Rengeteg (de roppant élvezetes) munkám van abban, hogy ilyeneket írhatnak rólam: "A legfürgébb írók egyike, fizikai hatókörét a lelki és digitális térbe tágította szinte határtalanná"  (Zöldi László) "a hazai blogoszféra szerintem egyik legjelentősebb alkotója" (Sarnyai Tibor); "megkockáztatom, ő a magyar irodalom „leginteraktívabb” alkotója: ha valaki egyszer alaposan meg fogja vizsgálni írói pályáját, nem hagyhatja figyelmen kívül számtalan virtuális megnyilvánulását" (Benedek Szabolcs). Idézhetném - de nem teszem! - azt az ítészt is, aki szerint a BDK BLOG a Kárpátaljához köthető magyar irodalom egyik alapegysége (a másik kettő egy-egy nyomtatott periodika). Mindez persze roppant hízelgő rám nézve, de néha eltűnődöm azon, vajon javamra vált-e, hogy íróként kiléptem az írószoba intimitásából. Vajon amennyit nyertem felületben, jelenlétben, pezsgésben, nem vesztettem-e ugyanannyit az elmélyült, a csendes munka meghittségéből.

A Magvető Kiadó 2011. október 12-én, 15 órai kezdettel a világháló nyilvánossága előtt rendezi meg a Tejmozi rendhagyó online bemutatóját, amely egyben sajtókonferencia is. Megszólalnak a szakma jeles képviselői, olvashatók és hallhatók lesznek részletek a könyvből, mód nyílik kérdések feltevésére és megválaszolására - a kiadó képviselőivel együtt három órán át állok az újságírók és az érdeklődők rendelkezésére. A Magvető most tart először internetes könyvpremiert; helyszínül a kiadó Facebook-oldalát választották. MINDENKIT SZERETETTEL VÁROK! További részletek: Online könyvbemutató. • A Tejmozi blogján az aktuális publikációkon kívül (kritika, regényrészlet, interjú...) igyekszem részletesen bemutatni a regény előzményeit, keletkezéstörténetét. E célból készítettem egy eligazító oldalt, lásd: ELŐTÖRTÉNET.

A 100 ezer költő a változásért c. rendezvény keretében szeptember 24-én a budapesti Műcsarnok közönsége előtt hangzik el (saját hangomon), a tervek szerint 20.25 és 20.30 között, az alábbi versem; egyidejű megjelenése néhány blogomon virtuális részvételemet erősíti.

A lív nyelv feltámasztása: Alberd Yollaka

A kelet-finnországi Haajaiskylä városban élő költő egy évvel ezelőtt eléggé kalandos úton juttatta el hozzám verseit. Levelezni kezdtünk, összebarátkoztunk - közben néhány versfordítással is elkészültem Juvan Sesztalov oroosz nyersfordításai segítségével (de a lív eredetibe is beleélve magamat). Ezek közül 3 most megjelent - a szerzőről és nemes missziójáról új laptopomon írt kis ismertetésemmel együtt. Most feltettem ide, bázis blogomba - és értesítettem földrajzilag távoli, de szellemiekben egyre közelebbi költőtársamat. Persze azonnal megnézte az oldalt. Mint a látogatási statisztikát mutató mellékelt ábra tanúsítja, ez 8 perccel e bejegyzés frissítése előtt történt. De lássuk a verseket:

Eddig nem igazán mertem beszélni róla. Most, hogy a kiadó honlapjára felkerült, talán már nem kell attól tartanom, hogy elhamarkodom a bejelentést: hamarosan megjelenik harmadik regényem, a Tejmozi. Hangütésében, meseszövésében erőteljesen elüt két korábbi regényemtől. Ha azokat posztmodern trükkregénynek ítélte a szakma (pontosabban Tarján Tamás), akkor ez hagyományos, akár történet-központú regénynek is nevezhető. Ugyanakkor megírásának előzményeit tekintve mégis egy ízig-vérig posztmodern irodalmi interakcióból nőtte ki magát. További részletek: Magvető, Tejmozi | Mi legyen a Tejmozi fülén? | Tejmozi, szófelhő

