balla d. károly webnaplója nagy archívummal és nem túl szapora frissítésekkel | seo 2020: infra ClO2

>BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > >
  

Balla D. Károly blogfő

  

Balla D. Károj: ÚJ BLOG elipszilon nélkül

  

Balla D. Károj első ly nélkül

  

BDK Balládium Blog

 

Balla D. Károly honlapjai

 

Mit kell tudni Kárpátaljáról?

 

Kik a pirézek, hol élnek? műhely

 

Kárpáty VIP PR cikkek

 

Első Google-helyre kerülés

 

weblap.org/google-helyezes-javitas/ X

 

Lapok színei a francia kártyában

 

PR-cikk beküldés: Seo tanácsadás

 

Linképítő Google-Seo

Google weblap optimalizálás, honlap seo

 

Optimalizált honlapok, SEO BP

 

Honlap seo optimalizálás


bdk blog archívum | BALLA D. KÁROLY WEBNAPLÓJA | + pr cikkek


néHAIKU

2009. június 05. - BDK
Van, aki képes
élvetegen viselni
az aszkézisét.

*
 
Fűről a harmat -
remegd le magadról
a csilló hatalmat.
Tovább

Szép versek 2009

A Könyvfesztiválra jelent meg: Szép versek, Magvető, Bp., 2009. Benne:

Balla D. Károly:

Önisme

          hiába fejted egyesével burkait
          mindig új héjat növeszt magára
          a hámra újabb réteget feszít
          minden szál alatt egy újabb bála

          hiába hámozod ki hólyagok alól
          köréje friss hab türemkedik
          s kövülve véd, rejt, palástol
          bonthatod újra reggelig

          felmetszhetsz minden réteget
          hiába hinnéd, nincs tovább
          csak halmozódik hegre heg
          s végül új bőrbe vedlik át

          a nyúlós hártya felszakad
          de alatta páncélos kitin
          hiába vágod át magad
          a bugyrok újabb bugyrain

          és nem szakad a láncolat
          a héj alatt egy újabb tok
          bármi mélyre ásd magad
          csak rétegek és hályogok

          zománc alatt a burkolat
          a burkolat mögött födém
          hiába pattog le a lakk
          az ércen túl egy újabb fém

          vasak mögött a titkos zóna
          a szektorokhoz  átjáró vezet
          a tiltó táblán túl egy bója
          életveszélyes övezet

          cikkelyek, karéjok,  újabb szféra
          látszólag megnyílik a rendszer
          de a mélyek mélye csalfa céda
          be nem enged s nem ereszt el

          hiába fejted fel az összes kérget
          mindig új héjat növeszt a mag
          hogy így legyen, azt épp te kérted
          hogy meg ne sejtsed önmagad

 

Cinkelt jeggyel

Kitárt karokkal várunk, sok keresztény,
és köztünk, megládd,  te is egy lehetsz,
és bódít majd a hit, mint könnyű szesz,
és szállhatsz majd a földi nyűgöt vesztvén:

más szenved érted ott az Úr keresztjén,
te megkapod, mit megkíván a test,
s ha buzgóságod többé nem ereszt,
nem csüggedsz majd a szép erények estén,

csak vállat vonsz, ha húgod céda lesz,
hisz utcasarkon árulsz te is lelket,
és nem ügyelsz a gondra, hogyha már

a messzi távol csalka fénye vár:
azé leszel, ki cinkelt jeggyel felvesz
a nagy hajóra, melyet egy cél kerget.

 

Csalt kegyek ragálya

A nagy hajóra, melyet egy cél kerget,
serényen szállj ma fel, és álruhád
a válladon csak könnyen vessed át –
köszöntsd az összes ott potyázó szentet.

Ne félj, hogy köztük egy is felismerhet.
Közös a vétek és közös a vád:
a bűnt közülük egy sem szegzi rád
– ki cinkosod, az mindenektől felment,

cserébe tőled várhat hallgatást.
Terjedjen így a csalt kegyek ragálya,
ma senkitől sem kell a vallomás!

S amíg a révbe ér az égi gálya,
a kételyre csak egy Igaz felelget
és egy szél hajt: a végtelen Lehellet.

