Hát megjelent a Harmadvaki! A kiadó jóvoltából még a múlt héten kezembe vehettem frissen nyomott példányait. Szép, elegáns könyv (Csönge tervezte), igazán meg lehetek vele elégedve. Talán a tartalma sem vet rám rossz fényt: 1999-től írt verseim java szerepel benne. Úgy érzem, van íve a kötetnek (sokat bíbelődtem a ciklusokba sorolással és az azokon belüli sorrenddel), és "mindegyik hangom" megszólal benne, híven tükrözve azt a sokféleséget, amelyre mindig is törekedtem. A versek túlnyomó többsége persze az elmúlt évek során megjelent folyóiratokban, bár néhány azért akad, amelyik most lát először napvilágot (pl. a haikuk bő fele.) Ami pedig talán érdekes: ha a legszigorúbban is számolom, ez akkor is legalább a huszadik könyvem.
A könyvről még lesz szó ebben a blogban nem egyszer, készül majd egy bemutató oldal az összes szükséges adattal, fülszöveggel, mutatványversekkel - és szándékom szerint egy kis virtuális könyvpremierre is sor kerül majd, talán a jövő hónapban. Addig is közreadom az egyik eddig sehol meg nem jelent verset:
Balla D. Károly
Visszatérés
Indulnék újra, meztelen akár,
és bőröm vetkezném a néma fákra,
nem bánnám, hogyha kígyó mar halálra:
nem rémít már a mérgezett magány.
Hazát találnék, lenne bár kopár,
és büszkén rúgnék fel erényt, akárha
hintót borít a húzni fáradt pára,
ha szállni hívja röppenő madár.
És lennék elhagyott, kopott szavak
karámja lenne felnevelő fészkem,
elégedett lehetnék már egészen,
– de törne újra rám a sors, a vak,
indulnék vissza: hív a végzetem,
s látnák a fák, hogy csontom vetkezem.
A könyv részletes bemutatása a Teraszon (kísérőszövegek, versek, képversek, bibliográfiai adatok):
| Balla D. Károly. Harmadvalaki |
|
| Versek, 1999–2008. |
|
|
|
|
Balla D. Károlyt a gondolati, intellektuális líra művelőjeként tartják számon. Ösztönös költői invenciója tudatosan vállalt műgonddal társul, verseiben izgalmas egyensúlyba kerül a konkrétság a látomásossággal, a nyers szövegszerűség az emelkedett poézissel. (részletek az új kötetből) |
|
|
|
|
|
|
|
| Balla D. Károly (1957) szülővárosában, a kárpátaljai Ungváron (Ukrajna) él családjával. Harminc éve jelent meg első verseskötete, később a próza és a publicisztika is fontos műfajává vált. Húsz önálló könyvet tudhat magáénak, számos antológiában és almanachban szerepelt, művei rendszeresen megjelennek a magyarországi és határon túli orgánumokban. József Attila-díjas.
|
 |
| Balla D. Károly |
| |
|
A Harmadvalaki című kötetről:
A szerző az elmúlt évtized költői termésének legjavát válogatta jelen kötetébe. Ha belelapozunk, előbb tárgyak és személyek többszörösen absztrahált mikrovilágában találjuk magunkat (Harmadvalaki), később az emberi viszonylatok, a megragadott pillanatok, az elesettség és a kiszolgáltatottság, az egyszerre tragikusan és ironikusan bemutatott élet és halál képei sorakoznak (A síklakó), majd a korábbi szabadversek világából a szigorúan kötött formák közé érkezünk, ahol az alaktani konzervativizmus egyfajta radikális tartalmi modernizmussal alkot feszes egységet (Fordul a föld). A kötet ívét a záró szonettkoszorú (Mélyek mélye) teszi teljessé: a legnehezebb verstani forma következetes alkalmazásával és az emberi szenvedés- és megváltástörténet igen újszerű, helyenként meglepő feldolgozásával a szerző kétség kívül egyik legjelentősebb költői teljesítményét tárja az olvasó elé.
A kötet adatai:
Balla D. Károly. Harmadvalaki. Versek, 1999–2008.
Savaria University Press, Szombathely – 2009
96 oldal.
Ára: 2000 Ft, 8 EUR, 60 UHR
ISBN 963988211-9
Borítóterv: Balla Csönge
Támogatta a Nemzeti Kulturális Alap
|
 |
| A kötetborító |
| |
|
Mobil
Halkan lép a kockaköveken, nehogy felkeltse a gyanút.
Hogy nem is ő lépked itt, valaki más oson titkos célja felé.
Egy bűzös lépcsőházon át a nincs is padlásszobába.
Ahol megteheti végre. Ahol hozzáláthat.
Előbb lesodorja az asztalról a felborult hamutartót,
a ragadós poharakat, a rosszul összehajtott újság alaktalan halmát.
Aztán előveszi öblös táskájából a részeket.
Óvatosan kirakja mindet sorban maga elé.
Aztán egymásba illeszti, ami egymásba illik.
Összeállítja az alakzatot.
Megpöccenti a kis bütyköt.
Figyeli, ahogy minden mozgásba jön.
Az a valaki figyeli.
Aki a bütyköt pöccintette meg.
Aki összerakta, öblös táskájából aki elővette.
Aki titkos céllal osont.
Nem ő. Hanem aki mindig rendesen összehajtogatja az újságot.
Aki elmossa a ragadós poharat, időben kiüríti a hamutartót.
Aki nem is tudja, hogy a padlásszoba nincs.
Akinek soha nem facsarja orrát a bűz a sötét lépcsőházban.
Nem ő, valaki más.
Aki nem lépett eléggé halkan
és felkeltette a gyanút a kockaköveken.
|
 |
| |
| |
|
Keresés
Belépett, becsukta maga mögött az ajtót
és hozzálátott.
Előbb a polcokon kereste.
Ahol mindennek helye van.
Ahol betűrend szerint sorakoztak.
De hiába,
mert nem tudta, milyen betűvel kezdődik.
Aztán a szekrényben kutatta.
Ahol számozott dobozokba osztva.
De hiába,
mert nem ismerte a sorszámát.
Aztán megnézte a sarokba rakott kupacokban,
ahol méret szerint voltak egymáson.
De nem tudta a nagyságát.
Átkutatta a szekrény tetejére tett bőröndöt,
amelyben minőség alapján.
De a tulajdonságairól sem volt fogalma.
Kereste az ágy alatt a ládában,
de nem igazodott el a véletlen halmazokban.
Leült kicsit, hogy kifújja magát.
Aztán felállt és bőszen újra nekilátott.
Lesodort mindent a polcokról.
Kiszórt mindent a szekrényből.
Szétrúgta a sarokba rakott kupacokat.
Kiborította a bőröndöt és a ládát.
De amit keresett, nem volt sehol.
Holtfáradtan belezuhant az összevisszaságba
és azonnal elaludt.
Amikor felébredt,
hozzálátott, hogy mindent visszategyen.
A polcokra betűrend szerint,
sorszám szerint a szekrénybe,
nagyság alapján a kupacokba,
a bőröndbe úgy, ahogy a minőség kívánta.
Ami nem illet sehová,
azt bedobálta a ládába
és az egészet berugdalta az ágy alá.
Körbenézett.
Amit keresett,
ott hevert a lábánál.
A zsebéből esett ki,
miközben rendet teremtett.
|
 |
| Lélek ténfereg |
| |
|
Lukkal a közepén
Amikor már nem is számított rá, megtalálta.
Átfűzte az ujját a lukon, amit a közepén talált.
Megforgatta, billegtette, mint búgócsigát a lassulás.
Megnézte alulról és felülről.
De nem látott rajta semmi különöset.
Nyelvével is megérintette.
Rátapasztotta a fülét.
Gondolkodott felőle.
De nem volt íze.
Hangot nem adott.
Gondolatot nem sugallt.
Bosszúsan kihúzta az ujját a lukból.
Amit megtalált, földre dobta,
rátaposott
és kemény bakancsával szilánkokra zúzta.
Amikor már kívül volt a szobán,
hirtelen megsajdult az ujja.
Fájdalmában szájába vette.
És ekkor megérezte a sosem érzett zamatot.
Meghallotta, amit soha azelőtt.
Feje tele lett eddig el nem gondolt gondolattal.
Visszament, mert bántotta a lelkiismeret.
Visszament, hogy legalább a szilánkokat összeszedje.
Visszament, és amit olyan nehezen talált meg,
az újra ott hevert a lábánál – sértetlenül.
Sértetlenül hevert a lábánál,
de már nem volt a közepén luk,
amin az ujját átfűzhette volna.
|
 |
| Szép semmisülés |
| |
|
Fordul a föld
mit magamra vettem lefeslik rólam
csak bolyongok egyre szállongó hóban
szerepem elhagy vagy én hagyom el őt
nem hiszem ma amit hittem tegnapelőtt
már csak a kétely mi nem foszlik szerte
kezét az úristen rólam levette
szándékot keresek gyöngülő lázzal
mint aki hiteket gyűjteni házal
megizzadt hátamon vacog az ingem
ösvények mutatják el csak el innen
előttem jártak a legnagyobb törpék
magamat kerülném ha szembejönnék
bozótra csapnak a károgó varjak
nincs aki súgná hogy mit is akarjak
csak bolyongok egyre szállongó hóban
rozsdásan fordul a föld ki alólam
|
 |
| |
| |
|
Hamis zavarban
Mi felmagasztalt, így ér olcsó véget:
sok fennkölt arcon zsírpapír a gőg,
a felvert porban elgurul a lényeg,
sarokban sorsok tépett hite nyög.
Babérra tör egy kunkori kis féreg,
a hős bikának bárgyú borja bőg,
hamis zavarban oszlik fel az ének,
már nincs ige, csak önhitt hirdetők.
Silány lektűrré így válik a végzet.
Ne szegd magasra hát a hetyke főd:
a szürke porba fúrt cipődet nézzed –
s vihogj kicsit a meghalás előtt.
|
|
A könyv megrendelhető a Kiadónál:
| Levélben: |
Savaria University Press
9700 SZOMBATHELY
Károli Gáspár tér 4. |
| Telefonon: |
94/512-680 |
| E-mailben: |
sup@bt.nyme.hu |
A postaköltséget Magyarországra a kiadó vállalja!
A könyv bemutató oldala: Harmadvalaki
_____________________________
Váltig tudok csodálkozni az online hírportálok szerkesztőinek - mondjuk így - "érdektelenségén"... Leadják például a Digitális Világkönyvtár megnyílásáról szóló MTI-hírt anélkül, hogy a linkjét megadnák. Ha már az MTI nem közölte a szóban forgó webhely elérhetőségét (ez is elvárható lenne!), akkor legalább az online hírszerkesztő vehetné a fáradságot, hogy 2 plusz percet szán az ügyre... A bemutatásra került Világkönyvtár (World Digital Library) egyébként egyelőre nem egy túl nagy durranás, jelenleg cirka egyezer digitalizált dokumentum található benne - bár igaz, ezek érdekességek, különlegességek, ritkaságok. Európát 380 tétel reprezentálja, ebből mindösszesen 7 darab szerepel a magyarországi részlegen.
Meghalt 
Nem mintha reklámot akarnék nekik csinálni, de úgy látom, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség megfeledkezett a saját évfordulójáról. Sem lapjukban, sem honlapjukon nem hogy megemlékezés, értékelés, hanem árva szó sem esik arról: éppen tegnap volt 20 esztendeje, hogy 1989. február 26-án megalakultak. De nemcsak náluk, a magyar média egészében is hiába kutakodtam tegnap. Gondoltam, egy napot várok - de sehol egy hír ma sem. Hát jó, akkor én. Épp elég rosszat írtam róluk ahhoz, hogy most gratulálhassak huszadik évfordulójuk alkalmából. 
Nem kezdődik az Ukrajnában lakók számára túl jól az új év. Nem jön a gáz Oroszországból... A magyar médiában sajátosan váltakoznak az ukrán-orosz gázvitát és annak fejleményeit érintő hírek. 2-3 napja hol arról olvasni, hogy a Gazprom elzárja a csapot, hol arról, hogy mégis sikerül megegyezni. Ez ma délelőtt sem változott: az MTI ma 10 óra után közzétett, később javított (!) tudósítása önmagának is ellentmondott: az is benne volt, hogy a Gazprom teljesen elzárta a gázcsapot, de az is, hogy csupán egynegyedére csökkentette a szállítandó mennyiséget. Egyes hírforrások a teljes elzárást, mások az egynegyedes csökkentést "hitték el" elsőre. Aztán módosítgattak... A Kossuth Rádió honlapján például először ez jelent meg:
Fájdalommal tudatom, hogy édesanyám, Balla Lászlóné sz. Róna Margit közel egy héttel ezelőtti súlyos agyvérzése következtében ma reggel meghalt.
Ezt a könyvborítót