A hírügynökségek és a fontosabb sajtóorgánumok szinte mindegyike hírt adott a tegnapi ungvári magyar- és ruszinellenes tüntetésről.

Kisiskolás unokaöcsémet jó harminc éve egyszer elvittem Ungváron a moziba. NDK gyártású indiánfilmet néztünk, sajnos nem emlékszem, melyiket, de az bizonyos, hogy tele volt harci jelenettel. Akkoriban a mozikban főleg háborús és partizánfilmeket vetítettek, felüdülésnek számított ez a másfajtaság. Bár én már nem igazán élveztem az ilyesmit, kinövőben voltam belőle, de az öcskös tágra nyílt szemmel próbálta követni a történetet. Azt láthatóan hamar megértette, kik a jók és kik a rosszak a filmben, mert egyszer csak megkérdezte: „Ugye az indiánok az oroszokkal voltak?”

A Kárpátinfó online c. újság optimalizálatlan honlapja úgy teszi közzé azt a hírt, amely szerint az ukrajnai Csernyihovban fallosz alakú dizájnos üvegben hoztak forgalomba minőségi vodkát, hogy nem közöl hozzá illusztrációt (az már sok lenne a templomjáró álszenteknek?), holott az ukrán-orosz források többségében  fellelhető a szóban forgó tárgy szemléletes fotója. Mivel olyasmiről van szó, amit tárgyi valóságában megpillantani többet ér, mint leírásokat olvasni róla, ezúton elégítem ki (hm) a jogos igényeket.

A nagyvilágban nem sokan hallottak arról, hogy az újonnan megalakult független Ukrajna 1992-ben zárolta a szovjet Takarékbankban elhelyezett lakossági betéteket. Ez akkor igen nagy érvágást jelentett a kisemberek számára: nem elég, hogy megszűntek a munkahelyek, nem elég a követhetetlen infláció és az áruhiány, nem elég, hogy a szociális védelem és az egészségügyi ellátás minden képzeletet alulmúlt – még a megtakarítások is elvesztek. (Takarékoskodni a szovjet érában nem volt nehéz: igaz, hogy a fizetések szintjét alacsonyan tartották, de azt a keveset jól be lehetett osztani, mert az alapvető szükségletek az állami dotáció révén alig kerültek valamibe, értékesebb holmihoz, gépkocsihoz, külföldi utazáshoz vagy más „luxushoz” pedig nemigen lehetett hozzájutni. Aki tehát nem gurította le a torkán a fizetését, minden hónapban félretehetett egy keveset – és ez az évek során felhalmozódhatott.)

A fontosabb weboldalakon az elemzők a hét elején csupán patthelyzetről beszéltek, mára már krízist emlegetnek az elemzők.

A lehetetlen helyzet azzal állt elő, hogy az előrehozott szeptembervégi választások után sok huzavonával nemrégiben végre megalakult ukrán Legfelsőbb Tanácsban kedden kétszer egymás után nem sikerült megválasztani miniszterelnöknek Julija Timosenkót, a nevét viselő párttömörülés elnökét, akit az államelnök Viktor Juscsenko jelölt erre a posztra. Bár a 450 fős törvényhozásban elvben többsége van a koalíciós, azaz „narancsos” erőknek, ám „a forradalom hercegnője” a minimálisan szükséges 226 támogató voksnál mindkétszer eggyel kevesebbet kapott, holott a koalíciós oldal 227 mandátummal rendelkezik. A narancsosok csalást gyanítottak, a szavazatszámláló rendszer szándékos manipulálásának a vádjával feljelentést is tettek a főügyésznél és a biztonsági szolgálatnál. (A „félreszavazó” honatyák állították, hogy ők az „igen” gombot nyomták meg. A helyszínre érkező biztonságiak nem észlelték külső behatolás nyomát az elektronikus szavazórendszerben. Második alkalommal egyébként a házelnök szavazata is hiányzott: mágneskártyáját a kavarodásban elcsenték...)

Azért az elég ciki, ha egy helyi lapban az jelenik meg, hogy "Hévízen pihent Balla D. Károly író". Ami persze voltaképp igaz, még az is, hogy köszöntem jól voltam, de a dolognak van valami erőteljes bulvár-íze. Pedig az interjút én adtam jó kedvvel, szó van benne a Lilla-díjról meg virtuális öngyilkosságomról, de címbe kiemelve, hogy ott nyaraltam, én, az író - ez azért szerintem mégsem hír. Vagy legalábbis nem irodalmi hír. De nem is bulvárhír, mert ahhoz meg sokak által ismert "sztárnak" kellene lennem, ami viszont nem vagyok. Különben én egy másik címet javasoltam az újságírónak; más miatt ugyan, de az is legalább ilyen rossz.

Olvasom, hogy "A szeptember 30-i előrehozott választásokra nem készülnek az Ukrajnában élő nemzetiségek nyelvén nyomtatott szavazólapok. Az előrehozott parlamenti választásokra csak és kizáróan az állam nyelvén íródott szavazólapok állnak majd a voksolók rendelkezésére..."
Gondolom, logikus lenne, ha az Ukrajnában élő nemzetiségek erre válaszul bojkottálnák a választásokat. A magam részéről...

Viktor Janukovics ukrán kormányfő igen elégedetten érkezett haza Luxemburgból, ahol eredményes tárgyalásokat folytatott az Ukrajna–EU együttműködési tanács ülésén. Találkozott és megbeszélést folytatott az Európai Bizottság elnökével és más EU-vezetőkkel, külügyminisztere pedig igen fontos vízum-megállapodást írt alá az illetékes partnerekkel. (Utóbbi, ha a tagországok jóváhagyása után érvénybe lép, nagyban kiszélesíti a kárpátaljai magyarság utazási lehetőségeit is.)

Budapest. A magyar szocialisták nem tudnak meglenni bukott csinovnyikaik nélkül. Úgy mentik át őket bársonyszékből bársonyszékbe, mint a kutya cipeli a kölykeit egyik vacokról a másikra.

Először a Medgyessy-kormány első bukott miniszterének, Kis Elemérnek örülhettünk, amikor megtették a Szülőföld Alap főnökének, most januárban 5 volt koalíciós miniszter jutott pénzosztó államtitkári pozícióba, ma meg azt olvasom, hogy Bársony András nagyköveti bársonyszéket kap.