Öt képversem elhelyezésével teljes lett Harmadvalaki c. kötetem anyaga a weben, mostantól minden verse megjeleníthető, elég a címre kattintani ezen az oldalon: Balla D. Károly / Harmadvalaki. Ugyanitt a könyvvel kapcsolatos minden egyéb információ is megtalálható. A bal oldali menüsor segítségével pedig a szájt további egységei érhetők el - ezek napról napra bővülnek és egyre teljesebbé válnak.

Úgy tervezem, mire egy éve lesz annak, hogy megjelent Harmadvalaki c. új verseskönyvem, addigra a kötet minden darabja felkerül és olvashatóvá válik egy új webhelyemen, amelyet a Google sites keretében építgetek. Az egyes darabokat a könyvet bemutató weboldaláról - íme:  Harmadvalaki - éppúgy el lehet érni, mint a főoldal főmenüjéből. Emellett olvashatók az oldalon az utóbbi időben publikált verseim, életrajzom és könyvlistám. Terveim szerint ezen a webhelyen egyfelől visszamenőleg elérhetővé teszem a legutóbb megjelent köteteim teljes anyagát, másfelől folyamatosan felteszem az újabb publikációkat. Egyfajta összegző szövegközlő alkotói oldallá szeretném hát fejleszteni a szájtot, ezúttal talán több sikerrel, mint a korábbi próbálkozások.

  Ébredés

Teát iszol – és
magadba kortyolod a
szomjútlanságot.

  Reggeli indulás

Felbőg a motor.
Lám, ma is így sietsz el
önmagad elől.

Mint tudjátok, a teljes Pilinszky-projektum már megjelent könyv alakban, az egyes szonetteket azonban csupán abban az ütemben adom itt közre, ahogy a Debreceni Disputa megjelenteti őket. Most hozta a posta a júniusi számukat, benne a második sorozat 9. és 10. szonettje.

Nem szoktam frissen írt verseimet a blogban azonnal közzétenni (inkább csak azután, ha valahol már megjelentek), de ma szakítok ezzel a gyakorlattal. Talán mert rosszul aludtam, mert reggeltől erősen fáj üresnek érzett fejem, vagy csak azért, mert ez most nagyon kikívánkozott belőlem:
 

MEGJÁTSZOTT ÉRTELEM

Arányait ha mindig meghagyod,
fel nem borul a játszott értelem,
de nyomban gyönge térdeire rogy,
ha többre tör és vágya féktelen,

ha távlatai túlontúl nagyok,
és visszahajlik már a széleken.
Nem épül így a fokra minden fok
és nem hasíthat metsző éle sem,

a völgy fölött a csúcsa nem ragyog:
a mélybe tér meg olcsón, csendesen,
és elfelejti, volt-e ősi ok
gőgösnek lenni torz magaslesen.

Arányait ha rendre meghagyod,
jámbor lehet, akár a végtelen;
ám ön-türelmed folyton s egyre fogy
– és ostobává tesz a félelem.