digitális forradalom - e-könyv, online olvasás vs. nyomtatott tartalom - hangoskönyvek letöltése, hallgatása, e-book letöltés
Könyörgök, valaki találja már fel a büdös e-book-olvasót, hogy "a könyv illata" mint érvelési argumentum végre eltűnjön azok szótárából, akik a digitális forradalom ellen ágálnak ócska nézeteket hangoztatva.
Ostoba cikk az e-könyvek és online olvasás ellen
Most aktuálisan a Literán olvashatni egy eléggé ostoba cikket arról, hogy a nyomtatott könyv olvasása miért jobb dolog, mint a digitálisé - és itt jönnek mindenféle nevetséges érvek, a szag mellett még az is, hogy szeretjük látni a könyvön az előző olvasó hagyta nyomokat, foltokat, szamárfüleket. (Na most komolyan: ki szeret olvasni zsírpacnis, kávéfoltos könyvet?) Arról nem is beszélve, hogy az írás összemossa az online-olvasást az e-book-olvasással, okfejtései pedig nemcsak konzervatívak, hanem vaskalaposak is: mondvacsinált érvek alapján próbálná az új generációkat távol tartani a kor nagyszerű vívmányaitól. (A dologban egyébként az is nevetséges, hogy a cikk történetesen nyomtatott verzióval nem rendelkező internetes portálon jelent meg) ...Legközelebb talán már arról is olvashatunk, hogy valaki visszasírja a petróleumlámpa illatát a villanyégő ellenében és a kurblis telefonról fog nosztalgiázni csúcsmobillal a kezében.
Frissítés 2017
Az eltelt évek során valamelyest változott a kép és talán a kép és talán a szemlélet is. A digitális tartalom ma már sokkal elfogadottabb és ezerszer elterjedtebb minden területen, médiától az oktatáson át a hivatali ügyintézésig. Jelentősen változtak az olvasási szokások.
a hangoskönyvek megjelenésével.
A fiatalok körében talán ma már ez a legszívesebben használt forma az irodalom fogyasztására, ami persze kedvezőtlen következményekkel is jár, az olvasás mint olyan egyre kevésbé irányul terjedelmes regények szövegére. Mivel egyre több klasszikus és modern irodalmi olvasmány érhető el ingyenesen letölthető hangoskönyv formájában, így felhasználói körük és egyre szélesebb. Ahogy lassan a Google is áttér a bemondásra történő, élőszóban feltett kérdésekre adott válaszok megadására, így a beszéd, az emberi hang idővel felzárkózik az írott szó mellé a digitális szövegek fogyasztásában. Ez valószínűleg ugyanolyan természetes folyamat, mint az, hogy a nagy asztali gépeket lassan kiszorítja a laptop, a tablet, vagy akár az okostelefon.
Az eredeti cikkből - erősen vitatható nézetek:
Digitális forradalom vagy zsákutca?
Az irodalomféltők mégis leginkább a gyerekeket óvnák az elektronikus könyv kísértéseitől. Akinek már volt az egyik kezében gyerek, a másikban meg bármiféle technikai kütyü, az tudja hogy mire számíthat, ha majd nálunk is felbukkan az e-olvasó. Semmiképpen sem ajánlott az online olvasás. Tapasztalatból tudom, hogy még egy Andersen is csak nehezített körülmények közt mesélhető, ha a hallgatóság megkaparintja az egeret. Arról nem is beszélve, hogy egy nagyobb lélegzetvételű történetnek esélye sincs ilyen körülmények közt. A sok gomb meg a görgő biztos több érdeklődést vált ki belőlük, mint maga a mese.
A szakértők szerint azonban a nagyobbakat sem árt távol tartani a digitális világtól. Bár a mai fiatalok már meglehetősen magabiztosan mozognak a virtuális térben, és a mobilok, videójátékok és iPodok tengerében játszi könnyedséggel működtetnek bármiféle techcsodát, ez mégis inkább hátráltathatja őket az irodalom-fogyasztásban. A pedagógusok egyre többet panaszkodnak, hogy az ifjúság olyan mértékű szövegértési- és koncentrációs problémákkal küzd, ami már komoly aggodalomra adhat okot. A hozzáértők szerint pedig az online olvasás nem hogy segítene, hanem – a fentebb említett okok miatt – még ronthat is a helyzeten.
magyar és digitális - Esküszöm, hogy nem beszéltem össze az Országos Széchényi Könyvtárral, mégis egyazon napon tettünk hasonló, bár közel sem azonos horderejű bejelentést. Én arra hívtam fel olvasóim figyelmét, hogy blogomból immáron elérhető a régi Ungvárt ábrázoló képeim száznál több darabból álló gyűjteménye, az OSZK igazgatója pedig bejelentette a Magyar Digitális Képkönyvtár indulását (részletek itt). A hír estefelé jelent meg, egy órávval később hiába próbáltam mintegy 40 percen keresztül megnyitni az oldalt, nem sikerült - gondolom: a nagy terhelés miatt. Ma reggel már több sikerrel játrtam, bár a 40 ezer dokumentumot tartalmazó rendszer most is eléggé lassú. Viszont kétség kívül igen hasznos és értékes archívum, ha még vannak is hiányosságai. (Egy apróság: főoldalának címe péládul nem jelenik meg a böngésző címsorában). Találomra rákerestem néhány dologra. Kedvenc Unicum-plakátomat nem leltem, ungvári fotót is alig, viszont a beregszászi állomásról és a régi zsinagógáról ezeket a szép képeslapokat találtam:
A magyar internetet is megjárta a hír, miszerint bizonyos Rob Matthews elkészítette a Wikipédia 
Váltig tudok csodálkozni az online hírportálok szerkesztőinek - mondjuk így - "érdektelenségén"... Leadják például a Digitális Világkönyvtár megnyílásáról szóló MTI-hírt 
Megújult és igen tetszetős lett a Bárka folyóirat internetes magazinja, a 
A Fujitsu cég bemutatta a kereskedelmi forgalomba kerülő első színes e-könyv olvasóját, a FLEPia névezetűt. Az energiatakarékos e-papír-technológiára alapuló más fejlesztések még csak fekete-fehérben tudják azt (vagy kevesebbet), amit az új ketyere színesben produkál. Érintő-kijelzés, 2024×768 pixel felbontás, beépített WiFi (azaz vezeték nélküli internetezés lehetősége), fejhallgató- és USB- csatlakozó, memóriakártyával 4 GB-ig bővíthető kapacitás (ez kb. 5000 db, egyenként 300 oldalas könyv tárolására elegendő!).
A 
Lassan 82 esztendős apám a tíz egynéhány évvel ezelőtti sikertelen próbálkozása után újra rászánta magát, hogy esetleg mégis megtanul számítógépen írni. Amikor magam is friss komputeres voltam, egyszer már próbáltam rávenni, tíz alkalommal egy-egy "órát tartottam neki", de a sok gyakorlás ellenére nem tudta sem az idegenkedését legyőzni, sem az írást megelőző és követő teendőket megtanulni. Igaz, az akkori windows és word kicsit valóban nehézkesen működött. Az is állandó gondja volt, hogy gépelés közben óvatlanságból folyton s újra lenyomta a Ctrl és Alt vagy más funkcióbillentyűket, mire megnyíltak mindenféle ablakok, amelyekkel aztán nem tudott mit kezdeni. Sokszor el sem tudtam képzelni, hogyan nyitotta meg az általam sosem látott funkciókat.
Néhány évvel ezelőtt, ha felraktam egy anyagot az internetre (pl. jegyzetet írtam, mint általában, egyenesen bele a blogomba), feltétlenül gondoskodtam róla, hogy legyen belőle egy másolatom a gépén. "Mit lehessen tudni", a net az olyan bizonytalan valami, bármi bármikor eltűnhet... Most meg már jó ideje fordítva vagyok vele, úgy tartom, sokkal nagyobb az esélye annak, hogy a gépem rendszere összeomoljon, vírustámadás érjen vagy az adathordozom meghibásodjon, semmint annak, hogy amit felraktam, elvesszen. Aktuális (félkész vagy éppen befejezett) munkáimról például a