Alig tudom eldönteni, melyik kötődésemmel vezessem be a jellegzetes, de mégsem tipikus kárpátaljai magyar község, Nagydobrony lerombolásának a legendáját, pontosabban az ezt feldolgozó írást. Kezdhetném azzal, milyen alkalmakból és milyen gyakran fordultam meg ebben a jellegzetes faluban, de akár azzal is, hogy amikor a palóc nyelvjárást tanultuk az egyetemen (a nagydobronyiak így beszélnek), akkor én addig kerekítgettem és húzogattam szét az ajkamat, amíg tisztán megtanultam ejteni az illabiális a-t, nem különben a labiális á-t. (Ebben a dialektusban a normál 'a' hang helyén ejtik a rövid á-nak hangzó illabiális fonémát, a köznyelvi 'á' helyén pedig a labiálisabb, a-nak hangzót; durva egyszerűsítésel nagyjából így: "ápaam á hátaarbán kápaal").
De kezdhettem volna azzal is, hogy Móricz Kálmán barátom kitűnő Nagydobrony-monográfiájának az első kiadását szerencsém volt szerkeszteni, s hogy kevés élvezetesebb munkám akadt akkoriban. Szóba hozhatnám, hogy a történelemhamisítás bizonyító erejű cáfolásában jeleskedő két férfiút is barátaim sorában tarhattam számon, a fiatalon eltávozott szép emlékű Balla Gyulát - tőle hallottam először magáról a legendáról -, és Skultéty Csabát, a Szabad Európa hajdani munkatársát.A Nagydobrony, a 20. századi Karthágó c. kitűnő összegzés bevezetőjének talán mégis inkább az kínálkozik, hogy ennek az irásnak a megszületésében volt némi szerepem.
Ha jól emlékszem, már elszánt olvasója voltam az akkoriban még blogszerű, mára azonban inkább szakportálnak számító UrbanLegends oldalon sorjázó posztoknak, amikor a legendavadász Marinov Iván egy kollektív projektbe invitált: ez az igen rövid életű Kultúrház-blog volt, talán az első magyar blogajánló blog. Váltuttunk néhány levelet, s egy ponton rákérdeztem, ismerik-e az újkori legendák kutatói Nagydobrony lebombázásának kitalált történetét. Kiderült, hogy nem. Összefoglaltam a lényeget, de bizony pontos forrásokat nem tudtam megadni, csak néhány nevet, amelyen el lehetett indulni. Ivánt érdekelte a dolog, elkezdte a nyomozást, megtalált mindent és mindenkit, felgöngyölítette a szálakat. Mivel már készült a Legendavadászat c. könyv, ebbe tartogatta, a honlapon nem is publikálta. (Így hát a mostani alighanem az első webes közlés.)Aztán megjelent a kötet (kaptam tiszteletpéldányt, jólesett, hogy említve vagyok benne), és én azonnal kértem, publikálhassam a nagydobronyi fejezetet. A kiadó akkor üzleti megfontolásból nem járult hozzá; majd fél év múlva. Nos, eljött az ideje.
Levelemben Ivánt kértem, vezetné be a közleményt, ám ezt áthárította rám: "írd meg, légy szíves, olvasóidnak, hogy te hívtad fel figyelmemet a történetre, amit rendkívül izgalmasnak találtunk."Hát megírtam...
Lássuk azonban magát a történetet:
>> Nagydobrony, a 20. századi Karthágó
(a nagydobronyi református templom, előtte a helyreállított I. világháborús emlékmű)
Bizonyára bennem van a hiba, de nem igazán értettem meg, lényegét illetően miről is szólt az a beszélgetés, amelyet a minap sugárzott a Kossuth Rádió. A kivonatos szöveg azóta felkerült a rádió honlapjára (Teljesen új dimenzióba kerül a kisebbségi kérdés), kétszer elolvastam, és meghallgattam a műsor hanganyagát is (a 33. perctől kezdődik). A közel félórás interjú meglehetősen nyögvenyelős, csapongó - de nem könnyeden csapong, hanem esetlenül, nehézkesen; vergődik inkább. A hallgató meg eltéved a sok lezáratlan téma labirintusában.
Most ugrik a kisebbségi majom az új magyar nemzetstratégiába!
Eltemették Puskás Ferencet, a nemzet Öcsijét. Azt hiszem, ezúttal is sikerült átesni a ló túlsó oldalára. A magyarság vagy elüldözi a tehetségeit, vagy nem vesz tudomást róluk - vagy pedig túlajnározza őket. Leginkább haláluk után. Parlament + Stadion + Hősök tere + Bazilika, beszél az összes méltóság, szinte egésznapos műsor a közmédiákban... Meg ez a nevetséges dandártábornokság... Túlzás! Túlzás! És kontraproduktív. Aki nem kifejezetten Puskásfan vagy focimániás, azt szerintem inkább zavarta ez a nagy felhajtás, semmint megrendítette. Még azt is felteszem, hogy akadt, akivel sikerült megutáltatni ezt a valóban zseniális focistát. Két napon belül én sem hallgatom meg szívesen háromszor vagy négyszer a Nótás kedvű volt az apám című magyarnótát - még az ő előadásában sem. Na és Demjén Rózsi, meg pláne a Kormorán a gagyisláger-miatyánkkal... És katonai tisztességadás, sortűz és ágyútalp - egy vércivilnek...
Pechünkre Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) az elnöke már megint szót emelt a határon túl élő több millió magyar érdekében és újabb referendumra készül, szerinte eljött az ideje a kettős állampolgárságot érintő második népszavazásnak.
Minden bizonnyal megfelelne