Észre sem vettem, mikor újult meg a Mozgó Világ internetes kiadása. A régi, elavult és kissé primitív helyett most egy jól használható korszerű honlap várja az olvasót a www.mozgovilag.com (vagy .hu) címen. Egyetlen igazi gyengéje (szerintem), hogy a friss számok anyaga 1 hónap késleltetéssel válik elérhetővé (ez nyilván kereskedelmi megfontolásból van így, bár szerintem az azonnali online elérhetőség nem, vagy csak alig csökkentené a lapeladást.)

FRISSÍTÉS (2010. júl. 22): Mától "gyárilag" biztosítja a blog.hu azt a funkciót (a megosztási lehetőségekkel együtt), amelyről májusban írtam (lásd alább), s amelyet, mivel a kis ikonokat nem tudtam a nekem legtetszőbb helyre helyezni, időnként szüneteltettem. Most azonban a legmegfelelőbb helyre került: így újra lehetőség van a tetszésnyilvánításra!

Nemrégiben írtam arról, hogy interaktivitásom színhelye  a blogomról némileg áttolódott a Facebookra - amire azután alaposan rácáfolt Isten vs. Ősrobbanás c. posztom a maga 52 hozzászólásával... Bárhogy is legyen, a blogírás és a Facebook-jelenlét között igyekszem szoros kapcsolatot tartani, a kettőt egymásba integrálni - ennek újabb próbálkozása a blogjegyzeteim alatt mostantól megjelenített kis Tetszik gomb - a Facebookon regisztrált felhasználok mindegyike erre kattintva nyílváníthat véleményt. Egyben meg is kérek mindenkit, éljen ezzel a lehetőséggel - tegyünk egy tetszési próbát!

[P.Z.L., Kultúrpart:] Berniczky Éva új novelláskötete, a Várkulcsa kinyitja az ajtót, melyen keresztül, mint valami titkos járaton kapcsolatba léphetünk a határ túloldalára került Kárpátaljával.

Kárpátalja közelebb van hozzánk, mint gondolnánk, közelebb, hiszen olyan, mintha a kollektív lelkiismeretünk tája lenne mindaz, ami Záhony után vár ránk. Fegyveres határőrök követelik a „kis papírt” - így kezdődik minden. Azonnal elkezdődik az irracionális játék: „kis papírt” kérnek, amelyre fogalmunk sincs mi van írva.

„Kis papír” - jut eszembe folyton, amikor Berniczky Éva Várkulcsa című új novelláskötetét olvasom, mely a Magvető Novellárium sorozatában látott napvilágot. Berniczky Éva kis papírjaiból 192 darabot számoltunk össze, ennyi oldalból áll a könyv. Berniczky hat év után tért vissza újra az elbeszélésekhez, és valljuk meg: jobban állnak neki a kis formák, mint a regény.

Időről időre megfed engem hajdani tanárom. Amióta rám talált az interneten, nem állja meg, hogy szóvá tegye, ha valamelyik megnyilvánulásom szúrja a szemét. Az még hagyján, hogy a magyarországi történések értékelésében eltér a véleményünk, de érdekes mód a kárpátaljai és ukrajnai dolgokat ő akarja jobban tudni nálam – holott lassan húsz esztendeje már annak, hogy nem él itt. Tanárember részéről persze a mindentudás és mindent jobban tudás bocsánatos bűnnek minősül, kioktatásai, számonkérései mégis bántanak. Leginkább talán azért, mert én nyilvánosan – cikkben, blogbejegyzésben – érvelek időnként valami mellett vagy ellen, ő viszont kizárólag magánlevelekben fejezi ki rosszallását. Többször felajánlottam, vitatkozzunk az internet nyilvánossága előtt, ám ettől mindannyiszor elzárkózott azzal az indokkal, hogy tőle idegen a közszereplés. Maradnak hát a magánfejmosások – megannyi tanári intő.

Miközben a magyarországi választások második fordulója zajlott, szűk körű, de élénk és üdítő eszmecserét folytattam laptopomról a Facebookon tegnapi aforizmám okán ("Világnézeti kompromisszum: Isten hozta létre az Ősrobbanást."). Eközben egy (árulkodó?) megjegyzésemmel kapcsolatban felmerült, hogy vajon "kálomista" vagyok-e, mire annyit feleltem, legalábbis annak kereszteltek. Kisvártatva arra is rákérdeztek, ez a "legalábbis" mit is jelent voltaképp. Erre röviden nem tudtam érdemben válaszolni, arra meg nem találtam alkalmasnak a helyet és alkalmat, hogy részletezzem, miként is állok ezzel a dologgal - de kitérni sem akartam. Inkább megírom itt, a blogomon.

Én úgy gondolom, Johannes Gutenberg nemhogy nem tiltakozna az elektronikus könyvek megjelenése és térhódítása ellen, hanem lelkesen üdvözölné a tudomány és technika ezen újabb nagyszerű vívmányát, amelynek hordereje joggal hasonlítható össze a könyvnyomtatás felfedezésével. Ha valamiért mégis tiltakozna, akkor legfeljebb azért, mert a legnagyobb kárpátaljai közéleti lapban egy fölös t-betűvel megtoldották a nevét.

Jellemző, hogy a figyelemfelkeltő cím után a könyvnyomtatás atyjáról szó sem esik, nevét sem említi a szerző. A hozzáértés mértékét mutatja az is, hogy nem elektronikus, hanem elektromos könyvnek nevezi az e-bookot...

 Első látásra egy kütyü, ami valamivel nagyobb egy maroktelefonnál. Viszont nincs hangja, nem lehet vele sem beszélgetést kezdeményezni, sem üzenetet küldeni. Olvasni annál inkább. Akár hétszáz hagyományos könyv anyagát is tartalmazhatja. Nem rontja a szemet, hiszen különleges technológiával előállított "elektromos papírból" készül. Súlya alig húsz deka, és mivel hagyományos elemmel működik, egy hónapig nincs gond a feltöltésével. És hogy mi ez a csodavalami? Nos, a fiatalok legújabb kedvence: az ebook, vagyis az elektromos könyv. 

Mivel mentálhigiéniai okokból jó ideje nem foglalkozom a Kárpátaljára irányuló támogatások - hm, mondjuk így: - anomáliáival, ezért eszem ágában sincs bármibe újra beleártani magamat (véleményemet sokszor, sok helyütt megírtam), ám egy aktuális és konkrét pengeváltás okán most mégis látogatóim szíves figyelmét kérem, nem ajánlva többet, mint hogy olvassák el figyelmesen az alábbi  két írást, a cikket és az ellencikket:

Pontosan egy éve annak, hogy utoljára megnyitottam az "ujregeny.doc" nevű fájlt. Értelemszerűen azóta nemhogy nem nyúltam hozzá a késznek gondolt szöveghez, de még csak bele sem olvastam. Gondolni sem túl sűrűn gondoltam rá, de erre persze azért volt példa. Legutóbb például nyelvész barátom látogatását kihasználva érdeklődtem afelől, milyen eredmények születtek a nyelv matematikai modellezése terén (regényem ugyanis érinti ezt a kérdést). Most azonban elhatároztam, hogy esztendőnyi pihentetés után újraolvasom a kétszázvalahányezer karakternyi anyagot, s ha most is megfelelőnek és késznek találom, akkor talán rászánom magam arra is, hogy kiadót keressek neki. Bár, ahogy magamat ismerem, ehelyett inkább újra bütykölni fogok rajta, mert úgy fogom találni, hogy itt is meg ott is híja van, javításra, beleírásra, netán éppen húzásra szorul.