A Hungarológiai Közleményekben (Újvidék) Szabó Szilvia tollából tavaly megjelent dolgozat Berniczky Éva Méhe nélkül a bába című regényét értelmezi úgy, hogy a szüzsé nyomozás- /fordítástörténetét állítja centrális helyzetbe. Az interpretáció során felmerülnek a napló és az önéletrajz műfaji kérdései és a női identitás problematikája is. A fellelt, a fordítás tárgyát képező (a törzsszövegbe szubtextusként ágyazódó) napló- szövegek felülírják a preskriptív nemi szerepeket, de a fordítástörténetben is dominánssá válik az elnyomott feminin beszédmód. A fordítás ön(re)konstruk- ciós folyamatként is interpretálható, melynek eredménye a fordító én-elhasonulása lesz. >> A fordítás mint a szubjektum-(re)konstrukció figurája - a gyönyörszöveg tex/(s)tuális  multiplikálásának aktusa

Esterházy Péter Tompaszögletéről írja Fűzfa Balázs irodalomtörténész:

"Nem egyszerű regényt tart kezében az olvasó, hanem afféle esterházysan összegyúrt nyelvi képződményt ismét. ...ezt a regényt nemcsak elölről kezdve a végéig lehet befogadni, mint az effajta szövegeket általában szokás volt eddig – a posztmodernség előtt. Sőt, nemcsak bármilyen sorrendben forgathatjuk a lapokat – amiképpen ez James Joyce-tól kezdve lehetséges –, hanem akár egymásra is fénymásolhatjuk őket [...] a létezésre való rákérdezés katarzisával vigasztaló mű született ismét a Duna partján. Az Esterházy teremtette világ magába – mint szerelmesek önmagukat egy gömbbe – zárja a vele megismerkedőt, s csak úgy ereszti el, ha most már az ő álmait is álmodja tovább: végtelen tompaszögeket rajzolva az égre, hogy a csillagok közötti terekben és időkben örökkön egymás felé hajlíthassa életének párhuzamosait." » » » a recenzió teljes szövege a szerző blogjában olvasható.

Előzmény: Tompaszöglet - egy új Esterházy

Balla D. Károly:
Magyarul beszélő magyarok

Szerző: Bogár Edit

Könyvkritika - Méhe nélkül a bába / Székelyföld 2008

Pieldner Judit: A hiányzó többlet

Berniczky Éva neve valószínűleg kevesek számára ismerős. A fülszöveg tudósítása szerint a kárpátaljai írónő második kötetét, egyben első regényét olvashatjuk a Magvető Kiadó gondozásában. Így kevéssé befolyásolhat bennünket, olvasókat, a művek előzetes fogadtatása, csak a jelen szövegre hagyatkozhatunk, amely azonban önmagában elegendő ahhoz, hogy kellő figyelmet érdemeljen.

Különös nyomozás története a regény: az egyes szám első személyű elbeszélő fordítói megbízást kap Szvitelszkitől, a mániás könyvgyűjtőtől, aki egyébként vidéki történelemtanár. A lefordítandó szöveget egy rejtélyes füzet tartalmazza, amelynek lapjaiért Szvitelszki még a félig romokban heverő árnyékszékbe is behatol. Ahogyan a könyvgyűjtő rögeszméjévé válik a füzet megszerzése és összerakása, úgy a fordító is egyre inkább függővé válik a megbízatásától, annak ellenére, hogy tudja, a megbízó jól ismeri a forrásnyelvet, és különben is a fordítás csak arra jó, hogy eggyel több példány gyarapítsa a senki által nem olvasott dohos könyvállományt, Szvitelszki gyűjteményét, illetve, hogy analfabéta felesége, a nyálas csókú Mokrinka immár két nyelven ne tudja azt elolvasni. A regény a fordító megfigyeléseiből mint főszövegből, valamint a fordítás töredékeiből mint közbeékelt szövegekből áll össze, a különbséget tipográfiai, valamint stilisztikai különbségek jelzik. A szövegek hátterében pedig két nő története bomlik ki, és fokozatosan derül fény a kilétükre és a köztük lévő összefüggésekre: a füzet a szépséges Alla naplóbejegyzéseit tartalmazza, aki a regény címében kiemelt bábának, a bűbájos Odarkának az újszülöttként elhagyott lánya.