Végel László írja tegnapi naplójában a Teraszon: „hallom a rádióban, hogy Magyarország 2004-ben EU-tag lesz, ami azt jelenti, hogy már 2003 júliusában bevezetik a vízumkényszert. Ez azt jelenti, hogy búcsút vehetek a szokásos pesti utazásoktól. A hetvenes évek jutnak az eszembe.” Hát igen, ugyanígy fest ez Észak-Kelet felől, mind Délről nézve. A Kárpátalja c. lap honlapján olvastam, hogy Kovács Miklósnak, a KMKSZ elnökének sincsen semmi kételye affelől, legkésőbb jövő összel érvénybe lép a vízumkényszer Magyarország felé. Kolos már most sem tud vosszamenni Szlovákiába a főiskolára, amelynek alig két hete lett a diákja... Fiának hasonló gondjairól ír levélben a szabadkai Fekete Jóska. Hiába, jó dolog szerb vagy ukrán állampolgárnak lenni mostanság!

Részben régebbi néhány lap került ma a kezembe. Grendel Lajossal terjedelmes „politikai interjú” az Új Szóban. Az egyik kijelentésére felkaptam a fejemet: olyasmit mond, sajnálja, hogy a magyar kolíciós párt nem kötött egyezséget a szlovák értelmiségi elit politikai formációjával, mert gesztus értéke lett volna annak, ha néhény jeles szlovák személyiség ezen a réven kerül be a parlamentba; Grendel szerint inkább helyük lett volna ott, mint egyes olyan magyar képviselőknek, akik csak azért jutottak be, mert... Hát igen. Gondolom, van neked is elég ellenséged, kedves Lajos, a hivatásos magyarok között...

Kiadványok érkezése: augusztusi Korunk, az ezévi Új Horizontok, Fekete J. Jóska kezétől az Üzenet és a Kilátó, előbbiben Yonathános fiktív levelem (lásd), utóbbiban Az álomszarvas c. novellám (lásd). Ezt el is olvastam. Mindig elolvasom a megjelent írásaimat. Nem túl szimpatikus vonás, és takargathatnám azzal, hogy csak azt nézem: nem csúszott-e sajtóhiba a közleménybe (mindig csúszik). Valójában azonban magára az írásra vagyok kíváncsi, illetve arra: éppen ebben a kiadványban hogyan hat, mi az akusztikája.

Kolos megjött Királyhelmecről; Bátyu megjött Bajáról és hazahozta apuékat - teljes a családi nagyüzem.

Éva hétfőtől valószínűleg naplót ír a Teraszon. Onagy megadta a cikkíró programhoz a hozzáférést és a fontosabb használati utasításokat. Most kóstolgatom. Praktikus dolog, de kicsit felemás is: a cikkírótól nem puszta szöveget vár, hanem bizonyos tördelési-elrendezési elképzelést is (pl. képek elhelyezése), ugyanakkor elég szűkre szabja a lehetőségeket. Tanulgatom a dolog csínját-bínját, azt hiszem, fog menni. Legközelebb már bizonyára a könyvkritikákat vagy más anyagokat is így kell feltöltenem.

Szept. 30-án írószövetségi választmányi ülés. A szokásosnál is... milyenebb? volt, nincs gusztusom beszámolni róla. Az ülés szünetében kaptam a nagyon jó hírt: