Nyolcadik éve vagyok internetes ember, és most mondhatom először, hogy olyan internetkapcsolatunk van, amely egyfelől kielégíti az igényeinket, másfelől méltányos az ára. Persze a "betelefonálóssal" kezdtük, aztán évekig volt a legtöbb bosszúságot okozó antennás- mikrohullámos netünk, majd amint technikailag és jogilag lehetségessé vált, áttértünk az ADSL-re (eleinte csak közületek igényelhették). Ezzel nem is lett volna nagyobb baj, épp csak választanunk kellett, gyorsat akarunk-e vagy sokat. Értsd: megfizethető áron vagy lassút kaphattunk, de korlátlan forgalmút, vagy gyorsat, széles sávút - de korlátozott forgalmút. Legutoljára azt a tarifacsomagot választottuk, amelynél az előfizetési díjon túl minden gigabájtnyi forgalom 24 grivnyába került (kb. 900 Ft) - élveztük a két megabites sávot, de állandóan takarékoskodnunk kellett - így is szép summa jött össze hó végére.

A hollywoodi filmek állatcsodáinak működtetésében is közreműködő brit konstruktőr, Matt Denton  nemrégiben új projekttel rukkolt elő. Hosszabb ideje fejlesztett hatlábú robotsorozatának új darabja, az iC Hexapod sok tekintetben úgy viselkedik, mint egy élő állat, reagál a hozzá közeledők mozgására, arcukba néz, mi több, elraktározza az új arcokat és később felismeri őket. És a blogjára is kiteszi...

Az interneten talált furcsaságokat szemléző honlap - miafene.hu - hívja fel a figyelmet a nem teljesen új, de mindenképpen megejtően kedves üdvösségipari termékre, amelyről a Hetek így számol be: "Piacra dobták a digitális rózsafüzért Olaszországban, amely lágy női hangon imádkozza az üdvözlégyet. A számítógépes egérre emlékeztető, hangszóróval ellátott készülék mindennap elmondja a miatyánkot, elmond három üdvözlégyet és dicsőséget."

A 0,2 kg súlyű kütyüt természetesen meg lehet vásárolni, ára potom 29,50 €. Ez pedig "az üdvösséghez mérve aprópénznek is kevés" - jegyzi meg a miafene.hu.

Megújult, teljesen átalakult a Parnasszus költészeti folyóirat honlapja. A korábbi, ugyan tetszetős, de lényegében használhatatlan flash-animációs szájtot most egy áttekinthetőbb, minden szempontból alkalmasabb rendszer váltotta fel. A szövegek linkelhető, kereshető, archiválható oldalakon jelennek meg, a struktúra egységes, a koncepció világos. Mivel az oldal még csak a napokban indult, a rovatok nagy része még üres vagy majdnem az, az archívum feltöltése folyamatban. Vannak persze hibák, erről majd a végén.

A mellékes érték - Zöldi László írása

A Mozgó Világ legizgalmasabb kezdeményezése a Hónapló című rovat. Júliusban Grendel Lajos Pozsonyból, Dalos György Berlinből, Végel László Újvidékről, Balla D. Károly Ungvárról és Parászka Boróka Marosvásárhelyről szólalt meg a folyóiratban. Bezápult kisvilágunkba csempészték a határon túl élő magyarok nyitottságát.

Balla D. Károllyal még nem találkoztunk, ezért nem tudom, hogy kerekesszékben ül-e, vagy mankóval közlekedik. Csak azt, hogy korlátozott mozgását gondolati dinamikával pótolja. A legfürgébb írók egyike, fizikai hatókörét a lelki és digitális térbe tágította szinte határtalanná. Ami a legutóbbi hónaplójában megkapott, az a mértékletes értékrendje.

Talán azért, mert zsigerből utálom a honlapok vagy programok megnyitása előtt futó intrókat; talán mert viszolygok a komputeres animációktól, leginkább a technózenével kísért villódzásoktól; talán mert a komputergrafikát a művészet szerény eszközének, nem pedig öncélnak gondolom; vagy talán csak tájékozatlanságból - de eddig nem ismertem a demoscene műfaját.

Újabb fontos kárpátaljai vonatkozású könyvvel bővült a Magyar Elektronikus Könyvtár állománya. Balogh Edgár már-már legendás művével, a Tíz nap szegényországban című szociográfiával. Mint ismeretes, 1930-ban a Sarló mozgalom keretében a szerző három társával tanulmánykörutat tett az akkori Kárpátalján Munkács, Beregszász, Nagyszőlős érintésével a következő községekben végezve kutatást: Izsnyéte, Barkaszó, Szernye, Nagydobrony, Bátyú, Rafajnaújfalu, Búcsú, Macsola, Badaló, Halábor, Mezővári, Csetfalva, Tiszaújlak, Tiszabökény, Szőlősgyula.

A döbbenetes szegénységről beszámoló és értékes néprajzi anyagot is tartalmazó riportok még a falujárás évében megjelentek a Prágai Magyar Hírlapban (a később könyv alakban is többször megjelenő művet ehhez az eredeti közléshez igazodva digitalizálta a Neumann Kht. 2003-ban, ebben a formában került most a elektronikus könyvtár állományába.

