Kényszerhelyzetben voltak, ez a megoldás látszott az utolsó esélynek arra, hogy az előrehozott választásokat elkerüljék. Bajnait még mindig kisebbik rossznak gondolták Orbán Viktor idő előtti visszatérésénél. Nekem azonban kételyeim vannak. Nem tudom, hogy az, aki gazdasági miniszterként éppenséggel nem remekelt (vagy igen?), miniszterelnökként meg tud-e küzdeni a feladattal és azokkal a visszahúzó erőkkel, amelyek miatt a szocialisták reformtörekvései úgy sikerültek, ahogy. Nem tudom, kinek használ (jó lenne hinni: az országnak!) ez az egy éves, mindenképpen átmenetinek látszó állapot. Népszerűség-szerzésre semmiképpen nem alkalmas, inkább csak még nagyobb lesz a lakossági elégedetlenség a hatalomgyakorlókkal és a megszorítások végrehajtóival szemben. (Míg a hátrafelé mutogató és mindenért elődjeit hibáztató Fidesztől alighanem szívesebben lenyelné a lakosság a békát). Az SZDSZ nem tudja majd növelni esélyeit arra, hogy parlamenti párt maradjon, a belső válságokkal is tépázott MSZP nagy pártból közép- (vagy kis) párttá válhat, s a Fidesz irtózatosan túlnyerheti magát 2010-ben. Hogy aztán mihez tud a túlhatalommal kezdeni, miután Bajnai az elindított, ám hatásában később jelentkező "kemény, de hatékony", már most fájdalmasnak ígért intézkedésekkel jól befűt nekik, azt nem tudom. Mint ahogy azt sem: nem lett volna jobb mégis már most átadni nekik az ország rendbetételének népszerűtlen feladatát: mutatnák meg, mire képesek a populista szólamokon túl.
De hát most már lássuk, hogyan muzsikál a nagybőgő. Próbáljuk elviselni káromkodás nélkül, habár, mint ismeretes, a gordon szólamát basszuskulcsban írják.