Egyszer már darázsfészekbe nyúltam, amikor szóvá tettem az egyik legrégebbi és legnagyobb adatbázissal rendelkező magyar irodalmi portál, a dokk.hu leállását: mostanra száznál több hozzászóláson keresztül görgetik a kommentelők a témát, és ahányszor leáll a dokk (többször megtörtént a poszt keletkezése óta), mindig fellángolnak az indulatok. Magam ritkán szóltam hozzá, és kezdettől azt vallottam: ha a portál gazdájának nincs kedve folytatni ezt a most már nagy hagyományú kezdeményezést, akkor szüntesse be a frissítéseket, ne lehessen új verseket és naplókat feltenni, ne lehessen fórumozni: de az archívum legyen elérhető. Az a rengeteg anyag, ami felkerült a rendszerbe, ne vesszen el, maradjon meg közkincsnek. 1586 szerző 15222 verse - hirdeti ma is büszkén a fejléc - de a versek - soha többé? - nem olvashatók. A címlapon a szövegek csonkolt formában jelennek meg - igazán nem tudom, mit szólnak ehhez a szerzők - az adatbázisból pedig csak a címeket lehet lehívni.

Hasonló a helyzet a naplókkal és fórumokkal: a bejegyzések első néhány szótagja olvasható, aztán az jön, hogy a dokk beszüntette olvashatóságukat.