
zsilipfülke az univerzum nagy átjárójában
néha viccből, szenilitás-játékból más szavakkal nevezem meg a dolgokat, mint a nevük. "kérem a paradigmámat", mondom, amikor teára vágyom, frekvenciahányadosnak hívom az esti tévézést, forgatónyomatéknak a szellőztetést. de nem ismétlődően, csak egyszeri alkalmakkor. ezeken nem gondolkozom, nem találom ki előre, csak úgy ad hoc adódnak. fantáziaszavak is a számra jönnek, grupándli vagy morganttyú, felbukkannak nem létező szóösszetételek is. legutóbb például valamire azt találtam mondani: istenfiók. már nem tudom, mit neveztem így, de a spontán jött kifejezés utólag elgondolkodtatott. miféle dolog is lehetne, ha volna. ha lenne istenfiókom, mit tennék bele, mit tartanék ott. hogyan húznám ki, miként tolnám be. mijen szekrénynek lenne a része
töprengésemben arra jutottam, az én istenfiókom nem tárhej lenne, sokkal inkább valami kreatív, jelentésátalakító bűvészdoboz, bölcseleti sufni, teóriarekesz, hipotézisfach. globális zsilipfülke az univerzum nagy átjárójában, amejen át a világideákkal közlekedhetem. ugyanakkor ez lenne a csak nekem megnyíló legszeméjesebb identitásszelencém, afféle öntudatbox: kacatjai közé kotorva győződhetnék meg azonosságomról, rosszabb esetben elhasonulásaimról
illetve hát: dehogy! miféle kacatok, miféle belekotorás? sokkal magasztosabb és spirituálisabb kutrica ez annál, semhogy vackaimat befogadja. transzcendens emelkedettsége épp abban rejlik, hogy ha kihúzom: üres. a semmi tátong benne pompázatosan. csak ha visszatolom, akkor telik meg tobzódó tartalommal. épp úgy, ahogy ez egy istenfióktól elvárható
(fb-bejegyzés, 2024. május 3.)
A használt laptopok javítóműhelyekben alkatrészcserére és a notebook felgyorsítására is sor kerülhet. Ha webáruházban vásárolt alkatrészt szereltet be, a munkadíjat elengedik.
különleges laptopkijelzők szervizelése, ssd és memória bővítés
Csúcstechnológia |
Azért ez több mint furcsa. Még májusban írtam egy történetet 
Budapesten virtuális szerverek | A Tumbrl rendszer szolgáltatása valahol félúton áll a blog és a twitter között, vannak előnyei és hátrányai, lényegében azonban nagyjából azok igényeit kívánja kielégíteni, akik a blogolással járó munkát szeretnék megspórolni, de a twitterezés kínálta szűkös lehetőségeknél többet kívánnak, leginkább gyorsan és egyszerűen szeretnének képeket, idézeteket, linkeket vagy saját szövegeket megosztani. Nekem eddig nem volt ebben a rendszerben oldalam, most már lett: BéDéKker a neve és azt lenne hivatott bemutatni, merre járok a neten, hol mit olvasok és (főleg) melyik oldalamra mit írok. Persze addig nem nyugodhattam meg, amíg alaposan át nem formáztam a gyári sablont és saját képemre nem szabtam az oldalt. Látogassátok meg 
A Parnasszus friss számában megjelent versemmel köszönöm meg mindazok figyelmességét, akik a téli ünnepkör alkalmából jókívánságaikkal - képeslapon, emailben, sms-ben, fb-üzenetben - megkerestek. Ezúton kívánok én is minden ilyenkor szokásost, egyben invitálom minden barátomat, ismerősömet és ismeretlen olvasómat egy >>virtuális koccintásra<< az Ungparty Netcafé teraszára.
2000-es naplójegyzeteim tanúsága szerint az év szeptemberétől rendelkezik a Vár u. 8. internethozzáféréssel, novemberre pedig az akkor 15 éves Kolos fiammal elkészítettük a (tudtommal) legelső kárpátaljai magyar honlapot. Emlékszem, varázslatos érzés volt átélni a pillanatot, amikor először "jött le az éterből" az, amit mi a padlásszobánkban összefabrikáltunk. Annak a ténynek a tudatosulása, hogy ezt az odalt bárhol bárki a világon ugyanígy láthatja, szédítő távlatokat nyitott előttem, rádöbbentem, hogy a leghatékonyabb publikációs lehetőség birtokába jutottam. December végére már elkészítettem az első irodalmi honlapot (NetPánSíp), 2001. januárjában pedig elkezdtem építeni az akkor UngParty NetCafénak nevezett, hamar kiterebélyesedő rendszert.
Az 1980-as évek elejének hol fagyos, hol kicsit felengedő ideológiai légkörében beregszászi értelmiségiek fejében érett meg az elhatározás egy magyar művelődési klub létrehozására. Ez akkor eretnek gondolatnak számított, a nacionalizmus vádját vonhatta maga után, így a kezdeményezés sokáig nem kapott zöld utat. Végül két apró homokszem mégis bekerült a szovjet bürokrácia gépezetének a fogaskerekei közé, és ez épp elegendő volt ahhoz, hogy megalakuljon az Illyés Gyula Magyar Irodalmi Klub.