Állítólag a Nobel-díjas olasz fizikus, Enrico Fermi egy ebéd közben fogalmazta meg azt a paradoxonát, amely nagyjából így szól: "Az univerzum mérete és kora megengedi azt a következtetést, hogy a Földön kívül számos technológiailag fejlett civilizációnak kell léteznie. Ez a feltételezés ellentmond annak a ténynek, hogy az idegen civilizációk létezését nem támasztják alá bizonyítékok." A jövőkutatók e paradoxon feloldására számos hipotézist állítottak fel. A legújabbról egy mai cikkben olvastam.

Amikor még a Blogtéren blogoltam, akkor figyeltem fel és szerettem meg Dr. Galántai Zoltán tudományos népszerűsítő blogját, a Jövőnézőt. A szerzővel virtuális ismeretségbe kerültem, leveleket váltottunk, egyik könyvét is elküldte nekem dedikálva, és amikor egy-egy posztommal a tudományok világába ártottam magamat, mindig őt kértem meg, hogy elsőként mondjon kritikát jegyzetemről. Nagyon sajnálom, hogy múlt év szeptembere óta nem frissíti a blogját. A jövőkutatással és általában a tudományos érdekességekkel, újdonságokkal kapcsolatos cikkei mindig élményszámba mentek nálam. Hiányérzetemet most valamelyest enyhítette egy friss írása az Űrvilág honlapján: A Nagy Filter legendája.

A viszonylag új hipotézis szerint a Nagy Filter egy olyan működési mechanizmus, amely belső szűrőként meggátolja az értelmes élet hosszú távú megmaradását. Létezése magyarázatot adhat arra, miért találkozhatunk úgy a világűrben életnyomokkal, hogy értelmes életre mégsem bukkanunk.

Egy sci-fiből hozott példa szerint: az emberi civilizáció, noha technikai fejlettsége ezt megengedné, most nem lát hozzá a a Naprendszer benépesítéséhez. Ám

amikor majd a Föld tönkretétele miatt kritikussá válik a helyzet, akkor viszont már minden kormány az aktuális problémák megoldásával lesz elfoglalva, és a hosszú távú túlélésünk biztosítására a jövőben nyilvánvalóan még kevésbé fog költeni, mint eddig. Mivel pedig minden technikai civilizáció hasonló pályát fut be, mint a miénk, ezért mindegyikük ugyanúgy végzi, mint mi, és mindegyikük elszalasztja a lehetőséget. Itt tehát a rövid távú, nem előretekintő gondolkodás működne Nagy Filterként.

Nem tudom, ki hogy van ezzel, de az effajta rövid távú gondolkodásról nekem rövid távú problémáink is eszembe jutottak.

Meglehetősen mulatságos dolog, hogy Európa közepe a kontinens egyik legelmaradottabb vidékén található: Kárpátalja felső hegyvidéki részén, a Rahói járásban, Terebesfehérpatak (Gyilove) határában. Ahol is az alább látható friss tavaszi videó készült. De mielőtt megnéznénk, nem árt tájékozódni afelől, hogy Európa földrajzi középpontját illetően megoszlanak a vélemények és éppenséggel 9 hely vetekszik egymással ezért a címért.

Még régi blogomban számoltam be arról, hogy az MTA Nyelvtudományi Intézete elkészítette a Magyar Nemzeti Szövegtárat, amely az anyaországi szókincsen kívül tartalmazza a határon túli magyar szóállomány felgyűjtött részét is (Kárpátaljáról a sajtószövegeken kívül nagyrészt az én szépirodalmi anyagaimra alapozva). Most kedves levelet kapott Éva egy újabb fejlesztésről, a csak a határon túli magyarok által használt idegen szavak szótáráról, a Terminiről:

