Bár vagy 30 éve jószerével nem is találkoztunk, tegnap minden előzetes figyelmeztetés nélkül meglátogatott BÉ, hajdan egyetemi, munka- és stúdiótársam. Fizikusként néhány évvel felettem járt, egy rövid ideig együtt laboránskodtunk, és BÉ kezdő tollforgató leányként rendszeresen látogatta a hasonszőrűeket előszeretettel pátyolgató József Attila Irodalmi Stúdió összejöveteleit.

Most azzal állított be, hogy ktitikát írt a regényemről, azt hozta el. Ittléte negyedórája alatt sűrű hadarással előadta komplett élettörténetét, amiből én nagyjából annyit tudtam, hogy rövid házasság után elvált és áttelepült Mo-ra. Most viszont félig-meddig hazaköltözött Ungvárhoz közel első falujába, mert édesanyja ápolásra szorul. Termékmenedzserként dolgozott egy vállalatnál, most munkanélküli segélyből él, de ezt is el fogja veszteni, mondta, mert új kocsit vett.

Olvasom egy PR-jellegű cikkben, hogy Naoka Tosa, a Kyotoi Egyetemen dolgozó multimédia-művész interaktív haikuíró szoftvert épített: a felhasználó begépeli a két-három kulcsszót, majd a program azokhoz kapcsolódó verset generál. A számítógépes költészet persze nem új dolog - a magyar Papp Tibor is jeleskedett a műfajban Disztichon alfájával -, és már haikugyártó-program is létezett korábban, itt azonban az interaktivitás számít újdonságnak, illetve az, hogy a gép "tanul" abból, ha a felhasználó átírja a kapott verset.

2023 a BingAI mesterséges intelligencia ennyit tudott erről:

Naoka Tosa egy japán művész és kutató, aki a gépi haiku készítésével foglalkozik. A gépi haiku olyan számítógépes programok, amelyek automatikusan vagy félautomatikusan generálnak haiku verseket, a klasszikus japán költészeti formát, amely 5-7-5 szótagból áll, és tartalmaz egy évszakhoz kapcsolódó szót, a kigót. Naoka Tosa célja az, hogy a kulturális számítástudomány segítségével megőrizze és terjessze a haiku művészetét és filozófiáját.

Naoka Tosa egyik legismertebb alkotása a Hitch-Haiku, amely egy interaktív rendszer, amely támogatja a felhasználókat a haiku versírásban. A Hitch-Haiku lehetővé teszi a felhasználóknak, hogy tetszőleges kifejezéseket válasszanak ki egy híres japán esszéből, amely ezer könyvet mutat be különböző műfajokból, generációkból és eredetekből. A rendszer ezután egy esszé korpusza és több adatbázis segítségével létrehoz egy haikut, amely összefoglalja a könyv lényegét, majd lefordítja angolra. Így a japán könyvek esszenciája eljuthat azokhoz is, akik nem ismerik a nyelvet. A rendszer bemutatása megtalálható az ACM SIGGRAPH ART SHOW ARCHIVES és az ACM SIGGRAPH HISTORY ARCHIVES weboldalakon12, valamint egy tudományos cikkben is3.

A gépi haiku érdekes és kreatív módszer a költészet és a számítógépes technológia ötvözésére.

A világ reménytelen rendje

Első regényét Berniczky Éva hatásos, erős jelenettel indítja: egy gyermekkori képpel, amelyben a kislány főhőst az iskolai tábor perverz ügyeletese molesztálja, s hogy a maradandó lelki sérülésen kívül más nyoma nem marad az esetnek, csupán a gyermek lélektani jelenlétének, találékonyságának köszönhető.

Gáti Zsuzsa vagyok, a bécsi egyetemen végzem tanulmányaimat magyar irodalom szakon. (Ez valóban így van, a bécsi egyetemen LÉTEZIK magyar irodalom szak :) ) Jelenleg a diplomamunkám írásával foglalkozom, amelynek ugyan még nincs végleges címe, az egyetemen kitöltendő első űrlapban a következő szerepelt: "A modern internetes kommunikációs eszközök és a kortárs magyar irodalomra gyakorolt hatásuk".

Ezzel azt hiszem meg is magyaráztam, hol jön Károly a képbe. Interjút azért szeretnék készíteni vele, mert kutatásaim során rájöttem, nagyon sok szubjektivitással találkozik az ember egy ilyen téma elméletének bogozása során és ha már szubjektivitás, akkor legalább legyen a "kortárs magyar irodalom" művelőjének szubjektivitása, ne csupán a gyakran száraz könyvanyagé.

Nem egyszerű eset ez a könyv. Vegyes érzelmekkel tettem le, nem hiszem, hogy képes lennék eldönteni, hogy a regény mint teljes egész tetszett-e. Azt viszont el tudom mondani, hogy nagyszerű élmény volt, amitől kár lett volna megfosztanom magamat. Az énem egyik fele lelkendezne, az egekig magasztalná ezt a regényt. Az énem másik fele ugyanakkor csak a vállát tudja vonogatni és csak pofákat tud vágni.

Mikor az ember vörös bársonnyal borított falak között süppedős és rejtélyes ábrákkal díszített perzsaszőnye-  gen lépdel, úgy érezheti magát, mint aki rövidesen eltűnik a szoba megszakíthatatlan csendjében. Nem lát kiutat, csak érzi, ahogyan lába egyre mélyebbre süllyed a szőnyeg rejtélyes bozótjában, s a titokzatos ábrák, ismeretlen jelképek és szimbólumok mélytengeri szörny csápjaiként karolják át és vonják magukhoz. Berniczky Éva Méhe nélkül a bába című regényének szövege hasonlóképpen viselkedik az olvasóval: metaforikus nyelve, rejtett előre- és visszautalásai, jól körvonalazott, mégis bonyolult szimbolikája körülölelik a regény olvasóját, s többé nem engedik el. Azt viszont le kell szögeznünk, hogy a rejtelmek, szimbólumok és utalások nem adják könnyen magukat. A tapasztalatlan, kezdő olvasó hamar elrettenhet az olvasástól: Berniczky regényében nincs felvezetés, könnyed, játékos csalogatás – az első sortól, oldaltól kezdve tétje van a szavaknak, tétje és helye, melyeknek jelentősége – és jelentése – csupán a későbbiek folyamán válik egyértelművé, világossá. A szöveg lassan, áldozatos munkával fedi csak fel titkait, s az újraolvasás nem lehetőség, szinte követelmény.

Minden előzetes értesítés nélkül tegnapról mára elérhetetlenné vált az egyik legrégibb magyar irodalmi webhely, a dokk .hu. A honlap címére látogatókat ez a kissé meglepő szöveg fogadja:

A dokk.hu ezévi beadott pályázatai nem kaptak támogatást. A dokk.hu beszünteti mûködtetését.