« Előzmény Okt. 4. Csütörtök. Ezen a napon korán elhagytuk hévízi főhadiszállásunkat (a képen Éva látható a szállodai folyosó legvégén).Dunaújvárosba voltunk menendő, és előtte a délután néhány óráját Pusztaszabolcson akartuk tölteni, Keisz Gellértéknél. Jó barátunk már a programunk szervezése közben kiszúrta, hogy ott leszünk a közelben, javasolta, előtte ugorjunk be hozzájuk. Ez valóban alig járt pár kilométernyi kerülővel, így koradélután hozzájuk zúdultunk be, s töltöttünk el néhány nagyon kellemes órát.
Elkísértek minket Dunaújvárosba, segítettek a behurcolkodásban (én + könyvek), az est végeztével pedig kivezettek a városból, ami a sötétben nagyon jól jött. Sajnos a saját fotóim nagyon rosszul sikerültek (nem működött Csönge gépén a vaku), ezért csak ezt az egyet teszem be, ezt is lekicsinyítve (Adri, Geli, én), amiket Geli készített, azok jobbak, de azokon meg ő nincs rajta:
(Kifli kutyát épp arra tanítom, hogy kézmozdulatomra üljön le és ugasson. Félig sikerült...)
A dunaújvárosi estünk a Kortárs Művészeti Intézetben azért volt különleges, mert Éva és én együtt szerpeltünk; az intézetet fenntartó alapítvány elnöke, Gyöngyössy Csaba volt a moderátor.
Éva, Adél, Csaba, én a találkozó után, már sörözve (épp a kapott CD-ket teszem el)
Az Intézetben nem ez volt az első szepelésünk, vagy 10 éve már vendégeik voltunk többedmagunkkal. Akkor Kálnay Adél invitálására érkeztünk, náluk is aludtunk, innen a barátság vele és Csabával. Hosszabb kihagyás után nemrégiben Balatonfüreden tudtunk beszélgetni, akkor terveztük el a mostani alkalmat is. Kellemes délután volt, és külön jólesett, hogy Csabától néhány jazz-CD-t is kaptam. Ezen kívül megismerkedtünk egy fiatal pályatárssal, Dreff Jánossal, aki hosszú sáljával egyszerre szívünkbe lopta magát.
Dreff Jánossal
Okt. 5. Péntek. Ezen a napon Habsburg Ottóval ebédeltünk... Ez így persze túlzás, de annyi igaz, hogy amikor leültünk asztalunkhoz, akkor a szomszédosnál ő már a desszertnél tartott. Amikor távozott, ráköszöntem, érdeklődő pillantására bemutatkoztam és mondtam, hogy cirka tizenöt éve találkoztunk Ungváron. Szerinte kevesebb, mondta... (Jobban megbízom a ő memóriájában, mint a magaméban). Közvetlen reagálásából Éva arra következtetett, hogy valóban felismert és emlékszik rám. Holott akkor, azon az ungvári eseményen legalább 20 embert mutattak be neki; az igaz, hogy aztán Apu több levelet is váltott vele, meglehet, a név ezért ragadt meg az emlékezetében.
A találkozás akár fel is villanyozhatott volna, de pár perc múlva Kolos hívott fel, megkaptuk a nagyon szomorú hírt. Meghalt Jankovics Marika, kedves barátnőnk.
El is sirattuk ott helyben.
...Mivel nagyobb utazásunk nem esett erre a napra, Hévíz sétáló utcáját mértük meg oda-vissza. Egy újságos stand előtt elhaladva Éva megvette a friss Élet és Irodalmat. Nem először történik vele ilyesmi: éppen ebben a számban jelent meg másfél hónapja leadott novellája. Lásd: A tizennégy karátos anya.
Estére Tar Feriékhez voltunk hiovatalosak. Anikó mindenféle finomságokat készített a jófajta fehérbor mellé (utóbbiból itthonra is kaptunk pár liternyit), Feri megajándékozott egy szép Hévíz-fotóalbummal, amelynek szövegeit ő írta. Hosszan beszélgettünk. Ferivel lassan húsz éve ismerjük egymást, többször volt rendezvényeinknek a házigazdája, igazán ráérősen és négyesben azonban most először hánytuk-vetettük meg a világ dolgait. Igazán kellemes este volt.
