Eddig is féltve őrzött kincsnek és a legjobb magyar jazz-rock produkciónak tekintettem a Syrius együttes Ausztráliában felvett lemezét, a Devil's Masquerade címűt (Az ördög álarcosbálja, 1972.). Most, hogy Orszáczky Miklós meghalt, joggal tekinthetem ereklyének. A szomorú aktualitás most azért is érintett meg, mert bár a bakelitlemezt már hosszú évek óta nem vettem elő, de éppen nemrégiben jutottam hozzá a teljes anyaghoz digitális formában, és nagy élvezettel többször egymás után végighallgattam. Különösen a  Psychomania c. számot  szeretem a lemezről, ahányszor hallom, mindig beleborzongok, de az összeállítás egésze is olyan nívót mutat, amellyel a 70-es években a Syrius méltán lehetett volna világhírű.

Liszka József barátom aggodalmas- kodott: megkapom-e könyvküldemé- nyét. Előzőleg kérte a címemet, én megadtam:  név csak magyarul, város és utcanév magyarul és oroszul, utóbbi cirill betűvel, házszám, végül az irányítószám, és az, hogy Ukrajna. Jóska kizártnak tartotta, hogy így megérkezzen: "számomra hihetetlen, hogy azzal a címzéssel (magyarul, ill. olvashatatlan cirilül) meg lehessen kapni" - írta. A biztonság kedvéért Szlovákiából átvitte Komáromba és ott adta fel. Pedig bizonyosan megjött volna akkor is, ha a másik Komáromból (Komarno) postázza. (Hiszen rajta van a célország neve latinikával, s ha Ukrajnába megjön, onnan az irányítószám és a cirill címzés már egyértelművé teszi a dolgot.) Jóskának megírtam a jó hírt,  most is azt válaszolta, hogy  számára még mindig hihetetlen.

[...] Medgyesi Gabriella –
Egy manzárd-őr feljegyzései
(Négyszemközti chatelés
Balla D. Károllyal)

Amennyire az előző filmekből hiányzott a vizuális igényesség, Medgyesi Gabrielláéban pont annyira van jelen. Visszafogott líraiság jellemző a filmre, és ez kifejezetten jó viszonyban van Balla D. Károly szövegeinek finomságával, mívességével. Az Egy manzárd-őr feljegyzései portré a kárpátaljai irodalom „legszelídebb fenegyerekéről”, ezen felül csendélet a teljességről.

Újra itt az ideje egy kis játéknak. A feladat roppant egyszerű: szerintetek mi látható ezen a képen? Várom a tippeket - aztán persze idővel segítek egy-egy infóval.

Szóval: MI EZ?

---

Első segítség: alább egy nagyobb kép, plusz egy információ: a dolognak köze van a vízhez és annak szilárd halmazállotához.

Második segítség: ez egy négyszintes épület tervezete. Francia alkotók álmodták meg és a svájci Évolène-ban kerülne felállításra. Alapanyaga a helyben kivágott 1000 fából készített furnér. Az épület funkciója abban áll, hogy egyszerre legyen a művészetek múzeuma és az alpesi örök fagy kutatóállomása.

Még nem dicsekedtem el azzal, hogy a Duna TV által velem készített riportfilm szerepel a 39. Filmszemle programján. Ahogy a szemle honlapján látom, éppen ma, 16 órakor vetítik a Mammutban. Aki lemarad a világra szóló eseményről, egy korábbi blogbejegyzésem videó- betűzései segítségével pótolhatja az elmaradt élményt. LÁSD itt: Egy manzárd-őr vallomásai

Anélkül, hogy túl sokat tettem volna érte, ez a honlap a blog keresőszóra a Google találati listáján bekerült az első 30 közé. Ez csak annak fényében számít jelentős eredménynek, hogy az adott szóra jelenleg kétmilliárdnál több találatot jelez a kereső. Ha már így adódott, megpróbálok egy kicsit rá is játszani, hátha sikerül még előbbre kerülnöm.

Frissítés: a listák rövidesen radikálisan átalakultak, viszont én megtanultam keresőoptimalizálni.

Amióta a születésnapomra Csöngétől kaptam egy új sakkészletet, naponta játszunk Évával 2-3 partit. Bár tudnék annyira sakkozni, mint amennyire szeretek! És bár lenne más partnerem is, akkor nem kellene Évát - gyakran jobb dolga ellenére - rábeszélnem a délutáni és esti néhány menetre. Amikor már játszunk, akkor ő is élvezi, de rávennem néha elég nehéz. Szerencsére az nem keseríti el, hogy általában megverem - én viszont akkor élvezem leginkább, ha alaposan megszorongat és minden tudásomat össze kell szednem egy-egy élesebb helyzet megoldásához. Ha pedig ő nyer, abból igyekszem okulni.

Őszi kedélytelenségem és megcsappant munkakedvem után január folyamán nagyjából visszatért korábbi munkaintenzitásom. A különbség annyi, hogy leginkább csak verseket tudtam írni, annyit, mint máskor fél év alatt: előre léptem a Pilinszky-projektumban (már csak 2 szonett van hátra a 28-ból - 2004 óta dolgozom a két koszorún), és ezen kívül is írtam négy szonettet, két "egyéb" verset és vagy 2 tucatnyi haikut. Meg két cikket is. Ami nem megy: a próza.

Épp a minap váltottam szót a Skypon valakivel arról, hogy az egyébként igen tiszteletre méltó teljesítményt nyújtó és egyetlen kárpátaljai magyar hírportál, a Kárpátinfó cikkei illusztrálására nem igazán fordít figyellmet. A más oldalakról átvett anyagok esetében is csak a szöveget közlik le, a képet lespórolják a szerkesztők. Most is ez történt, amikor a Múlt-kor cikkét betűhíven átvéve épp csak azt a Vasarely-képet hagyták el, amely hangsúlyos említésre kerül. Persze a hír enélkül is hír - Szegeden rövidesen kiállítják egyebek mellett azt a Vasarely-szitanyomatot is, amelyet "1982. június 24-én Jean-Loup Chrétien, az első francia űrhajós vitt fel a Szojuz T-6 űrhajón - a szovjet-francia interkozmosz együttműködés keretében - a Szaljut 7 űrállomásra" - de a jogos olvasói kíváncsiság kielégítetlen marad: vajon hogyan is néz ki a Világűr című mű. Persze, ha nagyon akarom, úgy is felfoghatom ezt a húzást, hogy a Kárpátinfósok így csalogatják Szegedre a látogatókat: nézzék meg az alkotást eredetiben. A valódi ok azonban alighanem az, hogy a szöveget egy szoftver automatikusan átveszi a forrásból és berakja az oldalba, míg a képeket manuálisan kellene illesztgetni - és erre már nem jut idő, ember, energia. Vagy egy kis odafigyelés.

Tudomány: megújuló energia