Csütörtökön semmi más dolgunk nem volt Bp-en, csak annyi, hogy Csöngét és cuccait elvigyük a kollégiumába, magunk pedig szálláshelyünkre érkezzünk. Mivel ezúttal senkinek sem voltunk a vendégei, szállást saját szakállunkra foglaltunk, takarékossági és kényelmességi okokból Leányfalun. Ebben a panzióban egyszer már megszálltunk, megközelítés, bejárhatóság szempontjából akkor nagyon megfelelt.

Most sem kellett parkolót keresni, sem bejárati lépcsők előtt tétovázni. A napi 2×30 km megtételéhez szükséges benzinköltséggel együtt is jobban jártunk, mint egy hasonló kategóriájú fővárosi  szállással. Mindez ráadásul egy park közelében, áldott csenddel és friss levegővel.


Alig lehet úgy lépni, hogy ismerőssel, baráttal ne találkozzon az ember, emitt Zelki János, amott Kulcsár Kati és Mezey Kati; fel-feltűnik Sárközi Mátyás; Kelecsényi Laci hol minket keres, hol mi őt.

Háromra beszéltünk meg randevút új barátainkkal, a Duna TV-s lányokkal, Medgyesi Gabival és Virág Anitával, illetve régi barátunkkal, Köszeghy Ábellel. Le is telepedtünk egy dedikálókra váró, de  éppen üres asztalhoz, jót beszélgettünk. Később csatlakozott hozzánk Kiss Gábor, a Tinta kiadó igazgatója, aki pontosan tudta, hogy blogomban tavaly ilyenkor megörökítettem azóta mások által is idézett mondását, miszerint én lennék az a liberális értelmiségi, aki az interneten sakkban tartom a Kárpát-medence magyarságát. A DunaTV szerkesztőinek szóba hozta egy 7-8 éves, főleg őáltala dédelgetett irodalmi vállalkozásunkat (egy különös könyv megírásáról lenne szó), én újra elmondtam, hogy nekem egy egész év szabad időre lenne szükségem ahhoz, hogy ekkora munkát vállalni tudjak. Gratuláltam kiadójuk hatalmas újabb munkájához, a kétkötetes Értelmező szótár +-hoz, mire ő (ahogy tavaly az Etimológiaival) megajándékozott vele - azzal a meghagyással, hogy írok róla blogomban. Ezt készséggel megígértem - de nem akarom ennyivel letudni, külön posztot is szentelek majd neki.

Négyre dedikálni mentünk, Éva a Magvető, én a Pro Pannonia standjához, Csönge pedig ingajáratban volt köztünk, készített pár fotót is.


Hozzám sorra érkeztek a barátok, ismerősök, legelsőül Bogár Edit és Gusztáv András, akik arra kértek meg előzőleg, hogy vásároljunk számukra egy cirillbetűs klaviatúrát, ezt itt át is adtam. Winter Péternek pedig két CD-t hoztam Kovács Elemér 300 fotójával: Péter megbízásából az Ilosvai járás három községének zsidó-temetőjében készített dokumentumfelvételeket beregszászi barátunk (én voltam a közvetítő).

Aztán megérkeztek blogom leghűségesebb olvasói, akiknek pedig én készetettem - főleg kötetben még meg nem jelent  munkáimból - egy gazdag CD-gyűjteményt. Évi, Nola és Leta láthatóan örült neki. Röviden beszélgettünk, mentek is tovább Évához, csakúgy, mint Editék. Közben - alig ültem az asztalhoz dedikálni - telefonon kerestek egy napilaptól. Az újságíró a pirézekről írt valamit, és érdeklődött, hogy az Unciklopédia vonatkozó címszavát én írtam-e. Mondtam, hogy az kollektív munka, tudtommal OsváthA dolgozott rajta a legtöbbet, de a határon túli pirézekről szóló pár mondatot én követtem el.

Valaki váratlanul észreveszi, hogy a szomszéd stand asztalánál éppen Csoóri Sándor dedikál...


És jöttek-mentek sotrra a barátok, ismerősök, kollégák, legtöbben csak kezemet megszorítani vagy beszélgetni jöttek oda, mások konkrét mondandóval érkeztek, és néhányan könyvet is vásároltak. Szabó Lacival a Gyurcsány-felkérésre adott válaszlevelem került szóba, lényegében helyeselte tartalmát; Papp Tiborral és feleségével hosszabban is időznék, de láthatóan csak egy üdvözlésre van idejük.

Akadt néhány ismeretlen olvasó is, dedikáltattak kötetet, könyvheti plakátot, régebbi Szép versek-antológiát. Régi ismerős, Kerekes Nagy Gáspár érkezett a vége felé, vele vártam be dedikálási időm lejártát, amikorra Éva is végzett.

Már mentünk volna, negyedórája vártak minket a Gerbaudban, de megjött volt osztálytársam, Cséka, vagyis férje után Mátyás Jutka, már csak megvártam, amíg vesz egyet a kötetemből. A képen éppen beleírok a könyvbe, miközben Éva Gazsival beszélget.