| >BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > > |
|---|
Kik a pirézek, hol élnek? műhely |
|||||||
Milyen nyelvű iskolába járjon a gyerek?
Nehéz eldönteni, mennyi a szenzáció- keltés és mennyi a tényszerűség abban a cikkben, amelynek főbb tartalma az MTI jóvoltából több magyar portálon is megjelent. Ám annyi bizonyosra vehető, hogy - mint Ukrajnában ez törvényszerű - a nevickei vár állagának a meg- őrzésére sem jut elegendő pénz. Holott a vár nemcsak történelmi érték, hanem turista-látványosság is. No meg a mi családunknak is afféle zarándokhelye volt évtizedekig. Csönge legutóbb tavalyelőtt tavasszal készített itt szép fotókat, én pedig egy azóta többször, több helyen megjelent és idézett esszé-féleségemben emlékeztem meg rendszeres nevickei kirándulásainkról.
Anélkül, hogy belemerülnénk a vitás kérdésekbe és taglalni kezdenénk, pontosan kik is azok a ruszinok (ruténok), mi az eredetük, önálló népnek tekinthetők-e avagy csupán az ukránság egyik etnikumáról beszélhetünk, inkább nézzünk néhány tényt. Ezek közül az első az, hogy Ukrajnában – ellentétben Szlovákiával, Szerbiával vagy Kanadával – hivatalosan a ruszinságot nem tekintik létező nemzetiségnek, nyelvükről azt állítják, csupán az ukrán nyelvjárási változata. A szovjet rendszer idején egyházukat is betiltották, a pravoszláv hitre áttérni nem hajlandó papjaikat elhurcolták.
A rendszerváltással és az önálló Ukrajna létrejöttével a görög katolikus egyház ugyan újra létjogosultságot nyert, templomaik többségét is visszakapták, de a ruszinság népként való elismerése elmaradt.
Második tényként említsük meg, hogy bár köztársasági szinten érvényes maradt a fenti tagadás, Ukrajna ruszinok lakta megyéjében, Kárpátalján, a megyei tanács ez év márciusában hozott döntése értelmében önálló nemzetiségként mégis elismerték a ruszinságot. E határozat persze kiváltotta Kijev és az ukrán nemzeti erők rosszallását; kizártnak tekinthető, hogy a határozat országos jóváhagyást nyerjen.
A harmadik tény, hogy a Ruszinok II. Európai Kongresszusa, amelyet októberben tartottak Munkácson, ultimátumot intézett a megyei tanácshoz: ha nem nyilvánítják december 1-jéig Kárpátalját ruszin autonóm területté, akkor önhatalmúlag kikiáltják a kárpátaljai ruszin államot. Az időpont vészesen közeledik, ám arra semmilyen jel nem mutat, hogy az illetékesek hajlanának a követelés teljesítésére. A fenyegetést egyébként igen nehéz komolyan venni. A ruszin ébredés sokkal inkább tűnik egy szűk értelmiségi réteg (olykor személyes ambícióktól fűtött) heveskedésének, semmint széles néptömegek által támogatott mozgalomnak. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy vezetőik maguk is megosztottak a kérdésben, sokuk elítéli az Ukrajna területi egységének megbontását célzó szakadár törekvéseket, akkor beláthatjuk, bármiféle ruszin közigazgatási formáció létrejötte kívül esik a politikai realitások keretén.
