Bár magam is mások versei alapján kívántam meg ezt az angol eredetű műformát, úgy tűnik, az én Kárpáti limerikek c. sorozatom is megihletett néhányakat. Volt, aki levélben küldött ötleteket, mások kommentként tűzték be ide-oda a saját pikáns ötsorosaikat, és akadt, aki kedvenc közösségi oldalunkon kifejezetten nekem ajánlotta kis remekét. Még az is előfordult, hogy valaki éppenséggel engem tett limerikje szereplőjévé. Levélben egy álnevet használó szerző például ezzel a kis alkotással tisztelt meg:

(95 éve született Lőrincze Lajos - legyen ez az apropója alábbi szövegem közzétételének.)

Amiről beszélni szeretnék, egyetlen kérdés felvetése, inkább csak érintése, felröppentése anélkül, hogy a rám visszahulló problémák megválaszolására vállalkoznék. Ezt a kérdést ma Kárpátalján – és talán nem csak ott – egyszerűen nem illik feltenni, mert a kérdésfeltevés magának a kérdésnek a jogosultságát feltételezi, valamint azt, hogy esetleg igenlő és nemleges választ egyaránt lehet rá adni. Mivel azonban a határon túli magyar kisebbségek szószólói evidenciákban szeretnek gondolkozni (és nyilatkozni), magáról a kérdésről sem hallanak szívesen.

2000-es naplójegyzeteim tanúsága szerint az év szeptemberétől rendelkezik a Vár u. 8. internethozzáféréssel, novemberre pedig az akkor 15 éves Kolos fiammal elkészítettük a (tudtommal) legelső kárpátaljai magyar honlapot. Emlékszem, varázslatos érzés volt átélni a pillanatot, amikor először "jött le az éterből" az, amit mi a padlásszobánkban összefabrikáltunk. Annak a ténynek a tudatosulása, hogy ezt az odalt bárhol bárki a világon ugyanígy láthatja, szédítő távlatokat nyitott előttem, rádöbbentem, hogy a leghatékonyabb publikációs lehetőség birtokába jutottam. December végére már elkészítettem az első irodalmi honlapot (NetPánSíp), 2001. januárjában pedig elkezdtem építeni az akkor UngParty NetCafénak nevezett, hamar kiterebélyesedő rendszert.