*
Hogy olyan nagyon jól lennék, azt most éppen nem merném állítani. Ma reggel például kávézás közben elaludtam, be is öntöttem az ágyba az adag felét. Kicsit korán kezdődik az agylágyulásom.
Ennél is rosszabb jel, hogy nem igazán megy egy ideje a munka. Erről már elejtettem itt-ott pár szót, most sem akarom túlnyavalyogni a dolgot, de tény, hogy nehezebben megy az írás, mint bármikor eddig. Alkotói válság, írógörcs, mondogatom kajánul, mint aki persze tudja, hogy őrá nézve ez nem lehet igaz. Le is gyűröm, ha nagyon kell. Megírtam a múlt héten jegyzetemet az Új Szóba, e héten az ehavi hónaplót a Mozgóba (a szerkesztőségben kevéssé tetszett...), tegnap még egy Pilinszky-szonettemet is befejeztem, mégis úgy érzem, hogy valami nincs rendben. Pedig éppen egy sikeresnek mondható sorozatban vagyok, új könyv, szép riportfilm, fontos interjú, eredményes szereplések, szaporodó publikációk, remény újabb könyv kiadására, kilátásba helyezett új meghívás, antológia-szereplés - látszólag szépen megy a szekér, csak valahogy mintha lelógna róla a lábam és minden rögbe beleütődne.. Egy ideje most valahogy nem érzem az írás örömét - és akkor már megette a fene az egészet.
*
Frissítés este. Most olvasom: "Egy i.e. 6. századból származó befolyásos személyiség, feltehetően egy törzsfőnök sírkamráját fedeztek fel ukrán régészek a Ternopili területen, egy kurgán feltárása során." A cikk címe: Bronzüsttel temették el az ukrán törzsfőt. Nofene? Ukránok az i.e. 6. században? Nagy ész lehetett, aki ezt a címet adta a cikknek. (Frissítás 2010-ben: Két és fél évvel később rákattintottam erre a linkre. A címből törölték az 'ukrán' szót, de a cikkre mutató hivatkozásokban, például ezen az oldalon (a weblapot már törölték - 2017), még úgy szerepel, ahogy én idézem.)
*
Olvasandó: Nemzeti jelentőségű fantomműhely