| >BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > > |
|---|
Kik a pirézek, hol élnek? műhely |
|||||||
Közmondás - rizshímzéssel... Csönge írja design-blogjában:
a Magyar Képzőművészeti Egyetemen azt a feladatot kaptuk, hogy manuális eszközökkel készítsünk plakátot egyes magyar közmondásokhoz úgy, hogy a közmondás szövegével alkotunk képet. "A szertefoszlott pletykát össze nem szedheted" közmondást rizzsel írtam ki, hiszen a rizs szapora, s kifolyik a kezünk közül, mint ahogyan a szóbeszédek is.
És a piréz Arvisuráról meg a Tejmozi posztmodern előzményeiről nem is beszéltem... Így is cirka egy órán át adtam elő a magam nagyképű bölcsességeit a nálamnál sokkal bölcsebben alig-alig közbekérdező Parászka Boróka kérdéseire válaszolva, aki a Marosvásárhelyi Rádió Románia stúdiójából készített velem skype-interjút, amelyben többek között bevallottam, hogy nem vagyok hazaffy.
Számomra is meglepő módon jó lett a hangminőség a nem kis távolság és az internettechnológia csúcsait reménytelenül ostromló ukrán telefonvonalak ellenére. A műsor, amelyben webes akcióimról, sőt, a keresőoptimalizálásról is beszéltem, 2013. augusztus 13-án kerül adásba 16 óra 05 perces kezdettel [ami Romániában 17.05; meg hát persze Ukrajnában is :)] az Értsünk szót rovat keretében. Az adásélőben hallgatható, a rádió főoldalán a videóapplikációra kell kattintani (lásd az alábbi képet). A felvétel később még egy ideig az archívumban lesz elérhető - majd küldök innen arra is linket.
Akkoriban a Mafla-sarok volt Ungváron a Facebook. Nevét onnan kapta, hogy azok a málészájú ifjak, akik a táncmulatságokon nem tudtak egy lányt sem megszorongatni, vasárnap délelőttönként a Kishíd utca és a Korzó sarkának kiszélesedő járdájáról lájkolták a templomból kijövő és előttük elhaladó hajadonokat. Sóvárgásuknak nem szabott gátat sem eső, sem fagy, akkor is ott meresztették a szemüket, amikor a szemközti saroképület sportüzletének portálja fölé a lelkes tulajdonos kitűzte az Ungvári Atlétikai Club zászlaját. Ez a nyilvános megosztás adta tudtára minden felhasználónak, hogy megnyílott a jégpálya. A szezonális applikációért rajongó ifjúság már az első estén önfeledten siklott jövője felé a villanyfényben, mit sem sejtve arról, hogy Hitler aznap írta alá a Barbarossa fedőnevű alkalmazást.
Egy angol nyelvű weboldal Facebook-megosztása nyomán indulva fedeztem fel azt a különlegesnek mondható, 36 akvarellből álló sorozatot, amely egy jelentős szovjet monumentalista szobrász „kevésbé ismert” munkáit tartalmazza. A Lenin- és Sztálin-szobrok legavatottabb mestereként számon tartott és több állami díjjal és kitüntetéssel elismert alkotó egy spéci ábácét készített - a cirill betűket nem éppen a kincstári szovjet prüdériának megfelelő módon festette meg... Megismerve a teljes anyagot és a művész életútját, pár bevezető sor kíséretében feltettem az ábécét Vipera-blogomra Szovjet erotikus ABC 1931-ből címmel - és ugyancsak megosztottam a Facebookon.
Úgy tűnik, sikerült felpörgetnem az új helyre költöztetett Kárpáti Vipera blogomat két legutóbbi posztommal. A költözést a korábbi ingyenes szolgáltatás akadozó működése tette szükségessé, és ha már saját tárhelyemre hoztam át a cuccot, egy ötlettel a régóta megszűnt Kárpáty News alternatív kekecblogot is megpróbáltam integrálni a rendszerbe, amely annak idején a gonzó újságírás halovány csíráját lett volna hivatott szárba szökkenteni a kárpáti ugaron. Az archívum újrapublikálásával még nem vagyok készen, de a baszkurációs blogolás szép hagyományát máris feltámasztottam, minek köszönhetően legutóbbi bejegyzéseimmel napi 500-ra ugrott a webhely látogatottsága. Előbb a KMKSZ beregszászi leszereplését kommentáló poszt aratott sikert, majd a
bornírt trianoni barackfáról írt keresetlen szavak keltettek feltűnést olvasóim körében (sok-sok lájk a Facebookról). Az utóbbi cikket átvette és főhelyen ajánlotta saját közönségének a nagy olvasottságú Gépnarancs is... Ezzel most egy időre a Vipera lett a legnépszerűbb blogom. Még nem döntöttem el, milyen gyakorisággal fogok benne posztolni, de meglehet, hogy a közel napi rendszerességű jelentkezéseim most majd ide tevődnek át. Jegyezzétek hát meg a címet-helyet, talán érdemes a sziszegő blogról indulnotok, ha jó szokás szerint továbbra is velem kezditek a napot :).
