Egyszer már darázsfészekbe nyúltam, amikor szóvá tettem az egyik legrégebbi és legnagyobb adatbázissal rendelkező magyar irodalmi portál, a dokk.hu leállását: mostanra száznál több hozzászóláson keresztül görgetik a kommentelők a témát, és ahányszor leáll a dokk (többször megtörtént a poszt keletkezése óta), mindig fellángolnak az indulatok. Magam ritkán szóltam hozzá, és kezdettől azt vallottam: ha a portál gazdájának nincs kedve folytatni ezt a most már nagy hagyományú kezdeményezést, akkor szüntesse be a frissítéseket, ne lehessen új verseket és naplókat feltenni, ne lehessen fórumozni: de az archívum legyen elérhető. Az a rengeteg anyag, ami felkerült a rendszerbe, ne vesszen el, maradjon meg közkincsnek. 1586 szerző 15222 verse - hirdeti ma is büszkén a fejléc - de a versek - soha többé? - nem olvashatók. A címlapon a szövegek csonkolt formában jelennek meg - igazán nem tudom, mit szólnak ehhez a szerzők - az adatbázisból pedig csak a címeket lehet lehívni.
Mindez számomra azt jelenti, hogy külön munkával lett előállítva ez a csonkolt változat, direkt, előre megfontolt szánt szándékkal lett tönkretéve a rendszer, ami talán annál is rosszabb, mintha nem lenne elérhető: így most tudni, hogy ott van, ott lenne, ott lehetne a szöveg - de LFS a kedves olvasónak, nem kap verset a dokk-hun, csim-bumm gyerekek, jól kicsesztem veletek.
Én a magam részéről - olvasóként - ezt az eljárást elfogadhatatlannak tartom. Az okok, indokok és motivációk nem tartoznak rám, igazából nem is érdekelnek, az eredményt azonban a magyar irodalom webes megjelenésének a történetében példátlannak gondolom.
Én a magam részéről - olvasóként - ezt az eljárást elfogadhatatlannak tartom. Az okok, indokok és motivációk nem tartoznak rám, igazából nem is érdekelnek, az eredményt azonban a magyar irodalom webes megjelenésének a történetében példátlannak gondolom.
