak ki egy híres japán esszéből, amely ezer könyvet mutat be különböző műfajokból, generációkból és eredetekből. A rendszer ezután egy esszé korpusza és több adatbázis segítségével létrehoz egy haikut, amely összefoglalja a könyv lényegét, majd lefordítja angolra. Így a japán könyvek esszenciája eljuthat azokhoz is, akik nem ismerik a nyelvet. A rendszer bemutatása megtalálható az ACM SIGGRAPH ART SHOW ARCHIVES és az ACM SIGGRAPH HISTORY ARCHIVES weboldalakon12, valamint egy tudományos cikkben is3.

A gépi haiku érdekes és kreatív módszer a költészet és a számítógépes technológia ötvözésére.

Vége a cipekedésnek. Legalábbis a sima felületeken: állomásokon, reptereken. A kedves utas csak a zsebébe tesz egy chipkártyát, és Tony, az angol nevű, de orosz fejlesztésű robotbőrönd úgy követi, mint egy jó kutyus. Fel van szerelve fotocellákkal, ultrahangos és infravörös érzékelőkkel, kikerüli az akadályokat, nem zuhan a mélybe. A burkolat kisebb egyenletlenségei vagy az alacsony küszöbök, emelkedők és lejtők sem akadályozzák haladását. Akkuinak egyszeri töltése 2 órányi üzemelésre elegendő. Összsúlya 30 kg. Ha túlságosan lemarad a gazditól, vészjeleket ad le (és sipolni kezd a zsebben a chipkártya is.) Prototípusát 2008 tavaszára ígérik, sorozatgyártása 2009-ben kezdődhet. Rendeléseket máris felvesznek. Ára potom 49.000 orosz rubel (346 ezer Ft.)

Krisztián hívta fel a figyelmemet az Art. Lebedev Studio munkáira. A közel 200 munkatársat foglalkoztató cég Oroszország egyik legnagyobb dizájn-vállalkozása. Mindent terveznek, amivel megbízzák őket (honlapot, bútort, háztartási gépet, szórakoztató elektronikát, betűtípust, dizájnos laptop billentyűzetet...), vezetőjük Artyemij Lebegyev még az orosz rövidítések 110 ezer címszavas szótárát is összeállította. Oldalukat tallózva azonban kiderül az is, hogy nem idegen tőlük a humor sem. Feltaláltak és formaterveztak például egy adaptert is, amely hatákonyan oldja meg azt a problémát, hogy az ember ujja nem fér bele a konnektorba. A csatlakoztató megbízhatóan hidalja át ezt a technikai akadályt.

A ujjnak szánt üregbe helyezett fém kontaktusok garantálják a megrázó élményt.

A sok száz igen mutatós komoly terv mellett a komolytalan találmányaik közül érdemes megcsodálni még a denevéralakú csíptetőt, amely igen vidámmá teheti a teregetést.

Kétség kívül hatásos módja érzelmeink kifejezésének, ha kocsiban ülve az ablakon kinyújtjuk öklünket a felfelé tartott nagyujjal, létezhet azonban sokkal kulturáltabb módja is a kommunikációnak. Minden alkalomnak megfelelően tudathatjuk a mögöttünk haladóval mondandókat egy orosz cég gyártmánya segítségével, amely öt emotion-fokozatban közvetíti aktuális közlendőket a "köszönöm"-től a sima szmájlin át az "idiótá"-ig. A hátsó ablakba erősített kütyüt a volánnál ülő vezérli a keze ügyébe helyezett kapcsolóval.

Nemcsak digitális rózsafüzér létezik, hanem elektromos cigaretta, azaz E-JOY is. A parazsat vörös LED helyettesíti, a készülék folyékony nikotint melegít fel és porlaszt belélegezhető  cseppekké, a füstöt meleg pára utánozza. Az e-cigi állítólag mindenben kielégíti a dohányzók igényeit és megfelel a dohányzás pszichológiájának. Nem tartalmaz egészségre káros anyagokat (kátrány és egyebek), nem zavarja a környezetet, a nikotinadag csökkentésével segíthet a leszokásban.

Az interneten talált furcsaságokat szemléző honlap - miafene.hu - hívja fel a figyelmet a nem teljesen új, de mindenképpen megejtően kedves üdvösségipari termékre, amelyről a Hetek így számol be: "Piacra dobták a digitális rózsafüzért Olaszországban, amely lágy női hangon imádkozza az üdvözlégyet. A számítógépes egérre emlékeztető, hangszóróval ellátott készülék mindennap elmondja a miatyánkot, elmond három üdvözlégyet és dicsőséget."

A 0,2 kg súlyű kütyüt természetesen meg lehet vásárolni, ára potom 29,50 €. Ez pedig "az üdvösséghez mérve aprópénznek is kevés" - jegyzi meg a miafene.hu.

  Bevallom, először kacsának gondoltam a hírt, miszerint egy orosz cég szőke nőknek szánt olyan klaviatúrát hozott kereskedelmi forgalomba, amelyen a funkció-billentyűkre az van írva, hogy fölösleges gombok, az Esc-re az, hogy Nem!, a Space neve pedig A leghosszabb billentyű. Ám, miután megtaláltam a friss hírt, miszerint tegnap elkezdődött a billentyűzet kereskedelmi forgalmazása, és pláne, miután a gyártó oldalán is felleltem a termék bemutatóját, már nem lehetett kétségem. Tovább keresgélve megtaláltam a világelső gyártók nagy ötletének internetes eredetét is.

Több forrás is megerősíti, hogy az éceszt egy az interneten hosszabb ideje terjedő, láthatóan megbuherált kép adta, magam több 2006-os  forrásban is megtaláltam nagy méretben (alább egy akkora részlet, ami ide befér).