Két helyen is olvashatunk magyarul a NASA nemrégiben közzétett újdon- ságáról: először sikerült felfedezni egy hold gyűrűjét. Az éppen gyűrűjéről közismert Szaturnusz második legnagyobb holdja, az Rhea, mint kiderült, maga is rendelkezik egy törmelékekből álló ritkás gyűrűvel, amelynek egyébként, a korábbi elméleti számítások szerint, a Szaturnusz gravitációs hatása miatt nem is lenne szabad léteznie. De mégis. A gyűrűre egyelőre csak közvetett bizonyítékok vannak (azaz vizuálisan még nem figyelték meg), így az alábbi illusztráció sem űrfelvétel, hanem fantáziakép; annak viszont eléggé szemléletes:

Újabb kis lépés a digitális világarchívum kiépülése felé:  "Az 1526 előtti időkből származó összesen 996 dokumentumot ezentúl bárki megtekintheti a Középkori oklevelek a Heves Megyei Levéltárban című DVD segítségével" - mondja az illetékes levéltárigazgató. "...rendkívüli értékük miatt eddig csak igen indokolt esetben vehették kézbe a kutatók az 500-800 éves dokumentumokat, amelyeket tűzbiztos szekrényekben őriznek. Ezentúl viszont bárki "búvárkodhat" az anyagban; a kutatást a DVD-n nagyított képek segítik, 65 okirat esetében pedig a latin szövegek magyar fordítása és a csonka szövegrészek megfejtése is olvasható a lemezen.". Továbbá pedig: "a tervek szerint a jövőben az ország valamennyi levéltárában digitalizálják a Kárpát-medence teljes középkori iratanyagát, ami nagyban megkönnyíti a kutatómunkát. ... Amennyiben a teljes hazai anyagot digitalizálják, a levéltárosok egy kattintással, utazgatás nélkül hozzájuthatnak az értékes anyaghoz." Ha van PC-jük vagy laptopjuk...

A National Geographic friss cikke arról számol be, hogy az afganisztáni Bámiján-völgyben feltárták a világ eddigi legősibb olajfestményeit. A völgy eddig főként óriási Buddha-szobrairól volt ismert, most azonban japán kutatók a térség mintegy ezer barlangját kutatva legalább 12-ben olyan falfestményeket tártak fel, amelyek az 5. és 9. század között készültek. Tüzetes vizsgálattal jutottak arra az eredményre, hogy "A falfestmények alapját egy ólomtartalmú, fehér réteg alkotja, a fedőréteg festékét viszont dióból vagy mákból nyert olajjal vagy gyantával keverték." Az olaj hassználatában az ázsiai piktorok jócskán megelőzték európai társaikat, akik csak 8. századtól alkalmaztak hasonló technikát.

Épp a minap váltottam szót a Skypon valakivel arról, hogy az egyébként igen tiszteletre méltó teljesítményt nyújtó és egyetlen kárpátaljai magyar hírportál, a Kárpátinfó cikkei illusztrálására nem igazán fordít figyellmet. A más oldalakról átvett anyagok esetében is csak a szöveget közlik le, a képet lespórolják a szerkesztők. Most is ez történt, amikor a Múlt-kor cikkét betűhíven átvéve épp csak azt a Vasarely-képet hagyták el, amely hangsúlyos említésre kerül. Persze a hír enélkül is hír - Szegeden rövidesen kiállítják egyebek mellett azt a Vasarely-szitanyomatot is, amelyet "1982. június 24-én Jean-Loup Chrétien, az első francia űrhajós vitt fel a Szojuz T-6 űrhajón - a szovjet-francia interkozmosz együttműködés keretében - a Szaljut 7 űrállomásra" - de a jogos olvasói kíváncsiság kielégítetlen marad: vajon hogyan is néz ki a Világűr című mű. Persze, ha nagyon akarom, úgy is felfoghatom ezt a húzást, hogy a Kárpátinfósok így csalogatják Szegedre a látogatókat: nézzék meg az alkotást eredetiben. A valódi ok azonban alighanem az, hogy a szöveget egy szoftver automatikusan átveszi a forrásból és berakja az oldalba, míg a képeket manuálisan kellene illesztgetni - és erre már nem jut idő, ember, energia. Vagy egy kis odafigyelés.

