És a piréz Arvisuráról meg a Tejmozi posztmodern előzményeiről nem is beszéltem... Így is cirka egy órán át adtam elő a magam nagyképű bölcsességeit a nálamnál sokkal bölcsebben alig-alig közbekérdező Parászka Boróka kérdéseire válaszolva, aki a Marosvásárhelyi Rádió Románia stúdiójából készített velem skype-interjút, amelyben többek között bevallottam, hogy nem vagyok hazaffy.
Számomra is meglepő módon jó lett a hangminőség a nem kis távolság és az internettechnológia csúcsait reménytelenül ostromló ukrán telefonvonalak ellenére. A műsor, amelyben webes akcióimról, sőt, a keresőoptimalizálásról is beszéltem, 2013. augusztus 13-án kerül adásba 16 óra 05 perces kezdettel [ami Romániában 17.05; meg hát persze Ukrajnában is :)] az Értsünk szót rovat keretében. Az adásélőben hallgatható, a rádió főoldalán a videóapplikációra kell kattintani (lásd az alábbi képet). A felvétel később még egy ideig az archívumban lesz elérhető - majd küldök innen arra is linket.
Akkoriban a Mafla-sarok volt Ungváron a Facebook. Nevét onnan kapta, hogy azok a málészájú ifjak, akik a táncmulatságokon nem tudtak egy lányt sem megszorongatni, vasárnap délelőttönként a Kishíd utca és a Korzó sarkának kiszélesedő járdájáról lájkolták a templomból kijövő és előttük elhaladó hajadonokat. Sóvárgásuknak nem szabott gátat sem eső, sem fagy, akkor is ott meresztették a szemüket, amikor a szemközti saroképület sportüzletének portálja fölé a lelkes tulajdonos kitűzte az Ungvári Atlétikai Club zászlaját. Ez a nyilvános megosztás adta tudtára minden felhasználónak, hogy megnyílott a jégpálya. A szezonális applikációért rajongó ifjúság már az első estén önfeledten siklott jövője felé a villanyfényben, mit sem sejtve arról, hogy Hitler aznap írta alá a Barbarossa fedőnevű alkalmazást.
Egy angol nyelvű weboldal Facebook-megosztása nyomán indulva fedeztem fel azt a különlegesnek mondható, 36 akvarellből álló sorozatot, amely egy jelentős szovjet monumentalista szobrász „kevésbé ismert” munkáit tartalmazza. A Lenin- és Sztálin-szobrok legavatottabb mestereként számon tartott és több állami díjjal és kitüntetéssel elismert alkotó egy spéci ábácét készített - a cirill betűket nem éppen a kincstári szovjet prüdériának megfelelő módon festette meg... Megismerve a teljes anyagot és a művész életútját, pár bevezető sor kíséretében feltettem az ábécét Vipera-blogomra 
Egy röpke esztendő, és kiderül. Kiderül, hogy az Orbán-rezsim megy vagy marad. Ha marad, akkor hogyan és mennyire, mibe kapaszkodva és mivel fenyegetve, ha pedig megy, akkor mi váltja fel. Aligha akad, aki ne latolgatná az résztvevők esélyeit, ne játszana el ezzel vagy azzal a lehetőséggel, s ne állítaná fel a maga prognózisát. Én sem lehetek puszta szemlélődő, bár a rám kínált állampolgárság és szavazati jog helyett (de annál sokkal erősebben) a nyelv, a kultúra köt a magyarsághoz, s ennek révén érzek felhatalmazást arra, hogy – s hadd fogalmazzak kivételesen patetikusan – a nemzet sorsában osztozzam. Oly módon is, hogy rosszabbnál rosszabb abszurd drámákat vizionáljak erre az ingatag kárpát-medencei színpadra, ha már sem politológus, sem társadalomtudós, sem történész nem vagyok. A kulisszák mögé nem látok, nincsenek bennfentes információim sem a magyar politika belső erőviszonyait, sem a lakosság tényleges választói szándékát illetően, így tudományos hitelességű prognózis készítésére amúgy sem vállalkozhatnék. Maradnak hát a képzelet szülte dramaturgiák, forgatókönyvek.
A napokban új kárpátaljai hírportál indult Tisza News címen. A kétnyelvű (magyar és ukrán alrendszerrel működő) online orgánum láthatóan a hírek széles spektrumát kívánja átfogni, forrásai között egyaránt szerepelnek más kárpátaljai, ukrajnai és magyarországi lapok, merítenek hírügynökségi forrásokból, de vannak saját, TiszaNews aláírással jegyzett anyagaik is. Az online hírmagazin különlegességét az adja, hogy a magyar olvasók tájékoztatása mellett a portál arra törekszik, hogy az ukrán olvasók felé is hitelesen közvetítse a vidék magyarságával, illetve a magyarországi közélettel, politikai törekvésekkel kapcsolatos információkat. A cikkek a menű rovatcímei alatt (Kárpátalja - Ukrajna - Magyarság - Nagyvilág) könnyen visszakereshető formában, címkékkel ellátva, logikus elrendezésben sorakoznak, a címlapon a leghangsúlyosabb friss anyagokra kiemelt, egymással váltakozó fotók is felhívják a figyelmet. Az orgánumot tulajdonosként az a 
Rettegett Kisdió
És ti már felvettétek a magyar állampolgárságot? Kérdezi szinte hetente valaki ismerőseink közül. Nehéz okosan felelni, mert a száraz nem után azonnal jön a miért nem, és ez már önmagában is konfliktushelyzetet teremt. Alig lehet elkerülni, hogy nemzeti büszkeségében meg ne sértsük a kérdezőt. A kijelentés, hogy nekünk nincs szükségünk sem magyarságunk megéléséhez, sem gyakorlásához semmilyen közjogi betagozódásra, önmagában nem elég, mert ezzel megbánthatjuk azt, akinek viszont égető szüksége van ilyesmire. Arra pedig ritkán jut idő, hogy elmondjuk: a kettős állampolgárság önmagában remek dolog, de itt és most túl sok az olyan körülmény, amelyek miatt indokolt lehet a hárítás. Néha mégis elsoroljuk az aggályainkat, onnan kezdve, hogy a magyar pártpolitika hatalmi játszmájában nem feltétlenül szeretnénk bábok lenni, azzal folytatva, hogy a kárpátaljai magyarok sokasága számára valamiféle menlevélül, menekülési útvonalul szolgáló visszahonosodás jócskán akadályozza az itthoni boldogulás megteremtéséhez szükséges hiteles politikai érdekképviselet tömegbázisának a kialakulását, s azzal zárva, hogy a magyar állampolgárság tömeges felvétele alighanem egyszer s mindenkorra elvág mindenfajta autonómiatörekvést, lévén ha Kárpátalja egy tömbben élő magyar lakosai magyar állampolgárként még területi alapú önrendelkezést is nyernének, az már szinte valami enklávé-szerűség lenne. Ukrajna igen féltékenyen őrzi területi egységét, így bizonyosra vehető, minden áron megakadályozná, hogy egy másik ország állampolgárságával rendelkező lakosok saját közigazgatási formációt alkossanak. Ám ezek az érvek általában kevéssé meggyőzőek azok számára, akik vagy érzelmi okokból döntenek, vagy személyes érdekeiket nézik: könnyebben utazni, jobb körülmények közt gyógyulni, esetleg magasabb nyugdíjat kapni szeretnének. 
Csönge két kategóriában is 
>>