»» Balla László életrajza, önvallomása // MTI-hír, KISzó-nekrológ, hivatalos nekrológ:

Hosszabb ideje felmondta a szolgálatot az a blográdió (vagy rádióblog) szolgáltató oldal, amelynek a segítségével zenéket lehetett válogatni a blogunkba helyezhető lejátszó widget számára. Most találtam egy újat, sokkal praktikusabbat. Az oldal címe: Grooveshark.

<< (sajnos ez a szolgáltatás meszűnt - bdk, 2016) >>

A rendszer úgy működik jól, ha felhasználónevet és jelszót választva regisztráljuk magunkat, és belépett állapotban végezzük a műveleteket.

Megnyitásakor egy kereső jelenik meg, elsőként voltaképp bármire rákereshetünk (mondjuk egy előadóra), így léphetünk be magába a rendszerbe. Ha pl. beírjuk azt, hogy Sting és megnyomjuk a keresést, egy igen hosszú listát kapunk. Ebből választhatjuk ki azokat a számokat, amelyeket elhelyezni szándékozunk lejátszónkban: ezek az oldal alján jelennek meg képsorozat formájában (hogy mire hányszor kell kattintani az egyes számok meghallgatásához és a listára helyezéshez, azt az olvasók leleményességére bízom). "Fogd és vidd" funkcióval bármikor változtathatunk a sorrenden.

A bal felső sarokban végig látható egy kis keresősáv, amelybe Sting helyett bárki mást beírhatunk, így új és új listákat kapunk (a rendszer elég gazdag, az ismertebb előadók szinte mindegyike zeneszámok sokaságával szerepel). Ha elkészültünk a listával (azaz minden lejátszani szándékozott zene-kocka kis zöld pipával a bal sarkában elhelyezésre került), akkor a megnyomhatjuk az oldal alján a Save gombot, egyedi nevet adva lejátszási listánknak. Ha ez megvolt, nyomhatjuk ugyanott az Export gombot.

Új oldal nyílik meg, itt állíthatjuk be a lejátszó máreteit és színeit igényeinknek megfelelően (nem részletezem, az opciók használata elég egyszerű; a méreteket és színeket nyilván ahhoz a helyhez igazítjuk, ahová a lejátszót elhelyezni szándékozzuk).

A Next Step megnyomásával léphetünk tovább: a Add a Grooveshark Playlist mezejébe írjuk be az elnevezett és elmentett lejátszási listánk nevét és kerestessük meg. Ekkor egy mélylila sáv jelenik meg alább a listánk nevével, bal oldalt egy + gombbal a teljes listát hozzáadjuk a widgetünkhöz (a lejátszóhoz). (Itt még mód van a lista szerkesztésére és bővítésére, ennek mikéntjére tessék egyedül rájönni).

A Finish gomb megnyomása egy ujabb oldalt nyit, itt egyfelől egyedi néven elmenthetjük a widgetünket, másfelől megkapjuk a kódját: ezt kell a blogunk sablonjába beilleszteni.

Ha a blog.hu vagy a blogger.com rendszerében működtetjük blogunkat, akkor egy új HTML-dobozt nyissunk és helyezzünk el az oldalsávunkon, ebbe másoljuk bele a kódot. De, mint látható, szövegoldalba is beágyazható kis leleményességgel (a fenti widget oldalsávba helyezve jelenleg itt, a főblogomban szerepel, ez a jobbra láthatót pedig ajánló blogom számára készítettem).

Mint látható, több lejátszási listát és több lejátszó widgetet is készíthetünk, ezeket (ha elmentjük) tárolja a rendszer, bármikor szerkeszthetjük, bővíthetjük  vagy átméretezhetjük őket, ha bejelentkezünk az oldalra. Nekem több blogom is van, így akár mindegyikhez külön is készíthetek megfelelő méretű, színű és tetszőleges zenéket tartalmazó lejátszókat.

A rendszerbe saját zenei mp3 fájljainkat is feltölthetjük számítógéünkről - ezt még nem próbáltam ki.