 

Költészet napja - haikuim

Balla D. Károly: HarmadvalakiVagyok elég hiú ahhoz, hogy miközben József Attila emlékének is tisztelettel adózom születésnapján, aközben mégis saját versikéimmel ünnepeljem a magyar költészet napját, április 11-ét. Ezúttal a lejújabb, 2009-es kötetemben (Harmadvalaki) megjelent összes (harmincnál több) haikut adom közre. Ezek egy része ismerős lehet állandó látogatóim számára: amikor folyó- iratokban láttak napvilágot, olyankor itt a blogban is aktuálisan mindig bemutattam őket. Másik részük viszont "ismeretlen", ezek új könyvemben debütáltak. Az összeállítást a "Hogyan lettem haiku-költő" c. írásomhoz vezető linkkel zárom. (És ezzel a sorozattal köszönöm meg azok kedvességét, akik egy másik aktuális ünnep alkalmából üdvözöltek.)
Tovább

Harmadvalaki - megjelent

Hát megjelent a Harmadvaki! A kiadó jóvoltából még a múlt héten kezembe vehettem frissen nyomott példányait. Szép, elegáns könyv (Csönge tervezte), igazán meg lehetek vele elégedve. Talán a tartalma sem vet rám rossz fényt: 1999-től írt verseim java szerepel benne. Úgy érzem, van íve a kötetnek (sokat bíbelődtem a ciklusokba sorolással és az azokon belüli sorrenddel), és "mindegyik hangom" megszólal benne, híven tükrözve azt a sokféleséget, amelyre mindig is törekedtem. A versek túlnyomó többsége persze az elmúlt évek során megjelent folyóiratokban, bár néhány azért akad, amelyik most lát először napvilágot (pl. a haikuk bő fele.) Ami pedig talán érdekes: ha a legszigorúbban is számolom, ez akkor is legalább a huszadik könyvem.

A könyvről még lesz szó ebben a blogban nem egyszer, készül majd egy bemutató oldal az összes szükséges adattal, fülszöveggel, mutatványversekkel - és szándékom szerint egy kis virtuális könyvpremierre is sor kerül majd, talán a jövő hónapban. Addig is közreadom az egyik eddig sehol meg nem jelent verset:

Balla D. Károly

Visszatérés


Indulnék újra, meztelen akár,
és bőröm vetkezném a néma fákra,
nem bánnám, hogyha kígyó mar halálra:
nem rémít már a mérgezett magány.

Hazát találnék, lenne bár kopár,
és büszkén rúgnék fel erényt, akárha
hintót borít a húzni fáradt pára,
ha szállni hívja röppenő madár.

És lennék elhagyott, kopott szavak
karámja lenne felnevelő fészkem,
elégedett lehetnék már egészen,

– de törne újra rám a sors, a vak,
indulnék vissza: hív a végzetem,
s látnák a fák, hogy csontom vetkezem.

 

A könyv részletes bemutatása a Teraszon (kísérőszövegek, versek, képversek, bibliográfiai adatok):

Balla D. Károly. Harmadvalaki
Versek, 1999–2008.
Balla D. Károlyt a gondolati, intellektuális líra művelőjeként tartják számon. Ösztönös költői invenciója tudatosan vállalt műgonddal társul, verseiben izgalmas egyensúlyba kerül a konkrétság a látomásossággal, a nyers szövegszerűség az emelkedett poézissel. (részletek az új kötetből)
Balla D. Károly (1957) szülővárosában, a kárpátaljai Ungváron (Ukrajna) él családjával. Harminc éve jelent meg első verseskötete, később a próza és a publicisztika is fontos műfajává vált. Húsz önálló könyvet tudhat magáénak, számos antológiában és almanachban szerepelt, művei rendszeresen megjelennek a magyarországi és határon túli orgánumokban. József Attila-díjas.

 

Balla D. Károly
 

A Harmadvalaki című kötetről:

A szerző az elmúlt évtized költői termésének legjavát válogatta jelen kötetébe. Ha belelapozunk, előbb tárgyak és személyek többszörösen absztrahált mikrovilágában találjuk magunkat (Harmadvalaki), később az emberi viszonylatok, a megragadott pillanatok, az elesettség és a kiszolgáltatottság, az egyszerre tragikusan és ironikusan bemutatott élet és halál képei sorakoznak (A síklakó), majd a korábbi szabadversek világából a szigorúan kötött formák közé érkezünk, ahol az alaktani konzervativizmus egyfajta radikális tartalmi modernizmussal alkot feszes egységet (Fordul a föld). A kötet ívét a záró szonettkoszorú (Mélyek mélye) teszi teljessé: a legnehezebb verstani forma következetes alkalmazásával és az emberi szenvedés- és megváltástörténet igen újszerű, helyenként meglepő feldolgozásával a szerző kétség kívül egyik legjelentősebb költői teljesítményét tárja az olvasó elé.