A választási eredmények parlamenti patkója jobbra látható (katt a képre!) - az alábbi cikket egy évvel a választások előtt írtam. Vettem egy mély lélegzetet és megtippeltem a 2014-es magyarországi parlamenti választások lehetséges eredményeinek a valószínűségét. 10 %-ot adtam az Orbán-rezsim kétharmados megmaradásának, 15 %-ot egy szűkös Fidesz-KDNP többségnek, 30 %-ot annak, hogy Orbán a Jobbik nélkül nem tud kormány alakítani, ezért a Fidesz koalícióra lép a szélsőjobbal. 35 %-ra taksáltam a nagyon szűkös ellenzéki győzelmet, és 10 %-ra becsültem a demokratikus ellenzék kétharmados győzelmét. Alább a részletek.
Egy röpke esztendő, és kiderül. Kiderül, hogy az Orbán-rezsim megy vagy marad. Ha marad, akkor hogyan és mennyire, mibe kapaszkodva és mivel fenyegetve, ha pedig megy, akkor mi váltja fel. Aligha akad, aki ne latolgatná az résztvevők esélyeit, ne játszana el ezzel vagy azzal a lehetőséggel, s ne állítaná fel a maga prognózisát. Én sem lehetek puszta szemlélődő, bár a rám kínált állampolgárság és szavazati jog helyett (de annál sokkal erősebben) a nyelv, a kultúra köt a magyarsághoz, s ennek révén érzek felhatalmazást arra, hogy – s hadd fogalmazzak kivételesen patetikusan – a nemzet sorsában osztozzam. Oly módon is, hogy rosszabbnál rosszabb abszurd drámákat vizionáljak erre az ingatag kárpát-medencei színpadra, ha már sem politológus, sem társadalomtudós, sem történész nem vagyok. A kulisszák mögé nem látok, nincsenek bennfentes információim sem a magyar politika belső erőviszonyait, sem a lakosság tényleges választói szándékát illetően, így tudományos hitelességű prognózis készítésére amúgy sem vállalkozhatnék. Maradnak hát a képzelet szülte dramaturgiák, forgatókönyvek.
A napokban új kárpátaljai hírportál indult Tisza News címen. A kétnyelvű (magyar és ukrán alrendszerrel működő) online orgánum láthatóan a hírek széles spektrumát kívánja átfogni, forrásai között egyaránt szerepelnek más kárpátaljai, ukrajnai és magyarországi lapok, merítenek hírügynökségi forrásokból, de vannak saját, TiszaNews aláírással jegyzett anyagaik is. Az online hírmagazin különlegességét az adja, hogy a magyar olvasók tájékoztatása mellett a portál arra törekszik, hogy az ukrán olvasók felé is hitelesen közvetítse a vidék magyarságával, illetve a magyarországi közélettel, politikai törekvésekkel kapcsolatos információkat. A cikkek a menű rovatcímei alatt (Kárpátalja - Ukrajna - Magyarság - Nagyvilág) könnyen visszakereshető formában, címkékkel ellátva, logikus elrendezésben sorakoznak, a címlapon a leghangsúlyosabb friss anyagokra kiemelt, egymással váltakozó fotók is felhívják a figyelmet. Az orgánumot tulajdonosként az a Tisza FM Stúdió Kft. jegyzi, amely a Kárpáti Igaz Szónak is alapítója.
Frissítés: A portál elérhetősége 2020 márciusában megszűnt, miután cirka egy évig már nem frissítették. Címe ez volt: http://tiszanews. org. ua/
Két írása is megjelent Évának az Írócimborák legutóbbi projektje keretében, amely a függőségek témáját járta körbe. A szerkesztők remek illusztrációkkal látták el a két tanulságos történetet. Az első inkább megható (lásd alább), a másik inkább humoros (Buborék) - és bár a nagyobb gyerekek valószínűleg megérthetik, azért mégis inkább a szülőknek szólnak.
