Nemrég feliratkoztam a Google értesítőjére, a Google Alertsre. Próbaképpen két fogalom figyelését állítottam be, az egyik közülük a saját nevem. Egészen a mai napig olyan linkeket küldött a rendszer, amelyek mögött általam ismert oldalak voltak, már-már azt hittem, nem sok újat nyújthat nekem ez a dolog, de ma talált valamit a neten. Egy ma (!) publikált oldalt, amelyen angol nyelvű idézet található tőlem.

Liszka József barátom aggodalmas- kodott: megkapom-e könyvküldemé- nyét. Előzőleg kérte a címemet, én megadtam:  név csak magyarul, város és utcanév magyarul és oroszul, utóbbi cirill betűvel, házszám, végül az irányítószám, és az, hogy Ukrajna. Jóska kizártnak tartotta, hogy így megérkezzen: "számomra hihetetlen, hogy azzal a címzéssel (magyarul, ill. olvashatatlan cirilül) meg lehessen kapni" - írta. A biztonság kedvéért Szlovákiából átvitte Komáromba és ott adta fel. Pedig bizonyosan megjött volna akkor is, ha a másik Komáromból (Komarno) postázza. (Hiszen rajta van a célország neve latinikával, s ha Ukrajnába megjön, onnan az irányítószám és a cirill címzés már egyértelművé teszi a dolgot.) Jóskának megírtam a jó hírt,  most is azt válaszolta, hogy  számára még mindig hihetetlen.

Marlington dobta a labdát (az újabb MÉM-et Rooza indította). Öt könyv 2007-ből. Könnyű dolgom volt: alig is olvastam többet...

Bár vagy 30 éve jószerével nem is találkoztunk, tegnap minden előzetes figyelmeztetés nélkül meglátogatott BÉ, hajdan egyetemi, munka- és stúdiótársam. Fizikusként néhány évvel felettem járt, egy rövid ideig együtt laboránskodtunk, és BÉ kezdő tollforgató leányként rendszeresen látogatta a hasonszőrűeket előszeretettel pátyolgató József Attila Irodalmi Stúdió összejöveteleit.

Most azzal állított be, hogy ktitikát írt a regényemről, azt hozta el. Ittléte negyedórája alatt sűrű hadarással előadta komplett élettörténetét, amiből én nagyjából annyit tudtam, hogy rövid házasság után elvált és áttelepült Mo-ra. Most viszont félig-meddig hazaköltözött Ungvárhoz közel első falujába, mert édesanyja ápolásra szorul. Termékmenedzserként dolgozott egy vállalatnál, most munkanélküli segélyből él, de ezt is el fogja veszteni, mondta, mert új kocsit vett.

Még a gyengébbek kedvéért sem árulja el Molnár Gál Péter, mire is gondol, amikor Karinthy Márton új könyve kapcsán állítja, hogy a szerző A vihar kapuja - Egy családregény eleje könyvével "rekordszerűen két irodalmi csórást is elvégzett egyetlen címben és alcímében". Talán azért nem fedi fel, honnan is a címplagizálás, mert nagyon is nyilvánvaló. Kuroszava Akira 1950-es világhírű filmjének a címe: A vihar kapujában, a másik forrás pedig: Nádas Péter: Egy családregény vége. Szó se róla, több eredetiség elvárható lenne egy Karinthytól.

A világ reménytelen rendje

Első regényét Berniczky Éva hatásos, erős jelenettel indítja: egy gyermekkori képpel, amelyben a kislány főhőst az iskolai tábor perverz ügyeletese molesztálja, s hogy a maradandó lelki sérülésen kívül más nyoma nem marad az esetnek, csupán a gyermek lélektani jelenlétének, találékonyságának köszönhető.

Nem egyszerű eset ez a könyv. Vegyes érzelmekkel tettem le, nem hiszem, hogy képes lennék eldönteni, hogy a regény mint teljes egész tetszett-e. Azt viszont el tudom mondani, hogy nagyszerű élmény volt, amitől kár lett volna megfosztanom magamat. Az énem egyik fele lelkendezne, az egekig magasztalná ezt a regényt. Az énem másik fele ugyanakkor csak a vállát tudja vonogatni és csak pofákat tud vágni.

Mikor az ember vörös bársonnyal borított falak között süppedős és rejtélyes ábrákkal díszített perzsaszőnye-  gen lépdel, úgy érezheti magát, mint aki rövidesen eltűnik a szoba megszakíthatatlan csendjében. Nem lát kiutat, csak érzi, ahogyan lába egyre mélyebbre süllyed a szőnyeg rejtélyes bozótjában, s a titokzatos ábrák, ismeretlen jelképek és szimbólumok mélytengeri szörny csápjaiként karolják át és vonják magukhoz. Berniczky Éva Méhe nélkül a bába című regényének szövege hasonlóképpen viselkedik az olvasóval: metaforikus nyelve, rejtett előre- és visszautalásai, jól körvonalazott, mégis bonyolult szimbolikája körülölelik a regény olvasóját, s többé nem engedik el. Azt viszont le kell szögeznünk, hogy a rejtelmek, szimbólumok és utalások nem adják könnyen magukat. A tapasztalatlan, kezdő olvasó hamar elrettenhet az olvasástól: Berniczky regényében nincs felvezetés, könnyed, játékos csalogatás – az első sortól, oldaltól kezdve tétje van a szavaknak, tétje és helye, melyeknek jelentősége – és jelentése – csupán a későbbiek folyamán válik egyértelművé, világossá. A szöveg lassan, áldozatos munkával fedi csak fel titkait, s az újraolvasás nem lehetőség, szinte követelmény.