A kárpátaljai Ungváron élő József Attila-díjas író előző naplókönyvének a fülszövege így kezdődött: „Padlásszobájában ül az író – történelmi és etnikai peremhelyzetben. Az országot, amelyben él, most éppen Ukrajnának hívják… Az író nyelve magyar, gondolkodása európai, magatartása egy független értelmiségi pozícióját célozza, értékrendszerét pedig az általános emberi minőségeszmények határozzák meg.”

Ami igaz volt az ezredforduló esztendeire nézve, igaz maradt a folytatásra, a 2004-2007-es időszakra is: nem változott sem a szerző földrajzi helyzete, sem értékrendszere. Ami megváltozott, az egyfelől az őt kisebb és nagyobb körökben övező világ, másfelől tetten érhető szemléletének, hozzáállásának bizonyos módosulása is – a jelen anyagban mindkettő jól nyomon követhető.

Míg korábban figyelmének jelentős részét lekötötte a kárpátaljai író- és újságíró-kollégák munkássága, a kiadói műhelyek, szakmai és érdekvédelmi szervezetek napi tevékenysége, a támogatási rendszerek visszásságai (s ezeket gyakorta érzelmi telítettséggel bírálta) – addig a most tárgyalt időszakban e témák már nincsenek figyelmének a homlokterében, ha érinti is őket, ezt bizonyos távolságtartással teszi.

Változás tapasztalható abban is, hogy míg korábban alig foglalkoztatták az ukrajnai politikai események, addig mostani naplójában ezek kiemelt figyelmet kapnak. Ami érthető is, ha tudjuk, hogy 2004/2005 fordulóján zajlott az úgynevezett narancsos forradalom, és, úgy tűnik, Balla D. Károly erre nem tudott nem odafigyelni.

Erről beszéltünk - épp 10 éve... Akkori, korábbi, kissé fapados webrendszerem adott éppen tíz esztendővel ezelőtt teret a fenti címmel rendezett internetes konferenciának. Az előadások és hozzászólások, később a zárszavak és összefoglalók a régi UngParty keretében jelentek meg 2003 januárjában-februárjában. Most a teljes anyagot felújítottam és alkalmasabb formában újraközöltem az ungparty.net/irodalom/ cím alatt: Vízumköteles irodalom? - Intergálódni - de mibe? - Itt külön-külön is megnyithatók, belinkelhetők az egyes anyagok - és a Google is látja... Ami pedig a tartalmat illeti... A szakmai és kevésbé szakmai írásokat végigolvasva bárki eldöntheti, változott-e a helyzet 10 év alatt, ha igen, miben, ha nem: miben nem. Egy bizonyos: az irodalmiság fogalmának és keretének átalakulása folytatódik, s eközben nehéz megítélni, hogy ez kedvez-e az ellentmondások feloldásának.

Most itt csak egyetlen gondolatot idézek a konferencia egyik résztvevőjétől, Szunyogh Szabolcstól:

Cirka félszáz írótársamat kértem fel arra az Ünnepi Könyvhét alkalmából, hogy mutassák be idei könyvüket a Balládiumban - illetve, ha nincs saját újdonságuk, ajánlják a másét, vagy írjanak valamit a szöveg >> megjelenés >> könyv >> olvasás tárgyában, különös tekintettel a digitális publikálásra. A felkérésre a várnál kevesebben reagáltak megfelelő anyag küldésével - viszont igen értékes szövegek kerülhettek virtuális felolvasásra a projektumokkal ritkán jelentkező webhelyen. A digitális írási-olvasási technológia elterjedéséről például Fűzfa Balázs, az élményszerű tanítás magyar apostola értekezik a Mentés másként c. idei könyvéből vett részlet keretében. Az eddig közreadott szépirodalmi publikációk közül Sajó László Esti Kornél hátrahagyott himnuszai címen adott közre megrendítő erejű költeményt. - - A friss anyagok publikálása még hét végéig zajlik (napi egy közlemény), aztán közvéleményt kutatok: olvasóim voksolhatnak a projekt keretében tetszésüket leginkább elnyert írásra. Érdemes tehát később is ellátogatni ide: Balládium.