A kötet adatai:

Balla D. Károly. Harmadvalaki. Versek, 1999–2008.

Savaria University Press, Szombathely – 2009

96 oldal.

Ára: 2000 Ft, 8 EUR, 60 UHR

ISBN 963988211-9

Borítóterv: Balla Csönge

Támogatta a Nemzeti Kulturális Alap

 

A kötetborító
 

Mobil

Halkan lép a kockaköveken, nehogy felkeltse a gyanút.
Hogy nem is ő lépked itt, valaki más oson titkos célja felé.
Egy bűzös lépcsőházon át a nincs is padlásszobába.
Ahol megteheti végre. Ahol hozzáláthat.
Előbb lesodorja az asztalról a felborult hamutartót,
a ragadós poharakat, a rosszul összehajtott újság alaktalan halmát.
Aztán előveszi öblös táskájából a részeket.
Óvatosan kirakja mindet sorban maga elé.
Aztán egymásba illeszti, ami egymásba illik.
Összeállítja az alakzatot.
Megpöccenti a kis bütyköt.
Figyeli, ahogy minden mozgásba jön.
Az a valaki figyeli.
Aki a bütyköt pöccintette meg.
Aki összerakta, öblös táskájából aki elővette.
Aki titkos céllal osont.
Nem ő. Hanem aki mindig rendesen összehajtogatja az újságot.
Aki elmossa a ragadós poharat, időben kiüríti a hamutartót.
Aki nem is tudja, hogy a padlásszoba nincs.
Akinek soha nem facsarja orrát a bűz a sötét lépcsőházban.
Nem ő, valaki más.
Aki nem lépett eléggé halkan
és felkeltette a gyanút a kockaköveken.

 

 

Keresés

Belépett, becsukta maga mögött az ajtót
és hozzálátott.
Előbb a polcokon kereste.
Ahol mindennek helye van.
Ahol betűrend szerint sorakoztak.
De hiába,
mert nem tudta, milyen betűvel kezdődik.
Aztán a szekrényben kutatta.
Ahol számozott dobozokba osztva.
De hiába,
mert nem ismerte a sorszámát.
Aztán megnézte a sarokba rakott kupacokban,
ahol méret szerint voltak egymáson.
De nem tudta a nagyságát.
Átkutatta a szekrény tetejére tett bőröndöt,
amelyben minőség alapján.
De a tulajdonságairól sem volt fogalma.
Kereste az ágy alatt a ládában,
de nem igazodott el a véletlen halmazokban.
Leült kicsit, hogy kifújja magát.
Aztán felállt és bőszen újra nekilátott.
Lesodort mindent a polcokról.
Kiszórt mindent a szekrényből.
Szétrúgta a sarokba rakott kupacokat.
Kiborította a bőröndöt és a ládát.
De amit keresett, nem volt sehol.
Holtfáradtan belezuhant az összevisszaságba
és azonnal elaludt.
Amikor felébredt,
hozzálátott, hogy mindent visszategyen.
A polcokra betűrend szerint,
sorszám szerint a szekrénybe,
nagyság alapján a kupacokba,
a bőröndbe úgy, ahogy a minőség kívánta.
Ami nem illet sehová,
azt bedobálta a ládába
és az egészet berugdalta az ágy alá.
Körbenézett.
Amit keresett,
ott hevert a lábánál.
A zsebéből esett ki,
miközben rendet teremtett.

 

Lélek ténfereg
 

Lukkal a közepén

Amikor már nem is számított rá, megtalálta.
Átfűzte az ujját a lukon, amit a közepén talált.
Megforgatta, billegtette, mint búgócsigát a lassulás.
Megnézte alulról és felülről.
De nem látott rajta semmi különöset.
Nyelvével is megérintette.
Rátapasztotta a fülét.
Gondolkodott felőle.
De nem volt íze.
Hangot nem adott.
Gondolatot nem sugallt.
Bosszúsan kihúzta az ujját a lukból.
Amit megtalált, földre dobta,
rátaposott
és kemény bakancsával szilánkokra zúzta.
Amikor már kívül volt a szobán,
hirtelen megsajdult az ujja.
Fájdalmában szájába vette.
És ekkor megérezte a sosem érzett zamatot.
Meghallotta, amit soha azelőtt.
Feje tele lett eddig el nem gondolt gondolattal.
Visszament, mert bántotta a lelkiismeret.
Visszament, hogy legalább a szilánkokat összeszedje.
Visszament, és amit olyan nehezen talált meg,
az újra ott hevert a lábánál – sértetlenül.
Sértetlenül hevert a lábánál,
de már nem volt a közepén luk,
amin az ujját átfűzhette volna.

