Bodor Béla
Balla D. Károly: Harmadvalaki
Harminc éve jelent meg Balla D. Károly első kötete, az Álmodj zenét. Azóta ez az utóbbi tíz év anyagából válogató gyűjtemény a hetedik verseskönyve. De mióta figyelem Balla költészetét, azóta ugyanaz a többarcúság jellemzi. A Harmadvalaki tehát voltaképpen költészete egészét, annak főbb tendenciáit reprezentálja. Az első, a kötetével azonos című ciklus darabjai rejtélyes tartalmú szabadversek. Voltaképpen valamiféle cselekvések leírásai ezek, de valaminek a jelzése mindig hiányzik: vagy azt nem tudjuk, hogy kicsoda, vagy azt, hogy mivel, vagy azt, hogy mit csinál. A Keresés így kezdődik: „Belépett, becsukta maga mögött az ajtót / és hozzálátott". A beszélő ezután hosszan keresgél valamit, és végül megtalálja: „A zsebéből esett ki, / miközben rendet teremtett". Nem tudjuk meg, hogy miről van szó, és éppen ezért fogadjuk el, hogy a megtalálás feltétele a rendezés volt. Ha a költő megnevezné a dolgot, amit keres, nem hinnénk neki. Ez bizonyos értelemben Balla ars poeticája is lehetne: azt az állítást rejti magában, hogy a megértéshez nem több dolgot kell ismernünk, hanem meg kell tanulnunk ismereteink egy részét figyelmen kívül hagyni. Ezt hívjuk elvonatkoztatásnak, absztrakciónak, modellezésnek. Eminensen így működik a matematika, és az ilyen gondolkodás technikáit alkalmazzák a természettudományok. A művészetek sokkal inkább a bonyolultsággal, az árnyalatok halmozásával operálnak. Balla esetében a kétféle mentalitás, elemzés és beleérzés összekapcsolódik, és ez nagyon izgalmas eredményhez vezet.
Öt képversem elhelyezésével teljes lett Harmadvalaki c. kötetem anyaga a weben, mostantól minden verse megjeleníthető, elég a címre kattintani ezen az oldalon: 
Tegnap igen nagy megtiszteltetés ért: ismerőseként megjelölt a legendás költő és gondolkodó, irodalmunk nagy megújítója, Tsúszó Sándor. Persze azonnal visszaigazoltam a rám nézve hízelgő ismeretséget és üzenőfalára fel is tűztem visszaemlékező kis írásomat: 
Nemrégiben dedikálva megkaptam és a napokban el is olvastam az amerikai magyar szociológus, Nagy Károly most megjelent könyvét. Az Amerikai magyar szigetvilágban (Nap Kiadó, 2009) c. gyűjtemény vegyes műfajú írásokat tartalmaz, van benne interjú, előadás-szöveg, esszé, összefoglaló ismertetés, könyvkritika. Ezek túlnyomó többsége folyóiratokban és más kiadványokban már napvilágot látott a közelmúltban, itt most a közös téma és problémafelvetés egyesíti őket. Legfőbb érdeklődési területe, az ameriaki magyarság története és helyzete mellett általános magyarság-kérdésekkel is foglalkozik a szerző, fontos megállapításokat tesz többek között a kettős identitást és a korszerű magyarságtudatot illetően. Érdekes volt olvasnom például, hogyan vélekedett ez utóbbiról 1992-ben, az esztergomi Anyanyelvi Konferencián (ahol magamnak is szerencsém volt jelen lenni). Így ír Nagy Károly:
Temető Krisztina
A magyar internetet is megjárta a hír, miszerint bizonyos Rob Matthews elkészítette a Wikipédia 
Hogy napra pontosan mikor jelent meg, nem tudom, ám bizonyíthatóan éppen ma van 30 éve annak, hogy a Kárpáti Kiadó illetékese imprimálta első könyvemet, amelynek impresszumában ez szerepel: Подписано к печати 27. 3. 79. (Azaz „nyomtatásba aláírva” 1979. március 27-én.) Az akkori nyomdai átfutási időket ismerve úgy gondolom, a verseskötet leghamarább nyáron kerülhetett kereskedelmi forgalomba az akkor szokványosnak mondható 1500 példányban (egy röpke év leforgása alatt el is fogyott). Az Álmodj zenét megjelenése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy életemet radikálisan megváltoztattam: hét befejezett szemeszter után otthagytam az egyetemet (fizikát hallgattam) azzal, hogy majd inkább magyar szakra fogok felvételizni, és a munkahelyemtől is megváltam (technológia labor az egyetem keretében), mert inkább humán területen kívántam elhelyezkedni. Egyszersmind az is tudatosult bennem, hogy a versírást, amit addig játékból, hobbiból űztem, illene komolyabban vennem. Talán az életemet is érdemes rátenni az irodalomra.