Az európai kulturális hagyományok hatása a kárpátaljai ruszinok eredetmondáira. Ezen a címen írta és védte meg doktori disszertációját Arabella Dolýk kultúrantropológus. A görög mitológiától az Artúr-legendáig és a Kalevaláig eljutva, a magyarok számos ősmondája is említve von párhuzamot és mutat ki vándormotívumokat.

„Kárpátalján ezt a verset tévesen nekem tulajdonították” - írta és mondta a költő, mintha ebben az (el)tulajdonításban teljesen ártatlan lenne... A számonkérések hiába történtek meg, Fondor Rezeda a plagizálás tényét soha nem ismerte el. Magyarázatai között olyasmi szerepelt, hogy az embernél sokféle kézirat előfordul, akár le is gépelhet neki tetsző verseket. Soha nem állította, hogy ő írta volna a Székelyeket, mások tévedéseit pedig nem köteles kiigazítani – szögezte le önérzetesen.

A költészet világnapja tiszteletére kicsinosítottam egynéhány blogomat honlap seo kíséretében. Mondhatnám. De inkább nem mondom, mert sem a jeles ünnep ilyeténképpen való megünneplése, sem az esztétikai szempontú dizájnolás nem szerepelt elsődleges céljaim között. Persze megadtam az irodalomnak, ami az irodalomé: kapóra jött egy finnugor vonatkozású, de Kubából érkezett üzenet - viszont ritkábban és főleg link-küldésre használt webhelyeimet most nem literátusi koncepciók okán, hanem azért látogatom sorra, mert jelenlegi honlap-előre-lökködő munkám ezt kívánatossá tette (részletesebben erről: transzferár-offenzíva). És ha már ott jártam és gyomláltam a linkeket, akkor persze nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy a küllemmel is foglalkozzam, így egynémely csúnyácska blogom most talán valamivel impozánsabb külcsínre tett szert. Persze a belbecs sem hanyagolható, került is majd mindegyik élére valami új cikk vagy ajánló. ...Azt pedig talán mondanom sem kell, hogy egy-két új blog is született. Például: Honlap keresőoptimalizálás.

Ahogy 2000 őszén betettem a lábamat az internetre, azonnal megéreztem benne a lehetőséget: itt terjeszthetem ki írói és irodalomszervezői működésemet. Akkoriban már visszavonulóban voltam fizikai környezetem szellemi életéből, így nagyon kapóra jött nekem az új dimenzió. Először az éppen megszűnőben lévő Pánsípot menekítettem át, amely aztán pár évig digitális folyóirat formájában működött. Rövidesen ugyanezt kellett tennem utolsó "földi kísérletemmel", a Pánsíp Irodalmi Szalonnal is. Ez lett irodalmi projektumaimnak és webakcióimnak első színhelye, máig szívesen emlékezem kollektív interjúinkra, internetes konferenciánkra és leginkább a virtuális könyvek bemutatóira (ezeket lásd itt: Virtuális Szerver-Szalon) Emellett egyre inkább szerteágazott a még 2001-ben alapított UngParty, szinte napi frissítésű webmagazinná vált, és ez alá soroltam be az összes alrendszert, Pánsípot, Szalont, Törzsasztalt, a később blogommá fejlődő Newságot. Terjeszkedni kezdtem abban a tekintetben is, hogy saját fapados webrendszeremen kívül oldalakat, blogokat nyitottam más szolgáltatóknál. Irodalmi játékaim, webakcióim egy idő után inkább ezekre helyeződtek át, előbb a Blogter, majd a Blog.hu keretében működő blogomba. De használtam erre a célra a régi rendszert is, később már külön blogokat nyitottam nagyobb projektumaimnak.