A felmérés utóéletéhez tartozik, hogy több mint 50 évvel később két kárpátaljai újságíró - Dupka György és Horváth Sándor - elindult Balogh Edgárék nyomában és sorrajárta az általuk érintett falvakat. Tapasztalataikról a brezsnyevi pangás elvárásainak megfelelő módon számoltak be a sajtóban (1982-83) Utazás Szegényországból a mába címmel, mégis, ez volt a szociográfiai szempontból értékelhető első összefoglaló híradás a kárpátaljai magyar falvak életéről. Később munkájuk, szerkesztett formában, Múltunk s jelenünk címen könyvalakban is megjelent.

Balogh Edgár eredeti munkáját nyomtatásban a Beregi Hírlap 2007-ben közölte sorozatban, ezzel párhuzamosan a KárpátInfó portálján is olvasható volt a digitalizált anyag. Ennek a közlésnek az előszavát idézem ajánlásul.

77 esztendeje, 1930-ban a Sarló mozgalom  keretében a Felvidéken négy csoport indult el a térség felmérésére. A negyedik csoport Munkácsról indult ki, Beregszász és Nagyszőllős érintésével a következő községekben végzett kutatást: Izsnyéte, Barkaszó, Szernye, Nagydobrony, Bátyu, Rafajnaújfalu, Bulcsu, Macsola, Badaló, Halábor, Vári, Csetfalva, Tiszaújlak, Bökény, Szőllősgyula. A csoport tagjai: Balogh Edgár (Pozsony), Bertók János (Munkács), Lőrincz Gyula (Dunaszerdahely) és Sáfáry László (Munkács). Értékes néprajzi anyagot gyűjtött ez a csoport: megnézte és részben lerajzolta a csetfalvai és szőllősgyulai festett fatemplomot, táncoló gyermekeket fényképezett, népviseletet tanulmányozott, és dalos gyermekjátékokat gyűjtött.

A megdöbbentő szociális megfigyelésekről a csoport a Ruszinszkói Magyar Gazdában (a csehszlovák korszakban működő lapelődünkben – a szerkesztőség) számolt be. A vándorok összehívták Munkácson és Beregszászban a magyar középiskolások, cserkészek és egyetemi hallgatók vezetőit, és szociális szellemű, tudományos irányzatú ifjúsági mozgalmakat igyekeztek megalapozni.

Balogh Edgár Tíz nap Szegényországban című írása első ízben a Prágai Magyar Hírlapban jelent meg öt részletben. (1930. szeptember 24., október 2., október 10., december 21., 1931. január 11.) Azóta e mű több alkalommal kiadásra került, de a gyűjteményes kötetek jegyzeteiben az eredeti megjelenés időpontját nem közölték, vagy ha igen, akkor tévesen. Emlékirataiban Balogh Edgár is tévesen emlékszik, szerinte 1930 októberében jelent meg írása első része.

Számos helytörténeti írás hivatkozik a tanulmányra, azonban eddig teljes egészében sehol sem volt olvasható. Szerkesztőségünk úgy döntött, hogy folytatásokban leközli az egész munkát, tisztelegve a sarlósok munkássága előtt.

Forrás: karpatinfo.net/article39332 - a link már nem működik, 2016

Jövőnéző a minap azon tűnődött, mi történne a tudatunkkal, ha az agyunkat merevlemezre mentenénk, most pedig Norman Károlynál olvasom, hogy a web - mint az ismeretek tárháza - megváltoztatja a műveltségről kialakult klasszikus nézeteinket. Korábban leginkább azt tartottuk műveltnek, aki lexikális tudással rendelkezett, az internettel felfegyverzett embernek azonban fölösleges konkrét adatok tömkelegét megjegyeznie. Hasznosabb, ha a következő készségek jellemzik:

1. Képes az adattárakban való hatékony tájékozódásra. "Nem tájékozottnak kell lenni, hanem tájékozódónak."
2. Képes a fellelt adatok kombinatív alkalmazására, felismeri köztük az összefüggéseket.
3. Képes innovatív, kreatív gondolkodásra és tevékenységre, korábban meg nem lévő dolgok megalkotására.

A webkorszak tehát elavulttá teszi az adattár-embereket, és velük szemben a műveltségértékelésben magasabbra teszi a kiváncsi, kombinatív, kreatív elméket. Ami adat e képességekhez kell, az a webről megszerezhető.

Következmény: amikor általános műveltségre nevelünk, elsősorban nem adathalmazokat kell tanítanunk, hanem kiváncsiságot kell ébresztenünk, kombinatív készséget, kreativitást kell fejlesztenünk.