Tudomány: megújuló energia

Ha nem a National Geographic közölné, hoaxnak gondolnám a hírt, miszerint meglepő kísérletre készülnek japán kutatók: egy origami űrsiklót engednének a Nemzetközi Űrállomásról a Földre. Az eddigi tesztek azt bizonyítják, hogy valószínűleg kiállná a próbát. Szélcsatornában 8600 kilométer/óra sebességű szélben tesztelték a papírrepülőt. A modell tíz másodpercig volt kitéve ennek a hatásnak - és kibírta! Igaz, az anyagát előbb vegyszerrel kezelték, amelytől üvegszerűvé vált. A repülés időpontja még nincs kitűzve. A japánok remélik, hogy a Nemzetközi Űrállomás legénysége nyitott lesz a kísérletre.

Olvasom egy PR-jellegű cikkben, hogy Naoka Tosa, a Kyotoi Egyetemen dolgozó multimédia-művész interaktív haikuíró szoftvert épített: a felhasználó begépeli a két-három kulcsszót, majd a program azokhoz kapcsolódó verset generál. A számítógépes költészet persze nem új dolog - a magyar Papp Tibor is jeleskedett a műfajban Disztichon alfájával -, és már haikugyártó-program is létezett korábban, itt azonban az interaktivitás számít újdonságnak, illetve az, hogy a gép "tanul" abból, ha a felhasználó átírja a kapott verset.

2023 a BingAI mesterséges intelligencia ennyit tudott erről:

Naoka Tosa egy japán művész és kutató, aki a gépi haiku készítésével foglalkozik. A gépi haiku olyan számítógépes programok, amelyek automatikusan vagy félautomatikusan generálnak haiku verseket, a klasszikus japán költészeti formát, amely 5-7-5 szótagból áll, és tartalmaz egy évszakhoz kapcsolódó szót, a kigót. Naoka Tosa célja az, hogy a kulturális számítástudomány segítségével megőrizze és terjessze a haiku művészetét és filozófiáját.

Naoka Tosa egyik legismertebb alkotása a Hitch-Haiku, amely egy interaktív rendszer, amely támogatja a felhasználókat a haiku versírásban. A Hitch-Haiku lehetővé teszi a felhasználóknak, hogy tetszőleges kifejezéseket válasszanak ki egy híres japán esszéből, amely ezer könyvet mutat be különböző műfajokból, generációkból és eredetekből. A rendszer ezután egy esszé korpusza és több adatbázis segítségével létrehoz egy haikut, amely összefoglalja a könyv lényegét, majd lefordítja angolra. Így a japán könyvek esszenciája eljuthat azokhoz is, akik nem ismerik a nyelvet. A rendszer bemutatása megtalálható az ACM SIGGRAPH ART SHOW ARCHIVES és az ACM SIGGRAPH HISTORY ARCHIVES weboldalakon12, valamint egy tudományos cikkben is3.

A gépi haiku érdekes és kreatív módszer a költészet és a számítógépes technológia ötvözésére.

Vége a cipekedésnek. Legalábbis a sima felületeken: állomásokon, reptereken. A kedves utas csak a zsebébe tesz egy chipkártyát, és Tony, az angol nevű, de orosz fejlesztésű robotbőrönd úgy követi, mint egy jó kutyus. Fel van szerelve fotocellákkal, ultrahangos és infravörös érzékelőkkel, kikerüli az akadályokat, nem zuhan a mélybe. A burkolat kisebb egyenletlenségei vagy az alacsony küszöbök, emelkedők és lejtők sem akadályozzák haladását. Akkuinak egyszeri töltése 2 órányi üzemelésre elegendő. Összsúlya 30 kg. Ha túlságosan lemarad a gazditól, vészjeleket ad le (és sipolni kezd a zsebben a chipkártya is.) Prototípusát 2008 tavaszára ígérik, sorozatgyártása 2009-ben kezdődhet. Rendeléseket máris felvesznek. Ára potom 49.000 orosz rubel (346 ezer Ft.)