Hosszan tartó betegség után tegnap meghalt Bodor Béla. Jó barátunk volt, ha ritkán is találkoztunk és levelet sem váltottunk sokkal sűrűbben. Abban a megtiszteltetésben lehetett részünk, hogy figyelte a munkánkat, írt a könyveinkről. (A Szembesülésről az ő tollából született az egyik legalaposabb kritika: Gravitációs csapda. Éva regényét is értően elemezte: Füzetlapok regénye.) Kivételesen kedves ember volt (ez nem zárta ki kérlelhetetlen kritikusi magatartását), emellett igazi művész, igazi szenvedélyes irodalmár, egyike a szakma szent megszállottjainak. Mindent olvasott, mindenről tudott, még a kis kárpátaljai irodalom marginális kérdéseire is maradt ideje, ereje.

(A képen Bodor Béla jobbszélen, mellette Géczi Róbert és felesége, szemből én.)
Fájó hiányt hagy maga után - jó volt eddig abban a tudatban írni, hogy ami megjelenik tőlünk, előbb-utóbb az ő szigorú mércéje szerint is megmérettetik.

archívumomból                                                                                       egy újraközlés okán

Balla D. Károly

Bankrablás Gömörben

Kordu Leontin: 1. nap: esőnap

A cím akár azt is jelezhetné, hogy valahol a színházi évad első napját Vass Tibor Esőnap c. verseskötetének felolvasásával kezdik. De nem. Itten kérem szóviccről van szó, mégpedig székelyeket alaposan megszégyenítő, gömöri furmányossággal rejtjelezett szóviccről, tessen csak fennhangon első-nek olvasni az 1. írásképet, és máris remek kis klapanciát kapunk, akár mondogathatjuk is, hahaha, de szellemes. NA NE! - ez volt az első reakcióm, amikor a fantáziátlan borítón megláttam a ficamodott fantáziájú címet. Valamilyen rejtett sugallattól indíttatva mégis, pechemre vagy szerencsémre, felütöttem a külső tulajdonságait illetően egyedül méretében kellemes könyvet. És az első (eső?) bekezdése megfogott:

Régebbi oldalaimon szinte tobzódtam a számlálókban. Mostanában itt a blogomon megelégszem néhány láthatóval és két rejtettel (utóbbiak a legpontosabbak: a Google Analytics és a blog.hu saját statisztikája), és rég leszoktam arról, hogy árgus szemmel naponta figyeljem a látogatottsági görbéimet és a földrajzi megoszlásokat. De most egy elég jópofa kis számlálóra bukkantam, ez azt mutatja, hány olvasó "van vonalban" és mely országokból csatlakoztak. A mellékelt ábrán épp 10-en voltak. Egy ideig most ez az ablak a jobb hasáb tetején lesz látható - leginkább nyájas olvasóim szórakoztatására. [Frissítés: Sajnos nem működött megfelelően az alkalmazás, gyakran be sem töltődött és lassította az oldalt. Előbb csak lejjebb tettem, aztán pár hét múltán eltávolítittam.]

Az ember néha időnek előtte elfelejti, hogy volt már egy "Időnek előtte" című verse - és ezt adja egy másiknak is. Így nekem most két teljesen különböző versem hallgat ugyanarra az egy névre - derült ki, miközben tízegynéhány évre visszamenően igyekszem minden publikált munkámat elhelyezni írói weboldalamon. Az építés alatt álló időrendi versjegyzékben így az egyik [1], a másik [2] megjelöléssel szerepel a 2004-es és 2005-ös évszám alatt. Ennél rázósabb eset csak egyszer fordult velem elő, amikor egy versfordításomról hittem azt, hogy sajátom. Történt, hogy

Legutóbbi kis májusi gyűjteményem óta tovább aforizmosodtam, így most újra átadok egy kisebb csokrot azokból a C-dulokból, melyeket aktuálisan főleg Facebook-oldalamon és Twitteremen szoktam megosztani olvasóimmal (olykor tucatnyi hozzászólást kiváltva). Az utóbbi rendszerben egyébként felfedeztem, hogy már mások is írnak BDK-idézeteket, erre bukkantam ugyanis gergo tollából: "Múltkor az jutott eszembe, hogy »Tehetetlenségében a tettlegességig ment el.« Gondoltam, hogy alkottam egy bdk-quotationt!" Hát tessék, akkor néhány eredeti BDK:

A Piréz blog újabb tiszteletbeli pirézt avatott Dr. Dániel Péter ügyvéd személyében, aki szétkente reggelijét a VPOP épületében kifüggesztett Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatán. (Bővebben) Ugyanő volt az, aki a Facebookon a Tiltakozunk az "Orbán-bulla" és annak kötelező kifüggesztése ellen! c. oldalt alapította - úgy gondoljuk, ezekkel a cselekedeteivel bőven rászolgált a tiszteletbeli piréz titulusára ("mellesleg" az is ő volt, aki 2008-ban a Magyarországi Kisebbségek Pártja képviseletében részt vett a Magyar Gárda megszüntetését célzó peres eljárásban). A blog korábban Cs. Kádár Pétert avatta pirézzé, amiért genetikai származása ellenére cigánynak vallotta magát.

Turbuly Lilla

A pondró, akiről leették az almát

Berniczky Éva: Várkulcsa. Magvető, 2010, 192 oldal, 2490 Ft

„Mielőtt kitalálhattam volna a főmosómestert, összeakadtam eleven másával. Sajnos hajlamos vagyok a találkozások elkapkodására, valami kóros türelmetlenséggel keltem életre fikcióimat.” Ezzel a vallomással kezdi Berniczky Éva egyik novelláját, a Jégármányt, mintha kulcsot szeretne adni az olvasónak saját írói világához. Azt azonban, hogy álkulcsról van-e szó vagy valódiról, nem olyan könnyű eldönteni.

Mostantól "gyárilag" biztosítja a blog.hu azt a funkciót és gombot (a megosztási lehetőségekkel együtt), amelyről májusban írtam, s amelyet, mivel a kis ikonokat nem tudtam a nekem legtetszőbb helyre helyezni, időnként szüneteltettem. Most azonban a legmegfelelőbb helyre került: így újra lehetőség van a tetszésnyilvánításra: (lásd a bejegyzés alját).

• Facebook-oldalam
• Több Facebook

Frissítés később: A Tetszik gomb továbbra is eléggé lelassította az oldal teljes betöltődését, úgyhogy pár nap próbaidő után töröltem. Akinek valóban tetszik valamelyik posztom, az a Megosztás gombbal tegye közzé a Fészbukon - és ott más is lájkolhatja.