A nevezett ultimátumban egyébként hivatkozási alapnak egyfelől a csehszlovák érában létezett önkormányzati alakulatot, a szovjet annexió révén 1945-ben megszűnt Podkarpatszka Ruszt tekintik, másfelől az 1991-es népszavazásra apellálnak, amelynek során nemcsak azt kérdezték meg a terület lakosságától, támogatják-e a független Ukrajna létrejöttét, hanem azt is, hogy ennek keretében kapjon-e autonóm státust Kárpátalja. A referendum eredményeként regisztrált elsöprő többségű igen szavazatnak (78%) azonban nem lett semmilyen következménye, az ukrán törvényhozás sem akkor aktuálisan, sem azóta még csak napirendre sem tűzte a kérdést. Az érthető, hogy a ruszin vezetők most erre a lakossági véleménynyilvánításra hivatkoznak, ám azt az egyáltalán nem mellékes tényt ügyesen elhallgatják, hogy az akkori felvetésben nem ruszin, hanem általános értelemben vett kárpátaljai autonómia szerepelt, s a terület etnikai összetételét tekintve ennek mindenképpen egy soknemzetiségű, soknyelvű formációnak kellene lennie. Hogy Kárpátalja teljesebb vagy részleges önállóságát a ruszin vezetők saját népük hegemóniájának érvényesítésével képzelik el, az semmi jóval nem kecsegtet a többi nemzetiségre, így az itt élő százötvenezres magyarságra nézve sem. És bár az önállósulási elképzelésekben több az illúzió, mint a realitás, az máris valószínű, hogy a magyaroknak az ukrán után a ruszin nacionalizmussal is szembe kell nézniük. (Balla D. Károly)
Megjelent: Új Szó, 2008. nov. 30.
Úgy tűnik, a nemrégiben vitézzé avatott Dupka György névjegyén volt még egy kis hely, ezért ő lett a kicsit furcsa nevű és most felavatott beregszászi Európa-Magyar Házban székelő Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet igazgatója. Gratulálunk. Annak is, aki kinevezte.Balla D. Károly:
Kárpátalján most például a 461-es szám kelt riadalmat.
Az emberekben van némi hajlam arra, hogy egyes szám- és betűsorokat különleges jelentéssel ruházzanak fel. És itt nem a kabalisztika vagy a babona számaihoz tapadó vélekedésekre gondolok, hanem olyasmire, mint az ezredfordulós Y2K-hisztéria, amikor is a dátum „lenullázódásával” járó számítógépes katasztrófával riogatták az emberiség nem jelentéktelen részét. De hasonló rettegés fogta el évekig az amerikaiakat a 0911 számsor láttán, amely nem csupán a Világkereskedelmi Központ elleni terrortámadás dátumát, hanem az Egyesült Államok létét veszélyeztető globális fenyegetettséget jelentette számukra. Vagy gondoljunk arra a félelmünkre, amelyet egy időben a H5N1 jelsor váltott ki belőlünk (mint a madárinfluenza új, emberre is veszélyes vírusának törzsszáma).
Kárpátalján most például a 461-es szám kelt riadalmat. Az ukrán oktatásügyi miniszternek 2008. május 26-án kiadott és elhíresült rendelete viseli ezt a sorszámot.
Ez a rendelet helyezte hatályba a nemzetiségi iskolák számára „az ukrán nyelv oktatásának javítása céljából” kidolgozott, 2008-tól 2011-ig érvényes programot. A cselekvési terv alapján az új tanévtől kezdődően a nem ukrán iskolákban az egyes tantárgyak oktatását illetően a nemzetiségi nyelvről fokozatosan az államnyelvre kell áttérni.
