Azóta járok szívesebben a Kárpáti Kiadóba, amióta a szerkesztőség maradványát kiebrudalták a régi Vármegyeháza patinás épületéből. Nem hiszem, hogy az egykori csapatból a könyvelővel együtt mindössze négy főre csökkent kiadó bármelyik tagja is visszasírná a méltóságos, ellenben hideg-rideg falakat. Új székhelyükön, a Csatorna utcában, a régi zsinagógából leválasztott hátsó épületrészben elsősorban és feltűnően meleg van. Ami nálunk nagy szó, különösen most, amikor Putyin bekeményített és a gázcsapok elzárásával fenyegette meg a másfél milliárd dolláros tartozást felhalmozó Ukrajnát. Könnyen meglehet, hogy holnapra érvényét veszíti az összehasonlításom, de ma még a kiadónál egyelőre nincs melegebb hivatal a közelben. Mintha egyenesen a kazánházból választották volna le ezt a sajátosan romos, lepusztult két szoba-raktárhelyiséget. Körös-körül beazonosíthatatlan lomok halmozódnak, poros papírkötegek, mappák. Az ide belépőnek óhatatlanul padlás- vagy pinceérzete támad, szeretné megtalálni, amit elrejtettek, vagy amit itt felejtettek az egykori tulajdonosok. A hely újdonsült birtokosa, a Kárpáti Kiadó remekül álcázza magát. A bejárat fölött színes lámpákkal kirakott betűk hirdetik, HRÁLNYI AVTOMATI, amiből beazonosítható az előző bérlő, az, hogy a közelmúltban szerencsejáték automaták villogtak-kattogtak a masszív ajtó mögött. A kiadó vezetője a világ legtermészetesebb módján költözött a játékterem cégtáblája alá, még csengőt vagy kaputelefont sem szereltetett fel, a bejárati ajtót ellenben gondosan kulcsra záratta. Jogosan, különben pillanatokon belül könyvstószok közé járnának vizelni stb. a kinti árusok-vásárlók, boldog-boldogtalan. Így legalább garantáltan szobatiszta szerzők jönnek, azok sem nyomják már le a kilincset, tudják, hiába tennék, felkiáltanak az emeleti ablakba, s a műszaki szerkesztő máris aláereszkedik. Nyilván elvállalta az ajtó szerkesztését is, beengedi a lenn ácsorgót, lekíséri, kiengedi a távozni készülőt. Egészen beleszokott a kialakított eljárásba. M. akárhányszor kedvesen nyit ajtót, nem lázadozik a kapuskodás miatt. Leginkább azt nehezményezi, hogy a számukra kiutalt hivatali részben nincs vécé.

Még régi blogomban számoltam be arról, hogy az MTA Nyelvtudományi Intézete elkészítette a Magyar Nemzeti Szövegtárat, amely az anyaországi szókincsen kívül tartalmazza a határon túli magyar szóállomány felgyűjtött részét is (Kárpátaljáról a sajtószövegeken kívül nagyrészt az én szépirodalmi anyagaimra alapozva). Most kedves levelet kapott Éva egy újabb fejlesztésről, a csak a határon túli magyarok által használt idegen szavak szótáráról, a Terminiről:

(Részlet egy 14 éve írt jegyzetemből) Nem, a kincstári ünneplésből nem kérek ma sem. Malomkeréknyi kokárda helyett körömnyi szalagot tűzök zakóm hajtókájára: azt is belülre. Így jobban érzem melegét, s igazabbnak tudom vele magamat. Himnuszt, Szózatot sem tudok már tele torokból énekelni. Inkább csak dünnyögök, vagy állok némán, talán még a térdem is meg- megroggyan az országos vigyázzban.

A hírügynökségek és a fontosabb sajtóorgánumok szinte mindegyike hírt adott a tegnapi ungvári magyar- és ruszinellenes tüntetésről.

Két helyen is olvashatunk magyarul a NASA nemrégiben közzétett újdon- ságáról: először sikerült felfedezni egy hold gyűrűjét. Az éppen gyűrűjéről közismert Szaturnusz második legnagyobb holdja, az Rhea, mint kiderült, maga is rendelkezik egy törmelékekből álló ritkás gyűrűvel, amelynek egyébként, a korábbi elméleti számítások szerint, a Szaturnusz gravitációs hatása miatt nem is lenne szabad léteznie. De mégis. A gyűrűre egyelőre csak közvetett bizonyítékok vannak (azaz vizuálisan még nem figyelték meg), így az alábbi illusztráció sem űrfelvétel, hanem fantáziakép; annak viszont eléggé szemléletes:

Nem olyan régen bemutattam azt a mobil-nagyságú kütyüt, amely hajlékony e-papíron jeleníti meg az olvasnivalót. Most Pollner a Médiablogban arról számol be, hogy az e-papírra (e-ink technológiával) áttérő újságok kitölthetik a hagyományos és az online média fejlődése közti gazdasági gödröt. "Az E-ink technológián alapuló könyvolvasók elég drágák", állapítja meg, ami nyilván igaz. Viszont csak egyszer kell megvenni, s attól kezdve mindent ezen olvashatunk.

Nem is tudom, kellemes-e vagy inkább zavarbaejtő ilyen levelet kapni... Az Ismeretlen Blogolvasó ritkán fedi fel kilétét magánlevélben. Ha jelentkezik, inkább rövid véleményt mond, netán saját személyét tolja előtérbe valamilyen ügyben. De hogy magáról keveset szólva inkább azt részletezze, mikor miben hatották rá a blogomban közzétett írások, ez eddig nem történt meg velem. Most azonban H.L., miután magáról is írt néhány bekezdésnyit, így folytatja:

Nem állítanám, hogy maradéktalanul értem, vagy átérzem az olvasottakat, de van néhány kitörölhetetlen élményem, melyet Önnek köszönhetek. Szégyenszemre az Ön blogjából tudtam meg, hogyan kell elérni a Magyar Elektronikus Könyvtárt, és ugyancsak az Ön inspirálására letöltöttem „Utas és holdvilág” című könyvet. Nem áll szándékomban részletezni az eseményt, röviden csak annyit, hogy sokkoló hatású volt számomra. Annyira megérintett, hogy készítettem egy szerkesztett, kinyomtatott példányt magamnak, hogy olyankor is elő tudjam venni, ha nem vagyok számítógép közelben.

A flashmob fogalma nem tartozik a közkeletűek közé, egyelőre a nagy- városi szubkultúra részének tekinthető. Olyan társadalmi megmozdulást takar, amelynek során sok ember hirtelen megjelenik valamely nyilvános helyen, szokatlan dolgot művelve felhívja magára a figyelmet, aztán a sokaság feloszlik, mintha mi sem történt volna. Véglegesen elfogadott magyar kifejezés még nincsen erre a jelenségre, leginkább villámcsődületként, villám- gyülekezetként emlegetik.