A rendszer számos további funkcióval rendelkezik, kedvenc műfajunkat megadva "automatikus" listát is készíthetünk, lehívhatjuk a legnépszerűbb számok listáját, van egy Radió gomb is... - ezeket még tanulmányozom. Jó kísérletezést és remek zenéket kívánok minden érdeklődőnek. Amíg a sajátjuk elkészül, hallgathatják az én kedvenceimet.

szószedet: zene a blogban | blogzene | zenelejátszó blogba | blográdió | rádióblog | doboz | zenedoboz | mp3 | widgetek | HTML-kód | sablonba illesztés | zenei lista lejátszása | muzsika | kedvenc számok

Eredetileg itt: Blog, zene - lejátszó widget készítése, elhelyezése

Más: weblap szakértő - seo szakember

berniczky novellák | várkulcsa könyv | infrapanel fűtés - sötétsugárzó tartalommarketing

Tarján Tamás: Szerzetek

Berniczky Éva: Várkulcsa

Mi történne, ha a tetőfedőt és fiát munkájuk végeztével a megrendelő nem fuvarozná haza falujukba? Bizonyára maradnának a tetőn, „fejünk fölött a magasban”. Hasonló, szépséges-borzongató természetes képtelenségek könyve e novelláskötet. - Tarján Tamás kritikája a revizor.hu portálon.

A Hatodik Síp premierje. Kárpátalja, Ungvár, Beregszász - Illyés Gyula Magyar Irodalmi Klub

  Az 1980-as évek elejének hol fagyos, hol kicsit felengedő ideológiai légkörében beregszászi értelmiségiek fejében érett meg az elhatározás egy magyar művelődési klub létrehozására. Ez akkor eretnek gondolatnak számított, a nacionalizmus vádját vonhatta maga után, így a kezdeményezés sokáig nem kapott zöld utat. Végül két apró homokszem mégis bekerült a szovjet bürokrácia gépezetének a fogaskerekei közé, és ez épp elegendő volt ahhoz, hogy megalakuljon az Illyés Gyula Magyar Irodalmi Klub.

Azt hiszem, itt az ideje, hogy (bizonyos fenntartásaimat is megfogalmazva) megemeljem a kalapomat Csordás László teljesítménye előtt. Önmagára és blogjára egy korábbi, tájainkon ritkának számító kemény könyvkritikával (Pap Ildikó Táltosok c. regényvázlata) hívta fel a figyelmet. Bizony, langyvizű, belterjes és önigazolási kényszerben szenvedő írásbeliségünk keretei között nem számít megszokott dolognak bármiről megállapítani, hogy nagyjában-egészében kívül esik azon, amit szépirodalmi műnek tekinthetünk. Ez bátor cselekedet volt, főként egy fiatal, pályakezdő irodalmártól (Csordás 22 éves, kiemelt magiszteri diplomáján szinte még szárad a tinta), aki láthatóan nem kirekesztődni, hanem szervezőként és szerkesztőként éppenséggel beilleszkedni igyekszik (egyébként szép sikerrel) az ún. kárpátaljai irodalmi életbe.

"A Hieronyimus Bosh hatása alatt is alkotó Brueghel az, aki ezeket a történeteket, ha kell, ha nem, festi, festené. Markáns színek, durva alakok, a lassan fullasztó belső tér, a friss levegő teljes hiánya és az emberszag keveredése a zsíros étel gőzével, ezt érzem a képet figyelve és a kötetet olvasva is. Abszurd, néhol lehet vulgáris, valahogy mégis finom próza, és Berniczky Éva az Ung fölött a várhegyről, padlásszobája ablakából figyeli mindezeket: leleplez, lehúzza a soha nem is volt lepleket, emberek belsejébe hatol, szó szerint és a nélkül is, tájképet fest a lélekre, a gyomorra, aztán 20 novella segítségével követi a vastagbél vonalát, és körbejárja azt a bizonyos várat." - Két újabb recenzió jelent meg mostanában Éva könyvéről, a Kikötő Online kulturális portálon (a fenti idézet ebből) és a Debreceni Disputában. Mindkettő olvasható a Berniczky-oldalon: Szarvas Andrea: Csodás kegyetlenség, istentelen kegyelem és Fazekas Andrea:  Sorsok zsákutcája

