Éjszakai álmomban kétszer is lekéstem a vonatot. Nem vagyok egy álomfejtő típus, de ha jól tudom, ennek azt kellene jelentenie, hogy valami fontosról az életben is lemaradok, egy olyan lehetőség, amire számítottam, elúszik előlem. Valamit elmulasztok, elszalasztok. Nos, ehhez képest ma reggel nagyon-nagyon jó hírt kaptam. Ilyen jellegűt egész életemben nem kaptam húsznál többet. Akár el is árulhatnám, de önző számításból inkább hétfőre tartogatom, amikor többen olvassák a blogomat és amikor majd illusztrációt is mellékelek a hírhez.

Az alábbiakban Békés Pál és Balla D. Károly közös irodalmi projektuma követhető nyomon lépésről lépésre: hogyan fejlődik novellává egyetlen mondat úgy, hogy a szerzők felváltva körbeírják egymás szövegeit.  Elkészülte után a novella teljes egészében, címmel és kiemelések nélkül, külön oldalon lesz olvasható.

Eredetileg nem akartam szót vesztegetni a Magyar Gárdára. Akkora a sajtójuk, mint ide Lacháza, miért csináljak nekik reklámot még én is. Most, hogy rászánom magam, most is csak egy cinikus véleményre futja: azt gondolom, ha a magyar társadalom lehetségessé tette, asszisztálásával, belenyugvásával, sunnyogásával megengedte egy ilyen formáció létrejöttét, akkor meg is érdemli, hogy legyen neki ilyenje.

Téged az olvasók sokműfajú szerzőnek ismernek, nem utolsó- sorban drámaírónak. Szerinted volt a drámához való affinitásodnak köze ahhoz, hogy a Zehuze című, nemrég megjelent levélregényed- ben tulajdonképpen egy kitartott monológot, egy nagyon erősen hangra írt szöveget olvashatunk?

Egy pillanatig sem csodálkoztam azon, hogy a kulturális minisztériumban összetévesztették a két Forgács Pétert. Nekem elég hosszú ideje lesújtó a véleményem a tárca adminisztrációjáról.

Valamelyest növelte az idézettségi indexemet Gyarmati Gabriella a Bárka Online oldalán Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján II. frappáns című írásával. Azok közé sorol, akik csípőből tüzelnek, anélkül, hogy megnéznék a tárlatot. Nos, igaza van, nemcsak ezt a tárlatot nem láttam, hanem legutóbb a Nemzeti Galériában is pánikszerűen tértem ki a Munkácsy-terembe invitáló teremőr elől.

Internetes korom kezdetén nekem már jól bevált irodalmi monogramom volt a BDK - így aztán nicknévként is ezt kezdtem használni. Igen ám, de sok helyütt háromnál több betűs nevet fogad csak el a rendszer, meg aztán a bdk gyakran foglalt volt, így például az ezzel kezdődő freemail.hu-cím is. Ezért keztem használni a bdkaroly vagy balladk neveket, később azt, hogy ungparty. Fórumokban és hozzászólóként mégsem ezek, hanem a BéDéKá mellett köteleztem el magam, ezt garantáltan nem használta senki.

Életem egyik nagy bánata (persze dehogy, csak ez olyan jól hangzik), hogy a bdk kifejezésre nem engem ad ki elsőnek a Google. Most épp ezt olvasom első találatra: "A KIOP pályázaton a BDK Kft. 133 MFt támogatást kapott"...

A mellékes érték - Zöldi László írása

A Mozgó Világ legizgalmasabb kezdeményezése a Hónapló című rovat. Júliusban Grendel Lajos Pozsonyból, Dalos György Berlinből, Végel László Újvidékről, Balla D. Károly Ungvárról és Parászka Boróka Marosvásárhelyről szólalt meg a folyóiratban. Bezápult kisvilágunkba csempészték a határon túl élő magyarok nyitottságát.

Balla D. Károllyal még nem találkoztunk, ezért nem tudom, hogy kerekesszékben ül-e, vagy mankóval közlekedik. Csak azt, hogy korlátozott mozgását gondolati dinamikával pótolja. A legfürgébb írók egyike, fizikai hatókörét a lelki és digitális térbe tágította szinte határtalanná. Ami a legutóbbi hónaplójában megkapott, az a mértékletes értékrendje.