 

Szép semmisülés
 

Fordul a föld

mit magamra vettem lefeslik rólam
csak bolyongok egyre szállongó hóban
szerepem elhagy vagy én hagyom el őt
nem hiszem ma amit hittem tegnapelőtt

már csak a kétely mi nem foszlik szerte
kezét az úristen rólam levette
szándékot keresek gyöngülő lázzal
mint aki hiteket gyűjteni házal

megizzadt hátamon vacog az ingem
ösvények mutatják el csak el innen
előttem jártak a legnagyobb törpék
magamat kerülném ha szembejönnék

bozótra csapnak a károgó varjak
nincs aki súgná hogy mit is akarjak
csak bolyongok egyre szállongó hóban
rozsdásan fordul a föld ki alólam

 

 

Hamis zavarban

Mi felmagasztalt, így ér olcsó véget:
sok fennkölt arcon zsírpapír a gőg,
a felvert porban elgurul a lényeg,
sarokban sorsok tépett hite nyög.

Babérra tör egy kunkori kis féreg,
a hős bikának bárgyú borja bőg,
hamis zavarban oszlik fel az ének,
már nincs ige, csak önhitt hirdetők.

Silány lektűrré így válik a végzet.
Ne szegd magasra hát a hetyke főd:
a szürke porba fúrt cipődet nézzed –
s vihogj kicsit a meghalás előtt.


A könyv megrendelhető a Kiadónál:

Levélben: Savaria University Press
9700 SZOMBATHELY
Károli Gáspár tér 4.
Telefonon: 94/512-680
E-mailben: sup@bt.nyme.hu


A postaköltséget Magyarországra a kiadó vállalja!

A könyv bemutató oldala: Harmadvalaki

_____________________________

Kellemeset, boldogat!

Balla D. Károly

VÁLTÓNÁL

Ha szállni kezd a válladra a hó,
ne kérdezd, szükség mért is van a télre.
Csak hasson át a hűs fehérek fénye –
és álmot láss, ha szól az altató.

És ébredj fel, ha arcod csípi jég,
felelj rá bölcsen égi jóslatokra.
Csitítsd a lelked, túlontúl ha forrna –
és álmot láss, ha látni hagynak még.  

És megszüless, ha erre van igény,
és tégy csodát, hogy ámuljanak népek.
Fogadj magadba bűnt és minden vétket –
és álmot láss, ha megszűnik a fény.

         Tiéd lehet az éjek nagykabátja,
         míg álmodban a tél az évet váltja.

Ezúton köszönöm meg mindazok figyelmességét, akik az elmúlt napokban ünnepi jókívánságaikkal megkerestek, egyben én is a lehető legjobbakan kívánom  mindenkinek ez alkalomból írt angol szonettemmel. (Fotó: Balla Csönge)

Haikuim az Új Lenyomatban

Új irodalmi-művészeti portál indult a napokban Új Lenyomat címen. Szerkesztői nem csupán szerzőnek hívtak meg, hanem  külön rovatot is kaptam: internetes irodalmi interakciókat fogok szervezni a lap keretében, az első rövidesen indul. A portál egyébként két főbb részből áll, a folyóiratból, vagyis a szerkesztett lapszámokból (ezekből az első jelent meg, itt kaptak helyet alább olvasható haikuim) és a Műhelyből, amely lehetőséget biztosít az írói-művészi ambíciókkal rendelkezők számára, hogy önállóan, szerkesztői kontroll nélkül feltöltsék műveiket. Az Új Lenyomat bemutatására még visszatérek, most ott közölt haikuimat ajánlom figyelmetekbe:
Tovább
Számítástechnia. Megbízható használt notebook felújítása: webáruházból használt laptop vásárlás garanciával - Első kulcsszó: szerviz budapest.
süti beállítások módosítása