Az ötvenedik pajzán versike (Férfiöröm Csapon) közlésével egyelőre lezártnak tekintem apró ötletből keletkezett irodalmi projektumomat. Keretében 50 kárpátaljai helységnevet foglaltam limerikbe, igyekezvén megfelelni a műforma főbb követelményeinek. Remek játék volt, és miközben próbára tette verselő-rímelő készségemet, önfeledt szórakozást is jelentett. A nyelvi és tartalmi ötletek keresése remek fejtornának bizonyult, a jónak gondolt megoldások pedig kaján  örömmel töltöttek el. Hab a tortán, hogy minden csatornán szinte kivétel nélkül pozitív visszajelzéseket kaptam. Mindössze két hölgy fejezte ki eddig határozott rosszallását, bizonyítva ezzel, hogy limerikjeim bizonyos tárdadalmi elvárásoknak maradéktalanul megfelelnek. -- A projektum leírása az összes kattintható helységnévvel: Kárpáti limerikek.

- laptop képernyőn olvasott hírek -

Budapest. Elég furcsa (bár hiúságomnak hízelgő) címet adott cikkének az (eddig) számomra ismeretlen Part Magazin szerzője. Annál is inkább, mert ismertetésében egy árva utalás sincs sem Tamásira, se rám. Az otthon és otthonkeresés szóba kerül, de ez még aligha indokolja a címet, még akkor sem, ha tudható: a magyar köztudatban benne van, Ábellel mit mondatott ki Tamási otthon és világ vonatkozásában. Mert az viszont egyáltalán nincs benne, hogy erről mit mondtam én, sőt, sejtésem szerint a portál olvasóinak a többsége azt sem tudja ki vagyok. Az persze jólesik, hogy a szerző nemcsak ismer, hanem úgy véli, nevem puszta említése és szembeállításom Tamásival másokban is felidézi több formában is megfogalmazott parafrázisom valamelyikét, netán regényem vonatkozó részletét:

Leghosszabb novellám. Elbeszélésem. Kisregényem? Talán az mégsem, de félregényem mindenképpen, lévén Az Agnosztosz-rejtély szolgált első megjelent regényem keretjátékául, és egyes kritikusaim szerint ez a keret jobb szöveg, mint az, amit bekeretez. Hasonlóképpen gondolom én is. Amikor az Agnosztosz mondatait írtam, angyalok repdestek a szobámban, zakatolt az agyam, zúdította az ötleteket. Éreztem, hogy érdekesre sikerült. A Holmi novellapályázatán díjazott lettem vele, szép emlékű Domokos Mátyás a díjátadáson elismerő szavakkal illette, talán lebilincselő filológiai kriminek nevezte. Most pedig felkerült írói oldalam archívumába - aki még nem ismerné, annak ajánlom szíves figyelmébe. > tovább > Az Agnosztosz-rejtély További érdekességek:

Az idei irodalmi Nobel-díjas: Mario Vargas Llosa... 2001-es naplómból:

Mario Vargas Llosa írása a 2000-ben: Globalizáció: a kultúra szabadsága. Az író meglepő egyértelműséggel, már-már agitatív hangot megütve áll ki a globalizáció mellett. Okfejtése mellbe vág, hiszen nem állít kevesebbet, mint hogy a regionális értékek megőrizhetőségét éppen a világméretű egységesülés szolgálhatja („A globalizáció nem fogja megszüntetni a helyi kultúrákat: egy nyitott világban valamennyi értékes és túlélésre méltó részük megtalálja azt a termékeny talajt, amelyen virágba borulhat.”) Ehhez a végkövetkeztetéshez abból kiindulva jut el, hogy a kollektív identitásra épülő nemzetállamok nem csupán az emberek egyéni identitását nyomják el, hanem a regionális értékeket is, és ezeket éppen a globalizáció hivatott felszabadítani. A dolog érdekessége,