Nagyon itt volt az ideje, hogy ezeken a különböző webhelyeimen szétszórt szövegjátékaimat, webakcióimat, régebbi és újabb irodalmi projektumaimat valahogy egybeszedjem. Egyelőre csak egy részletes (de még nem teljes) linkjegyzék készült el, de feltett szándékom, hogy minden akciónak és projektumnak külön oldala lesz ebben a rendszerben. Ajánlom azoknak, akik szerették ezeket a játékokat és projektumokat, de mostanában már nem tudtak rájuk találni burjánzó webhelyeim labirintusában, de ajánlom azoknak is, akik még nem találkoztak velük. Tehát:

Irodalmi projektumok, szövegjátékok, webakciók

A rendszer élére egy bemutatkozó és eligazító oldalt is elhelyeztem. Még építés-fejlesztés alatt áll ez is, de már használható: Balla D. Károly

Bennfenntes információim szerint hárman is komolyann kritikát készülnek írni regényemről. Addig is, amíg ezek elkészülnek és megjelennek, a mostanában megjelent néhány rövid ajánlót, minikritikát, ismertetést ajánlom nyájas böngészőim figyelmébe:

„Meghalni nem annak ellentéte, hogy élni, hanem annak, hogy születni." Az apa- és anyaregényből ez a mondat hosszan tovább-gondoltatja magát. Valójában vendégszöveg, a román Ana Blandinától származik. A Tejmozi ugyanis játékos posztmodern ötleten alapul. Szerzője évekkel ezelőtt felhívta pályatársait: küldjenek neki részleteket kortárs irodalmi prózákból, hogy beilleszthesse azokat készülő novellájába. A kapott ötven idézetet felhasználta az első változatban, vagy lehet, hogy inkább köréjük írta az elbeszélést, ám publikálás előtt végül >>Könyv + családi trauma

Félméternyi magasságot is elér az utóbbi idők magyar aparegényeiből egymásra tornyozott könyvtorony – Esterházy Harmonia Cælestise nyitotta az évezredet a trendnek vagy legalábbis tendenciá­nak érzékelt sajátos „műfajú” apapótló regények sorát, amit aztán maga fejelt meg két évvel később a Javított kiadás által. >> Halál apa blues

Egy felnőtt, lelkileg azonban nem teljesen kiforrott, családjától, főként az anyjától sokáig függő férfi szembesíti magát a múltjával - a szülők halála után. Az emlékezet-, család- és identitásregényként is olvasható könyv főhőse hosszú ideig sikertelenül igyekszik összerakni a múltat. Nem csak időben kell eltávolodnia az eseményektől, de térben is: a szembenézésre csak egy idegen országban képes. Nincs könnyű dolga, mert az anyja még a múltját is kisajátította, így nem igazán tudja a saját szemével nézni a régebben történteket, másrészt mert >>Mint egy vetítővászonnál

Cecil M. Joepardy bengáli költő élete és munkássága - keleti egzisztencializmus - virtuális könyv

Voltaképp most szembesültem először azzal a szinte áthidalhatatlan problémával, hogy a jeles bengáli költő és gondolkodó nevét hogyan is kell írni helyesen. Én először Lukácsy András kitűnő könyvében találkoztam  a névvel, ott következetes Joepardy alakban szerepel, én is ebben a formában használtam eddig, két regényem elé is mottót választva tőle. Viszont Babits a Nyugatban a Jeopardy írásmódot használja, és így találtam számos újabb említésben. Az elérhető régebbi forrásokban pedig még Jeoperdy és Cecyl is szerepel. A játékos kedvű poéta és bölcselő alighanem maga is váltogatta az angolos névalakokat, amelyek amúgy sem emlékeztettek eredeti bengáli nevére.

A dolgok vagy önmagukban igazak, vagy sehogy. Mivel azonban dolgok önmagukban nem létezhetnek, így hát semmi sem igaz.