A rendelet méltán keltett felháborodást a kárpátaljai magyar közösségben. Már csak azért is, mert az itteni tanügyi szakemberek évek óta cikkeznek arról, hogy az ukrán nyelv oktatásának a módszertanát országos szinten hibás alapelvre helyezték, az ukránul egyáltalán nem beszélő, más anyanyelvű kisiskolásoknak az elemiben grammatikai ismereteket kell elsajátítaniuk anélkül, hogy beszédkészségüket kifejlesztették volna. Az ukránt nem idegen nyelvként, hanem közel azokkal a módszerekkel tanítják, mint az anyanyelvet, aminek aztán az lett az eredménye, hogy a független Ukrajna létezése óta felnevelkedett más ajkú nemzedék alig-alig beszél és ért az államnyelven. (Ennek szomorú eredménye az idén látható volt az emelt szintű érettségin kötelezőnek előírt ukrán nyelv- és irodalomvizsgán.) Ahelyett azonban, hogy az oktatásügy országos vezetői változtattak volna az ukrán nyelv oktatásának a módszertanán, ahelyett, hogy gondoskodtak volna megfelelő számú és minőségű tankönyvről és szótárról, ahelyett, hogy tettek volna valamit a nemzetiségi iskolákban tanító ukrántanárok képzése terén – ahelyett az oktatás nyelvének fokozatos megváltoztatása mellett döntöttek. Amitől persze még a kárpátaljai magyar gyerek nem fog jobban tudni ukránul, hanem ezután már a számára alig érthető nyelven előadott történelmet, földrajzot, matematikát sem fogja megfelelően elsajátítani. Még kevesebb lesz a továbbtanuló magyar diák, még a mostani hiányokat is felülmúlóan nem lesznek magyar orvosok, ügyvédek, mérnökök… Mindenki rossz megoldásnak tartja, a magyar szülők sokasága kényszermegoldásként mégis azt a kiutat választja, hogy eleve ukrán iskolába íratja gyermekét.
Úgy tűnik, a megalakulása után nemzetiségeivel szemben évekig toleránsnak mutatkozó Ukrajna most bekeményített, meg akarja mutatni, hogy csak azért is nemzetállamot farag a soknemzetiségű országból. Az oktatási miniszter például egy múlt heti értekezleten közölte, a vonatkozó rendeletet a külföldi tiltakozások ellenére is végrehajtja, mert Ukrajnában egységes oktatási rendszernek kell érvényesülnie.
Az államnacionalizmus 461-es törzsszámú vírusa tovább fenyeget.
(Balla D. Károly)
Megjelent: Új Szó, 2008. aug. 30.
A pánikbetegség ellenÖrvendetes tapasztalni, ahogy Kárpátalján is terjed és egyre többek számára elérhetővé válik az internet, magával vonva kívánatos kísérőjelenségeket is. Ezek egyike, hogy Pánikbetegség ellen c. pszichoblogot indított Dr. Kállay O. Béla, független kárpátaljai pszichológus újságíró. A webhelyre leginkább a különböző sajtóorgánumoknak, hírügynökségeknek eljuttatott anyagait teszi fel, amelyek így összegyűjtve egy helyen és közvetlenül megírásuk után olvashatók - és kommentálhatók. A friss híreket megelőzően a blog első posztja a pánikbetegek halálfélelméről számol be. A website főbb témái:
amikor már rá szabad gyújtanod, de még nem fenyeget a tüdőrák; amikor már be mersz nyúlni egy lány szoknyája alá, de még nem félsz a nemi bajoktól; amikor már nem öklendezel az első fél deci pálinkától, de még nem kívánsz utána azonnal egy másodikat; amikor már látod elődeid összes
a galaxisok és elemi részecskék szempontjából tökéletesen közömbös, hogy hol lakom és milyen nyelvet beszélek. Ekkoriban, 18-20 évesen, olyan globálisan érzékeltem a világot és olyan egyetemes dolgok foglalkoztattak, amilyen szemléletre aztán jó 25 éven keresztül képtelen voltam.
Meg kell tanulnunk, hogy lehetséges a legkülönbözőbb tőről fakadó értékek egyidejű birtoklása, s hogy különféle kihívásoknak egyszerre megfelelni nem feltétlenül jelent megalkuvást és meghasonlást, hanem talán csak rugalmasságot és toleranciát. Ha megértjük, hogy nem kötelező két rossz közül a kevésbé rosszat...
A Kárpátalján élő százötvenezres magyar lakosság hármas gravitáció vonzásában és taszításában él: a nemzeti létet reprezentáló Magyarország egyfajta virtuális haza szerepét játssza világképében; a szülőföldet jelentő Kárpátalja iránti ragaszkodás egyre inkább felemás jelleget ölt; a független Ukrajna pedig...