Berniczky Éva

En passant

Ómédinél evett utoljára jóízűen spenótot, aztán a folytatásban velük együtt veszett el az étvágya. Amíg Pénzeséket a szomszédjukból el nem hurcolták a Moskovits-téglagyárba, Menyétke hozzájuk járt kosztolni. Az anyja késő este szabadult a szeszgyárból, csak hétvégén főzött. Ő meg délben is hazaugorhatott az irodából. Ómédi párját ritkító kóser konyhát vitt. Gyereke nem lévén, az utca népét etette. Annak fejében, hogy a környék lakói összehordták neki a főzéshez, sütéshez valókat, sajátos kifőzdéjében mindig akadt valami finomság a hozzá betérők részére. A Cső utca valamennyi kölyke oda volt a spenótjáért, mert az öreg Médi edényében az is átminősült. Talán a zöldségekkel együtt vitte el a fazekakat, serpenyőket, tepsiket megmeríteni. Ki tudja, mindenesetre, mire főzeléke tányérra került, csoda történt a parajjal, annyi szent.

Sikerült a gonoszságig fokoznom öniróniámat: az utóbbi időben gyilkos gúnnyal teszem el magam láb alól. Válogatott halálnemeket keresek és a leírásokban a legkíméletlenebbül állítom pellengérre hiúságomat, beképzeltségemet, mérsékelt tehetségemet, falánkságomat, olvasatlanságomat. Eleinte kiváltottam néhányak fejcsóválását, de mostanra, azt hiszem, sikerült sokakkal megkedveltetnem a magam-kitalálta irodalmi önhalálhír műfaját - legalábbis erre következtetek a személyes visszajelzésekből és a Facebookon tett hozzászólásokból, az ottani, és a napi blogomban megejtett lájkolásokból. Ide most belinkelem eddig halálaimat. Bízom az olvasó vidor együttérzésében. Hosszú szenvedés után |  A költő fagyhalála |  Böjti áldozat | Végzetes tréfa | A véradó halála | Verecke áldozata | Halálos kóválygás |  Az utolsó akkordok | A hamisító halála | Végzetes szlalom

a könnyű préda vére alvad így
s a holt időre dőlnek így az árnyak
mint lábnyomába lép a szép szelíd
halál a körbe járó zord magánynak

a bűnök bűzét lassan felbugyogja
a vétkezőkre váró lomha láp
világra fordul így a holtak gyomra
mikor az Isten veszti egyfiát

ahol a füst a dombot körbeéri
ott gyilkot rejt a felgyújtott kacat
mert gyászba így esik az új előtt a régi
mikor a föld az égre felszakad

a végek hulló ága reszket így
mikor elérik mind a sanda vádak
mint lábnyomába lép a szép szelíd
halál a körbe járó zord magánynak

Versem a Vigilia, 2011. áprilisi számában jelent meg

Nem is olyan könnyű jó kecskerímet írni. Maga a rím nem annyira nehéz, százával lehet találni olyan kettős alakzatokat, amelyekben ugyanaz a két mássalhangzó cserélődik fel (a klasszikus példa: kaján halász / haján kalász), de hogy az alkotott rím újszerű, maga a kétsoros versike pedig lehetőleg poénos, esetenként - mint nálam - kicsit pikáns is legyen, ahhoz már kevés a puszta szókeresgélés és hangcserebere. Azt persze nem gondolom, hogy a legnagyobb költői bravúr ilyesmit írni, de hogy jó játék, abban biztos vagyok. Napi blogomon mostanában közreadtam néhányat és  némi sikert  is arattam velük (különösen a női hűtlenség első tudományos magyarázatával). Íme: