Könyvújdonság. Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Szerkesztette Bárdi Nándor, Fedinec Csilla és Szarka László. Gondolat Kiadó – MTA Kisebbségkutató Intézet, Budapest, 2008. Ára 4000 Ft.

Ismertetés:

A könyv az első világháború után kisebbségi helyzetbe került, s külön csoportként megszerveződött magyar közösségek 20. századi történetét foglalja össze, kitekintéssel az 1989. évi rendszerváltások óta végbement változásokra. A szerzők társadalom-, politika-, gazdaság- és művelődéstör- téneti szempontok szerint ismertetik meg az olvasót a kisebbségi magyar közösségek kilenc évtizedes fejlődésével. Vizsgálják a Magyaror- szággal, illetve a többségi nemzetekkel kialakult kapcsolataikat, politikai, jogi helyzetük változásait.

A felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, vajdasági, illetve a drávaszögi, muravidéki és burgenlandi magyar közösségek – nagyságrendjüknek és lehetőségeiknek megfelelően, a migrációs és asszimilációs veszteségek ellenére – képesek voltak regionális társadalmi szerkezeteiket, kulturális, oktatási intézményeiket kiépíteni, kultúrájukat és identitásukat megtartani, fejleszteni. Külön fejezetek foglalkoznak a szomszéd országokban élő magyar anyanyelvű zsidók, cigányok és a csángó-magyarok, illetve a nyugat-európai és tengerentúli diaszpóra-magyarság múlt századi történetével.

A nemzeti, kisebbségi kérdések, változások a 20. századi Kelet-Közép-Európa valamennyi nemzetének, államának és magának a régiónak a történelmében végig rendkívül fontos szerepet játszottak. A 20. századi magyar kisebbségtörténet fő kérdéseit, tendenciáit és jelenségeit bemutató könyv a nemzeti, nemzetállami történelmekből rendre kimaradó kisebbségi közösségeket, etnikai, etnopolitikai folyamatokat igyekszik valóságos súlyuknak, szerepüknek megfelelően elhelyezni az elmúlt 90 év történeti folyamataiban. Hiszen a csehszlovákiai, ukrajnai, romániai, jugoszláviai és ausztriai magyarság közösségépítő törekvései, a szomszéd államokban és az államközi kapcsolatokban lezajlott kisebbségpolitikai konfliktusok nemcsak Magyarország és a magyar nemzet, hanem a szomszéd államok és nemzetek történelmének is elválaszthatatlan részét alkotják.

A politikatörténeti korszakhatárok szerint hat részre felosztott könyvből az olvasó képet kap a Magyarországgal szomszédos államok magyar közösségeinek kialakulásáról, ellentmondásokkal teli fejlődésükről. Az egyes fejezetek okfejtését forrásszemelvények, képek, térképek, táblázatok, illetve kronológiai és szakirodalmi adatok egészítik ki.

---

TARTALOM

Előszó

1. Impériumváltás és nemzetállamok 1918–1921

Szarka László: A történeti Magyarország felbomlása: katonai akciók, demarkációs vonalak

Szarka László: Magyarország és a magyar kisebbségek ügye a párizsi béketárgyalásokon: határkijelölés, népszavazás, kisebbségvédelem

Bárdi Nándor: A Romániához került erdélyi, bánsági, kelet-magyarországi magyarok (1918–1921)

Simon Attila: A Csehszlovákiához került felvidéki magyarok (1918–1921)

Fedinec Csilla: A Csehszlovákiához került Kárpátalja (1918–1921)

A. Sajti Enikő: A Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került magyarok (1918–1921)

Gerhard Baumgartner: A burgenlandi magyarság az első világháború végétől a soproni népszavazásig (1918–1921)

Bárdi Nándor: Magyarország és a magyar kisebbségek az 1918 utáni első években: a magyar külpolitika revíziós céljainak megfogalmazása, a kisebbségi kultúra és politika támogatása

Eiler Ferenc: A népszövetségi nemzetközi kisebbségvédelmi rendszer működése az első években

2. A két világháború közti időszak 1921–1938

Szarka László: Nemzetállamok, kisebbségek az 1920-as években

Bárdi Nándor: A Magyarországgal szomszédos országok magyarságpolitikája a két világháború között

Eiler Ferenc: Kisebbségvédelem és revízió. A kisebbségi kérdés helye a magyar kormánypolitikában

Bárdi Nándor: A romániai magyar kisebbség a két világháború között

Simon Attila: A csehszlovákiai magyar kisebbség helyzete

Fedinec Csilla: A kárpátaljai fejlődés sajátosságai a két világháború között

A. Sajti Enikő: A jugoszláviai magyarok a két világháború között

Gerhard Baumgartner: Burgenland tartomány felállításától az Anschlussig (1922–1938)

Simon Attila – Kovács Attila: Gazdaság és nacionalizmus. Földreformok az utódállamokban

Filep Tamás Gusztáv: A kisebbségi magyar kultúra, művészet, művelődés, tudományosság intézményei és teljesítményei

Bárdi Nándor: Viták, tervek, javaslatok a kisebbségi kérdés kezeléséről

Szarka László: A magyar revíziós politika eredményei és dilemmái

Bárdi Nándor: A kisebbségi magyar társadalmak a két világháború között

3. A második világháború évei 1939–1944

Filep Tamás Gusztáv: A „visszatért” magyarok és nem magyarok beilleszkedése, jogi helyzetük és magatartásuk

L. Balogh Béni – Bárdi Nándor: A dél-erdélyi magyarság jogi és politikai helyzete a második bécsi döntést követően

Popély Árpád: A Szlovák Köztársaságban maradt magyar kisebbség helyzete és önszerveződése

Fedinec Csilla: A kárpátaljai autonómia kérdése

A. Sajti Enikő: A bánáti magyar kisebbség helyzete a második világháború éveiben

Gerhard Baumgartner: A burgenlandi magyar kisebbség a III. Birodalomban

4. A világháború végétől a kommunista hatalomátvételig 1944–1948

Szarka László: Magyarország és a magyar kisebbségek helyzete 1945-ben

Nagy Mihály Zoltán: Áldozatok, elhurcoltak, menekülők, jogfosztottak. A magyar kisebbségek veszteségei (1944–1948)

Olti Ágoston: A kisebbségi magyarok ügye a magyarországi béke-előkészítésben

Novák Csaba Zoltán: A romániai magyar kisebbség helyzete. Petru Groza politikájának magyar támogatása

Popély Árpád: A csehszlovákiai magyar kisebbség jogfosztása: deportálás, lakosságcsere és reszlovakizáció

A. Sajti Enikő: A jugoszláviai helyzet: bosszúakciók, lakosságcsere. Az engedékeny jugoszláv kisebbségpolitikai gyakorlat kezdete

Fedinec Csilla: A Csehszlovákiától a Szovjetunióhoz csatolt Kárpátalja magyar kisebbségének helyzete (1944–1946)

Gerhard Baumgartner: Az ausztriai magyarság a szovjet megszállás idején (1945–1955)

5. A kelet-közép-európai pártállamokban 1948–1989

Stefano Bottoni: Az ötvenes évek a kelet-közép-európai kommunista államokban. A pártállami nemzetiségi politika alakváltozatai

Bárdi Nándor – László Márton: A kollektivizálás és a falu átalakítása

Stefano Bottoni: A XX. pártkongresszus és az 1956. évi magyarországi forradalom hatása a szomszéd országok kisebbségi politikájára

Stefano Bottoni: A romániai modell sajátosságai: a Magyar Autonóm Tartomány. A Ceauşescu-féle modell, a román államnacionalizmus

Hornyák Árpád: A jugoszláviai különút kisebbség politikai következményei. Magyarok a horvát, szerb és szlovén tagköztársaságban.

A vajdasági autonómia és a magyarok 1945–1989

Gerhard Baumgartner: Az ausztriai magyar népcsoport az államszerződéstől a keleti blokk összeomlásáig (1955–1989)

Popély Árpád: A csehszlovák kisebbségpolitika, a magyar közösség újjászerveződése. A Csemadok szerepvállalása. Az 1968–69-es reformfolyamat és a Husák-korszak

Fedinec Csilla: A kárpátaljai magyar életviszonyok a Szovjetunióban. Politika és irodalom

Novák Csaba Zoltán: A Brezsnyev-doktrína és a szovjet nemzetiségpolitikai fordulat kelet-közép-európai következményei

Bárdi Nándor – Papp Richárd: A kisebbségi magyar egyházak

Fedinec Csilla: A kisebbségi magyar oktatásügy helyzete Közép-Európában (1944–1989)

Filep Tamás Gusztáv: A kisebbségi magyar kulturális és művészeti élet intézményei

Bárdi Nándor: Magyarország és a határon túli magyarok (1948–1989)

Tátrai Patrik: A magyar kisebbségek demográfi ai fejlődésének fő vonalai a kommunizmus évtizedeiben

6. A rendszerváltástól napjainkig 1989–2007

Vizi Balázs: A kisebbségi jogok újraszabályozása a nemzetközi jogalkotásban és politikában

Szarka László: Útkeresés, önszerveződés a rendszerváltás éveiben (1989–1991)

Bárdi Nándor: A romániai magyar kisebbség helyzetének változásai, társadalmi, kulturális önszerveződésének eredményei

Hamberger Judit: A magyar kisebbség jogi-politikai helyzete Szlovákiában 1989 novembere után

Fedinec Csilla: A kárpátaljai magyar kisebbség helyzetének változásai Ukrajnában

Vékás János: Kelet és Nyugat között: magyarok Szerbiában 1991 után

Vékás János: A befejezetlen nemzetállam: magyarok Horvátországban 1991 után

Vékás János: Együtt Európában: magyarok Szlovéniában 1991 után

Gerhard Baumgartner: Magyarok Ausztriában a rendszerváltástól napjainkig (1989–2005)

Bárdi Nándor: A budapesti kormányzatok magyarságpolitikája 1989 után

Gyurgyík László: A kisebbségi magyar közösségek népesedési folyamatai 1989 után

Papp Z. Attila: A kisebbségi oktatás politikai, jogi, társadalmi keretei

Bárdi Nándor – Fedinec Csilla – Papp Z. Attila: A magyar kultúra és tudomány a kisebbségi magyar közösségekben a 20. század végén

Nádor Orsolya: A magyar mint kisebbségi anyanyelv. Nyelvi jogok és nyelvhasználat

Bányai Viktória: A Kárpát-medence magyar nyelvű zsidósága

Bányai Viktória: Magyar ajkú zsidó közösségek a világban

Ilyés Zoltán: A moldvai csángók

Szuhay Péter: Magyar nyelvű cigányok a Kárpát-medencében

Kovács Ilona: Magyar szórványközösségek a Kárpát-medencén kívül

Válogatott bibliográfia

Statisztikai táblázatok

Térképek

---

Könyvbemutató a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon: 2008. április 25. péntek, 11.00 – 11.30, Millenáris (1024 Budapest, Kis Rókus u. 16-20.), Kner Imre Terem

 

Télikert-építés, gyártás és medencefedés

Még régi blogomban számoltam be arról, hogy az MTA Nyelvtudományi Intézete elkészítette a Magyar Nemzeti Szövegtárat, amely az anyaországi szókincsen kívül tartalmazza a határon túli magyar szóállomány felgyűjtött részét is (Kárpátaljáról a sajtószövegeken kívül nagyrészt az én szépirodalmi anyagaimra alapozva). Most kedves levelet kapott Éva egy újabb fejlesztésről, a csak a határon túli magyarok által használt idegen szavak szótáráról, a Terminiről:

Egy rendkívül érdekes felmérés eredményeit ismerteti és elemzi a Transindex mai cikke. A kutatás keretében azt szondázták, hogy a határon túli magyarok hogyan viszonyulnak egyfelől a magyar, másfelől az idegen népcsoportokhoz, továbbá olyan társadalmi rétegekhez, mint pl. a homoszexuálisok, menekültek, újgazdagok. Megtudhatjuk például, hogy a romákat Kárpátalján inkább elutasítják, mint a Vajdaságban, míg a magyarországi magyarok Szlovákiában jóval szimpatikusabbak, mint Kárpátalján, Erdélyben vagy a Vajaságban. De kiolvasható az is az adatokból, hogy a homoszexuálisokat Kárpátalján jobban elutasítják, mint a romákat vagy a kínaiakat, míg az ukránokat sokkal szimpatikusabbaknak tartják a szlovákoknál és románoknál.

Nemrégiben hosszan cikkeztem arról, hogy szűkebb környezetemben meglehetős az idegenkedés az internet iránt, és ezt érteni vélem. Legfőbb oka nyilván a megfelelő ismeretek és tapasztalatok hiánya. Ahol még alig terjedt el a világháló, ott sokan képzelik valami ködös és gyanús dolognak, ördögi mesterkedésnek. De akiben nincs rosszindulat, az se igazán tudja, eszik-e vagy isszák. Velem megtörtént már, hogy festő barátom pár napra kölcsön akarta kérni a honlapomat. Mivel neki nincsen számítógépe, ezért elkérné tőlem a honlapot, mondta, hogy otthon kényelmesen elolvashassa. Aztán becsszóra visszahozza.

A kárpátaljai magyarságnak nincs egységes politikai stratégiája. Ellenkezőleg: egymásnak feszülő két politikai erő állítja magáról, hogy az itt élő magyar közösség érdekeit képviseli, mivel azonban ezt egymás ellenében teszik, így sokkal inkább önérdekeik kerülnek előtérbe, s ezeket akkor is érvényesítik, ha az összhatás inkább káros, mint hasznos a magyar kisebbség egészére nézve.

Újabb fontos kárpátaljai vonatkozású könyvvel bővült a Magyar Elektronikus Könyvtár állománya. Balogh Edgár már-már legendás művével, a Tíz nap szegényországban című szociográfiával. Mint ismeretes, 1930-ban a Sarló mozgalom keretében a szerző három társával tanulmánykörutat tett az akkori Kárpátalján Munkács, Beregszász, Nagyszőlős érintésével a következő községekben végezve kutatást: Izsnyéte, Barkaszó, Szernye, Nagydobrony, Bátyú, Rafajnaújfalu, Búcsú, Macsola, Badaló, Halábor, Mezővári, Csetfalva, Tiszaújlak, Tiszabökény, Szőlősgyula.

A döbbenetes szegénységről beszámoló és értékes néprajzi anyagot is tartalmazó riportok még a falujárás évében megjelentek a Prágai Magyar Hírlapban (a később könyv alakban is többször megjelenő művet ehhez az eredeti közléshez igazodva digitalizálta a Neumann Kht. 2003-ban, ebben a formában került most a elektronikus könyvtár állományába.

A felmérés utóéletéhez tartozik, hogy több mint 50 évvel később két kárpátaljai újságíró - Dupka György és Horváth Sándor - elindult Balogh Edgárék nyomában és sorrajárta az általuk érintett falvakat. Tapasztalataikról a brezsnyevi pangás elvárásainak megfelelő módon számoltak be a sajtóban (1982-83) Utazás Szegényországból a mába címmel, mégis, ez volt a szociográfiai szempontból értékelhető első összefoglaló híradás a kárpátaljai magyar falvak életéről. Később munkájuk, szerkesztett formában, Múltunk s jelenünk címen könyvalakban is megjelent.

Balogh Edgár eredeti munkáját nyomtatásban a Beregi Hírlap 2007-ben közölte sorozatban, ezzel párhuzamosan a KárpátInfó portálján is olvasható volt a digitalizált anyag. Ennek a közlésnek az előszavát idézem ajánlásul.

77 esztendeje, 1930-ban a Sarló mozgalom  keretében a Felvidéken négy csoport indult el a térség felmérésére. A negyedik csoport Munkácsról indult ki, Beregszász és Nagyszőllős érintésével a következő községekben végzett kutatást: Izsnyéte, Barkaszó, Szernye, Nagydobrony, Bátyu, Rafajnaújfalu, Bulcsu, Macsola, Badaló, Halábor, Vári, Csetfalva, Tiszaújlak, Bökény, Szőllősgyula. A csoport tagjai: Balogh Edgár (Pozsony), Bertók János (Munkács), Lőrincz Gyula (Dunaszerdahely) és Sáfáry László (Munkács). Értékes néprajzi anyagot gyűjtött ez a csoport: megnézte és részben lerajzolta a csetfalvai és szőllősgyulai festett fatemplomot, táncoló gyermekeket fényképezett, népviseletet tanulmányozott, és dalos gyermekjátékokat gyűjtött.

A megdöbbentő szociális megfigyelésekről a csoport a Ruszinszkói Magyar Gazdában (a csehszlovák korszakban működő lapelődünkben – a szerkesztőség) számolt be. A vándorok összehívták Munkácson és Beregszászban a magyar középiskolások, cserkészek és egyetemi hallgatók vezetőit, és szociális szellemű, tudományos irányzatú ifjúsági mozgalmakat igyekeztek megalapozni.

Balogh Edgár Tíz nap Szegényországban című írása első ízben a Prágai Magyar Hírlapban jelent meg öt részletben. (1930. szeptember 24., október 2., október 10., december 21., 1931. január 11.) Azóta e mű több alkalommal kiadásra került, de a gyűjteményes kötetek jegyzeteiben az eredeti megjelenés időpontját nem közölték, vagy ha igen, akkor tévesen. Emlékirataiban Balogh Edgár is tévesen emlékszik, szerinte 1930 októberében jelent meg írása első része.

Számos helytörténeti írás hivatkozik a tanulmányra, azonban eddig teljes egészében sehol sem volt olvasható. Szerkesztőségünk úgy döntött, hogy folytatásokban leközli az egész munkát, tisztelegve a sarlósok munkássága előtt.

Forrás: karpatinfo.net/article39332 - a link már nem működik, 2016

Különös évforduló: tíz éve tekinthetem magam kívülállónak a kárpátaljai magyar irodalomban. A folyamat persze korábban kezdődött és később tetőződött be, mégis éppen egy évtizede annak, hogy végképp elmélyültek az ellentétek énközöttem és irodalmunkat képviselő kollégáim között. De mi is történt 1997 májusában?

Gyurcsány Ferenc felkérése jócskán meglepett; egyben nehéz helyzetbe is hozott. Kicsit csapdába kerültem: ha vállalom a résztvételt a tanácsadó testület munkájában, akkor óhatatlanul betagozódom egy olyan struktúrába, amelyről nem vagyok a legjobb véleménnyel, egyben ellenére teszek annak az egyre erősebb véleményemnek, miszerint íróember ne vállaljon társadalmi, pláne politikai szerepet.

Egy bizonyos ügyben meg kell követnem Öcsit. 2004. január 23-i naplómban igaztalan váddal illettem. Azt állítottam, hogy egy idézetem poénját elharapta, holott a csonkítást nem ő, hanem az elsődleges idéző követte el, az, akitől Penckófer idéz.

A történetet nem akarom újra elmesélni, minden részlet olvasható akkori naplójegyzetemben.

Amit itt hozzáfűznék: Miklós Elemér jóindulatú, de szakmailag roppant dilettáns munkája most, régi irattáram felszámolása során keveredett elő. Én azt hittem, rég kiselejteztük, nem is gondoltam, hogy ellenőrizhetném az idézet idézetét. Most, hogy előkeveredett, azonnal megtettem.

Nos, mint az eredeti jegyzetben is írom: Miklós Elemér egy teljesen szakszerűtlen, összelapátolt anyagot közöl rólam-tőlem. Ennek gerincét egy álmos reggelen felvett, magnóba mondott interjú alkotja, amelynek a szövegét utólag nem hagyatta velem jóvá, még a félrehallásai is benne vannak. Ebbe montírozta bele különböző helyen és időben megjelent néhány írásom részleteit, verset, publicisztikát vegyesen. És ebben idézi az ott, Vásárosnaményban elmondott előadásom egy részletét - a poén nélkül. EZT idézi tizenhárom évvel később Öcsi. Máshonnan nem is idézhetné, mert ennek az előadásnak a szövegét soha nem jelentettem meg nyomtatásban - azt kis epizódot még poénnal együtt is gyengének tartottam. Kritikusomnak viszont jól jött ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonjon le belőle.

A gépiratról másolt könyvben egyébként más baj is van a szöveggel: az interjúba beletűzött Miklós Elemér-megjegyzések, átvezető szövegek számos esetben nem különülnek el az én szavaimtól, így ezeket Öcsi is úgy idézi, mintha én mondtam volna.

Ezzel együtt a tény az tény: bár a kárpátaljai irodalomról szóló, első igazinak szánt monográfia szerzője egy vidéki könyvtár pár száz példányban megjelent stencilezett kiadványát használja a legfőbb forrásnak munkásságom elemzéséhez, ám az ott tőlem idézet mondatok végéről nem ő csalta el a slusszpoént. Mivel ezzel vádoltam, ezennel megkövetem, elnézését kérem.

Véleményem további pontjait azonban fenntartom: munkája tendenciózus, szakmaiatlan, sok helyen rosszindulatú. Esztétikai értékelés helyett inkább erkölcsi ítéletekre épül, ráadásul eközben kettős-hármas mércével mér. (Egyébként ez, több évvel a megjelenése után, már alig kelt bennem rossz érzést. Még az sem, hogy  miközben már írta a  monográfiáját, magánbeszélgetéseinkben nagyjából az ellenkezőjét vallotta annak, mint amit a könyvébe beleírt.)

Visszatérve még az 1990-es Tisza-parti interjúra. Újraolvasás közben tanulságos volt saját akkori nézeteimmel szembesülni. Egyben meg is lepődtem, hogy milyen határozottan állítom például azt - akkor úgy gondoltam -, hogy Kárpátalján, ahol az irodalomnak pótlólagos feladatai is vannak, a kevésbé színvonalas műveknek is van létjogosultsága, szemben az olvasót elriasztó avantgard kísérletekkel. Öt évvel később aztán már teljes mellszélességgel kiálltam a modernitás felé tájékozódó, a kollektivista "kárpátaljai hagyományokkal" szembeforduló fiatalok mellett.

---

Simonyi Károly az első határon túli magyar, aki már Földön kívüli is volt. Persze az amerikai magyarokat nem szokás határon túlinak nevezni, holott ők aztán igazán túl vannak rajta, szegényeket mégsem támogatja a Szülőföld Alap.