Okt. 6. Szombat. Hazaindulásunk napja. Hogy a kellemest maradéktalanul összekössük a hasznosnak gondolttal, elfogadtam erre a délutánra a JAK meghívását Tanulmányi Napjaikra, pontosabban ennek utolsó napi kerekasztal-beszélgetésére. Időtartalékkal érkeztünk a helyszínül szolgákó Petőfi Irodalmi Múzeumba. Ott értesültünk az egy órai csúszásról, viszont kaptunk ebédet (Éva egyáltalán nem kért, én sem sok kárt tettem benne; későn és erősen reggeliztünk). Viszont jót beszélgettünk Rácz I. Péterrel, aki - nem kis meglepetésemre - éppen a könyvemet olvasta.
Ezt követően, azt hiszem, nem túlzok, életem legrosszabb kerekasztal-beszélgetésén vettem részt. A szervezés-előkészítés már-már kárpátaljai szintű volt (apróság: a beszélgetőtársakat senki nem mutatta be egymásnak, tök idegenekként ültünk egymás mellett). A diskurzus kínos döcögéssel, nyögvenyelősen indult, nem volt sem medre, sem íve. Értelme sem túl sok. A résztvevők közül néhányan (velem az élen) nem igazán értettük, hol és miben lehet kapcsolódásunk a beszélgetés fősodorjához, tudniillik a Könyvesblog-vitához. (Amely egyébként szerintem egy túlfújt, de szétpattanás helyett inkább félig már leszállt lufi.) Bár én, nagyjából figyelmen kívül hagyva a nehezen feltett kérdéseket, igyekeztem elmondani a saját blogom és az internethez való viszonyom néhány jellemzőjét, mégis végig az volt az érzésem, hogy a mikrofont a beszélgetés nagy részében uraló Valuska László és főleg Dunajcsik Mátyás észosztásának vagyok, vagyunk a mellékszereplői. A Könyvesblog mennybemenetelét csupán a hallgatóság soraiból megfogalmazott néhány okos ellenvetés (Károlyi Csaba) ellensúlyozta; az egésznek végül mégis egy "jól megmondtuk a dolgokat" hangulata lett; holott én igazán új szempontot, érvet, álláspontot, észlelést nem hallottam, eltekintve talán attól, hogy a hülye Nádasnak fázik a pinája... vagy hogy is...
Privát dohogásomnál megalapozottabb, szerintem igen korrekt vélemény az eseményről: A kritika kritikájának kritikája.
Többek szerint a beszélgetés széteső volt. Nos, nem volt az, mert szétesni az tud, ami előbb már összeállt valamivé.
Ja és, még egy apróság. Szokásom szerint elmondtam, hogy az internet és a nyomtatás szembeállítása idővel okafogyottá válik, mert a könyvnyomtatás és a papíralapú irodalom meg fog szűnni, átadva helyét a minden szempontból alkalmasabb digitális kiadványoknak. Mészáros Sándor irodalomkritikus a közönség soraiból azt mondta, ezek demagóg és veszélyes nézetek...
[Frissítés: most látom, hogy a Népszabadság tudósítója is regált, bár más előjellel, megállapításomra: "...némelyek talán internet-utópiaként hallgatták a kárpátaljai írót, Balla D. Károlyt (bdk.blog.hu) arról, hogy meg fog szűnni a könyv, a folyóirat. A könyvtárak múzeumokká válnak, és a világháló tölti majd be a kollektív emlékezet, valamint az irodalmi fórum szerepét. Pedig ott, abban a pillanatban ez egyáltalán nem tűnt utópiának." (LÁSD)]
[Frissítés 10-én: Beszámoló jelent meg a Literán is, pár fotóval. Ezt most - a forrás megjelölésével - tisztelettel lenyúlom:
Sárossi Bogátával - forrás
*
Éjfélre érkeztünk haza hét napi távollét után; azóta sem győzöm feldolgozni restanciámat.
És akkor még betűzök párat a hévízi fotókból:
Laptop szerviz Budapest
Notebook javítás, Asus akkumulátor vásárlás, HP kijelző csere a budapesti laptop szervizben
- internet és laptopszerviz Budapest
- Garancián túli márkafüggetlen notebook javítás. Bp. 13. kerület
- HP laptop szerviz Budapesten