Rettegett KisdióKisdiónak első alkalommal csak a bögréje tört össze. Szomorúan mesélte nagyszüleinek, hogy többé nem ihat kakaót, mert nincs miből. Hát gyorsan a zsebébe nyomtak két bögrére való pénzt. Nem sokkal ezután a sapkáját veszítette el. Hogyan megy majd sétálni, ha szakad a hó, zuhog az eső, ha nincs mit a fejébe húznia? Kifizették rögvest. Megkapta három sapka árát. Legközelebb felfeslett kabátja ellenértékét zsebelte be sajnálkozó nagyapjától, nagyanyjától. Aztán az elpusztult aranyhalakat, a kettétört pecabotját, az ellopott biciklijét. Sosem látták a tönkrement portékákat, mégis valahányszor előadta nekik az újabb kár-mesét, gondolkodás nélkül vették elő a pénztárcájukat, hogy megnyugtassák, rájuk számíthat, mindent pótolnak, minden veszteséget. Tovább »
Schall Eszter illusztrációja
És ti már felvettétek a magyar állampolgárságot? Kérdezi szinte hetente valaki ismerőseink közül. Nehéz okosan felelni, mert a száraz nem után azonnal jön a miért nem, és ez már önmagában is konfliktushelyzetet teremt. Alig lehet elkerülni, hogy nemzeti büszkeségében meg ne sértsük a kérdezőt. A kijelentés, hogy nekünk nincs szükségünk sem magyarságunk megéléséhez, sem gyakorlásához semmilyen közjogi betagozódásra, önmagában nem elég, mert ezzel megbánthatjuk azt, akinek viszont égető szüksége van ilyesmire. Arra pedig ritkán jut idő, hogy elmondjuk: a kettős állampolgárság önmagában remek dolog, de itt és most túl sok az olyan körülmény, amelyek miatt indokolt lehet a hárítás. Néha mégis elsoroljuk az aggályainkat, onnan kezdve, hogy a magyar pártpolitika hatalmi játszmájában nem feltétlenül szeretnénk bábok lenni, azzal folytatva, hogy a kárpátaljai magyarok sokasága számára valamiféle menlevélül, menekülési útvonalul szolgáló visszahonosodás jócskán akadályozza az itthoni boldogulás megteremtéséhez szükséges hiteles politikai érdekképviselet tömegbázisának a kialakulását, s azzal zárva, hogy a magyar állampolgárság tömeges felvétele alighanem egyszer s mindenkorra elvág mindenfajta autonómiatörekvést, lévén ha Kárpátalja egy tömbben élő magyar lakosai magyar állampolgárként még területi alapú önrendelkezést is nyernének, az már szinte valami enklávé-szerűség lenne. Ukrajna igen féltékenyen őrzi területi egységét, így bizonyosra vehető, minden áron megakadályozná, hogy egy másik ország állampolgárságával rendelkező lakosok saját közigazgatási formációt alkossanak. Ám ezek az érvek általában kevéssé meggyőzőek azok számára, akik vagy érzelmi okokból döntenek, vagy személyes érdekeiket nézik: könnyebben utazni, jobb körülmények közt gyógyulni, esetleg magasabb nyugdíjat kapni szeretnének.
...a Videóvers rovatban. Egyelőre még nem videó (talán majd lesz belőle az is), és hát versnek se vers, de szövegnek nagyon szöveg.
A postás napok óta nem hozta a Lityeraturnaja Gazetát, újság nélkül zörgetett be, lekapta a sapkáját, úgy lépte át a küszöböt, ártatlanul széttárta a kezét, nem az ő bűne, nem is érti, mi történik körülötte, jól ki van ez találva, kérem, mintha ugyanaz lenne a címzett és a feladó, a küldeményt az nem indítaná el, akinek meg kell kapnia, értsem meg, ő teszi a dolgát, és a kopott postástáskából előszedte a harisnyákat, mosolygott bárgyún, ha nem ad el legalább néhány párt belőle, meneszti a hivatal, s én nem csodálkoztam, hogy levél helyett ilyesmivel házal, inkább szántam érte, meg aztán kislánykorom óta bolondulok a selymes holmikért, s ezt túl hamar, szinte azonnal megérezte rajtam, túlságosan érzékenynek tűnt ez a fiú, átvillant az agyamon, hátha nem is postás, de addigra odanyújtottam neki a lábam, olyan lassan és figyelmesen öltöztetett >> tovább >> Berniczky: Semmibe nyúltam
