(SEO) Mint első piréziánus posztomból is kiderül (Piréz vagyok), azzal, hogy magamat piréznek nyilvánítottam, nem volt szándékomban mozgalmat indítani. Ám szinte azonnal jelentkeztek csatlakozók és társulni kívánók (aminek persze örültem), így szabad folyást engedtem a spontán szerveződésnek: mindenkit, aki hozzászólt a poszthoz vagy itt jelentkezett, piréznek tekintettem. Tegnap aztán különös dolog történt.
Legutóbbi performanszom címét újra felhasználva novellát írtam. Bár alapvetően fikcióról van szó, a történet, az alaphelyzet, a helyszín és a szereplők azonban sokban hasonlítanak valóságos megfelelőikre - és ez egyáltalán nem a véletlen műve.
Vannak magán- és közéleti apróságok, amelyek nem követelnek maguknak külön posztot, arra ellenben mégis érdemesek, hogy rögzítsem őket. Meg vannak tervek, elképzelések, munkák, amelyekről időnként szintén be szoktam számolni - itt tehát most egy vegyes naplójegyzet következik.
Aki azt hitte, nem lehet még egyszer feje tetejére állítani a magyar-magyar viszonyt, tévedett: Patrubány Miklós bejelentette, a Magyarok Világszövetsége újra népszavazást kezdeményez a külhoni magyararok állampolgárságáról.
A költészet világnapja alkalmából játékra hívlak benneteket. Paszternak Hamlet c. versének számos magyar fordítása ismert. Feladatotok, hogy minél többet megtaláljatok és hozzászólásként beszúrjatok, megadva a tolmácsoló nevét és a forrást is (internetes esetén a linket). Könyvtárosok előnyben: a Szovjet Irodalom c. lap a 80-as években vagy egy tucatnyit közölt.
Ma van a költészet világnapja. Ebből az alkalomból újrafordítottam Borisz Paszternak Hamletjét. Történt, hogy cirka 20 évvel ezelőtt a Szovjet Irodalom c. folyóirat felkért: fordítsam le az adott költeményt válogatásukba, amelyben a már ismert néhány átültetés mellé újakat helyezve tizenvalahány magyar interpretációban lesz olvasható Paszternak remeke. Az enyém, emlékezetem szerint, jól sikerült - és meg is jelent a lap gyűjteményében Illyés Gyula és mások tolmácsolásai mellett.
Március 21-én este mutatják be Miskolcon a Spanyolnátha művészeti hálóterem friss számát. Ebben kapott helyet Kőhalmi Péter fotósorozata (A futóbolond), amelyhez (Vass Tibor főszerkesztő szíves felkérésére) felvezető szöveget írtam. A képekből ízelítőt és Valaki odabentről című írásomat - amely a fotók vetítése közben elhangzik a helyszínen - ezúton ajánlom figyelmetekbe.
Utoljára öt éve, 2002-ben foglalkoztam behatóan kárpátaljai szerzők könyveivel, akkor 2 hosszú tanulmányban (Újraközlő irodalom; Valóságpróza és látszatvalóság) 5 új könyvről írtam szándékom szerint megalapozott és részletes szakmai kritikát. Titkon persze azt reméltem, hogy könyvkiadásunk hibáit és szerzőink gyengéit pellengérre állítva jobbíthatok azon a valamin, amit jobb híján kárpátaljai magyar irodalomnak neveznek, változtathatok a rossz kiadói és írói gyakorlaton. Ehelyett azonban ellenségeket szereztem, s addig is feszült kapcsolatom honi kollégáimmal végleg megszakadt.