Cecil M. Jeopardy

Cecil M. Jeopardy (1869, Vatomandry - 1957, Antananarivo) - [más írásmódban: Joepardy, Jeoperdy] - a magyar nyelvterületen főleg aforizmáról ismert, bengáli, maláj és angol nyelven alkotó költő,  filozófus. Életét és szerteágazó munkásságát legendák övezik, származásáról, születési helyéről nincsenek teljes hitelességű információk. Eredeti neve: Ceśśaro Masunti Jesyunga. -- A leendő költő valószínűleg egy magasabb kasztbeli, de családjától kitagadott és kalmárnak állt, Indiából előbb Indonéziába, majd Madagaszkárra vándorolt selyemkereskedő apa és valamely Óceániai szigeten született anya gyermeke, akit a tehetős papa előbb Kuala Lumpur, majd Calcutta legjobb iskolában és egyetemein taníttatott. A széles körű képzettséget szerző és számos nyelvet magas szinten elsajátító tehetséges fiát apja diplomáciai pályára szánta, ez a terve azonban, leginkább az ifjú Ceśśaro kalandvágya miatt, néhány kísérlet után meghiúsult. A leendő költő utazni vágyott, be is járta az Indiai óceán teljes szigetvilágát és partvidékét, Ausztráliát is beleértve. Épp a déli kontinensen időzött, amikor >> A legendás Cecil M. Jeopardy

- a legnagyobb virtualitás az irodalom - a keleti egzisztencialista filozófia arvisurával is foglalkozó legfontosabb műve angolul jelent meg, ezért csak azután tudnám elolvasni, hogy egy angol nyelvtanár megtanít Byron nyelvére

A piréz himnusz halhatatlan szerzője

Ma már látom, hogy a dolog annyira kézenfekvő, mint egy bepólyázott csecsemő. Nem is értem, eleddig miként s mi módon kerülhette el becses figyelmemet. Mint szitával az esővíz, szinte annyira felfoghatatlan, hogy korábban miért nem hoztam nagyszerű összefüggésbe Tsúszó Sándor páratlan alakját és a pregnáns piréz mivoltot. Holott a legendás literátor és bohém gondolkodó, akit ma már joggal tekintünk a magyar irodalom grandiózus megújítójának és hagyományteremtő fároszának, a magyar piréz identitást vallotta sajátjának. Ami természetes is, tekintve, hogy alkotói és emberi magatartásában nem csupán domináltak, hanem éppenséggel szolmizáltak is a piréziánus vonások és pontok.

Kis késéssel mindezt a Tsúszó-életművel való megismerkedésem után 22 évvel, pirézzé válásom ötödik esztendejében kellett megtudnom a Legyél helyettem én c. Tsúszó-breviárium első kötetéből, amelynek anyagát a jeles költő és  tsuszológus Hizsnyai Zoltán, a gyűjtemény összeállítója és gondozója, a Tsúszó Sándor Kutatási és Dokumentációs Központ megbízott elnök-főigazgatója volt szíves rendelkezésemre bocsátani (úgy is, mint társszerzőnek), jelezve, hogy felhasználási jogosultságaim mindaddig korlátozottak, amíg a könyv hivatalos napvilágra kerülését meg nem erősíti a NASA és a Nagy Hadronütköztető (mint illetékes szervek). Ugyanis az értékes, hiánypótló kötet jelenleg a hiány és a pótlás határmezsgyéjén leledzik, akár egy elektron két energiaszint között; voltaképp megjelent, de a megvásárolhatósága, úgy tűnik, kicsit tsúszik, ami, tekintve a könyv irodalomtörténeti szempontból helyenként sikamlós tartalmát, igazán nem meglepő. Nos, a Hizsnyai jegyezte Előszósz, mint köztudott tényt, említi a következőket: >>lásd a teljes cikket: Tsúszó Sándor és a pirézek