- írja Norman. Kétség kívül igaza van. Ám lenne pár kiegészítésem. Először is annyit tennék hozzá, hogy a műveltségre nevelésnek voltaképp a webkorszak előtt is ilyennek kellett volna lennie, s a világot előre mozdító elmék eddig is főleg a fenti tulajdonsággal rendelkeztek, azzal a különbséggel, hogy adattáruk nem a web volt, hanem a könyvek. Mivel azonban ezekből nehezebb volt az éppen szükséges adatot gyorsan előbányászni, ezért volt nagy jelentősége annak, ha valaki sok mindent tartott a fejében: megtakarította a keresgélésre szánható időt.

Egy ide kapcsolható személyes emlék. Talán Subának hívták azt a termodinamika-tanárunkat, aki többször kifejtette nekünk: ő tőlünk soha egyetlen képlet megtanulását sem várja el. Neki bőven elegendő, ha tudjuk a levezetését. Egyszerű analógiával élve: soha nem kéri rajtunk számom, hogy mennyi 6 × 7, mert elegendő, ha tudjuk, hogy az eredmény megadásához a hatot hétszer össze kell adni önmagával.

Első hallásra ennek a felfogásának nagyon örültünk: de jó, nem kell bebiflázni a jó hosszú képleteket. Később azonban megértettük, hogy sokkal nehezebb erőpróba elé állított minket: legtöbbször a még oly hosszú képleteket is könnyebb megtanulni, mint bonyolult és hosszadalmas levezetésüket hibátlanul elvégezni. Arról már nem is beszélve, hogy ha egy példa megoldásánál az ember az összes szükséges képletet levezetné, ahelyett, hogy fejből alkalmazza őket, akkor órákig tartana egy tízperces teljesítés.

Visszakanyarodva Norman Károly pontjaihoz. Bár egyetértek megállapításaival, mégis lennének kiegészítéseim. Azt gondolom ugyanis, hogy megfelelő mennyiségű fejben tartott adat, elsajátított tudásanyag nélkül pusztán a felsorolt képességek nem elégségesek. Lexikai tudás nélkül nem tudjuk elkezdeni a keresést. Bajos megtalálni egy író születésének az évszámát, ha sem a neve helyes írásmódját, sem a művei címét, sem az idézeteit nem tartjuk a fejünkben "műveltségelemként" (Találjuk meg pl. Oscar Wilde évszámait azzal a keresőszóval, hogy "vájd".) Továbbá: kombinálni is csak olyasmivel vagyunk képesek, amit már elsajátítottunk. Összefüggésekre csak a már megtalált és befogadott elemek között bukkanhatunk. Ha korábban nem, de az internetes keresés során "meg kell tanulnunk" azt, amit kombinálunk. Aki tudja, mi a hálózati linképítés és weboldal optimalizálás, tapasztalhatta. Úgyanígy: új gondolatokra is csak a régiek tudásában juthatunk. Vagyis:

A webkorszak művelt emberének az számíthat, aki:

1. Képes az adattárakban való hatékony tájékozódásra - de ahhoz, hogy jól és gyorsan tudjon keresni a neten, elengedhetetlen bizonyos lexikai tudással rendelkeznie.
2. Képes a fellelt adatok kombinatív alkalmazására, felismeri köztük az összefüggéseket - de kombinálni csak tudott dolgokat lehet, tehát amit megtalál, azt előbb be kell emelnie az elméjébe ("meg kell tanulnia"), mielőtt összeföggések elemeiként használná.
3. Képes innovatív, kreatív gondolkodásra és tevékenységre, korábban meg nem lévő dolgok megalkotására - de az új teremtése is bizonyos régi ismereteken alapszik, s ezeket már a fejében kell tartania ahhoz, hogy innovatív módon támaszkodhasson rájuk.

Sem kombinálni, sem kreálni nem lehet semmi újat pusztán azon az alapon, hogy a hozzá szükséges tudásanyag elérhető a weben. Előbb le kell hozni, el kell sajátítani, és aztán lehet - ha tetszik: már megszerzett lexikai tudásként - használni.

Azaz: érzésem szerint a druszám által felsorolt műveltség-képességek szoftverszerűek, ám ezek csak memóriaháttérrel (a gondolkodás folyamatába bekapcsolt tudással) működtethetők. S ha a szoftver az agyban van, ott kell lennie az memóriának is mindaddig, amíg az agyunk nincs közvetlen összeköttetésben az internetes adatbázisokkal.

E-mail-továbbítás élő csigákkal? Amennyire abszurd, annyira költői a brit kutatók projektje. Amellett, hogy a csigákba épített chipek tesztelésére is szolgálhat, filozófiai magasságokba repít: tűnődhetünk biocönózison, az idő viszonylagosságán, az információs társadalom ellentmondásain, az emberi mondandó mibenlétén.

Újabb értékes képzőművészeti e-könyvvel bővült a MEK Száz Szép Kép sorozata. Ezúttal Czigány Dezső Csendélet almákkal c. festménye került sorra. Az összeállításból megismerhetjük a Nyolcak nehéz sorsú tagjának életrajzát, olvashatunk műelemzéseket, méltatásokat, összefoglalókat a korszak (a 20. század eleje) művészeti irányzatairól, Budapest szellemi életéről.