Először történt meg, hogy nemrégiben földi csillagászoknak egy exobolygóról származó fényt sikerült megfigyelniük. (Mint ismeretes, távoli csillag- rendszerek planétáit eddig főleg közvetett adatok alapján azonosították, így például az anyacsillag keringési sebességében keltett háborgások, vagy sugárzásának periodikus változása alapján). Közvetlen optikai meg- figyelésre a hatalmas távolságok miatt eddig nem került sor. Most ezen a téren is történt előrelépés.

Paul Klee - intuíció | A hír nem túl friss, kedvenc keresési közvetítőm révén azonban én most találtam rá. A cikk szerint az Eufrátesz bal partján hosszabb ideje folyó ásatások során most tártak fel egy mindegy 2 × 2 négyzetméteres falat, amelyen minden eddiginél ősibb, kb. 11 ezer éves falfestményt találtak. A leletnek nemcsak a kora szenzációs, hanem az is, hogy minden ismert ábrázolástól eltérően színes négyszögek látszólag teljesen kaotikus összességéből áll. Az ilyesmi merőben idegennek gondolható a neolitikum emberétől - de egyáltalán nem idegen Paul Kleetől.

A blogomban is bemutatott robotpókról óhatatlanul eszembe jutottak a Theo Jansen kinetikus  szobrai. A derék hollandus évek óta azzal foglalkozik, hogy számítógépes elektronika vezérelte és szél hajtotta szörnyekkel, valójában műszaki leleménynek és művészeti alkotásoknak egyszerre tekinthető  mozgó objektumokkal népesíti be a zord holland tengerpartot. Alkotói fantáziájával a technikai lehetőségeket kihasználva, jórészt sárga műanyag csövekből épített, ízeltlábúakra emlékeztető kreációi révén ered a genetikai algoritmusok nyomába. Teremtő jókedvében egész nemzetségeket hozott létre (már a hetediknél tart). Álma az, hogy a lépegető állatnépség egyszer majd önálló életre is képesen lakja be a tengerpartot.

Ami kétségtelenül a számítógépes technológia és a kibernetika diadala lenne - egyelőre azonban inkább csak egy költői kép.

A hollywoodi filmek állatcsodáinak működtetésében is közreműködő brit konstruktőr, Matt Denton  nemrégiben új projekttel rukkolt elő. Hosszabb ideje fejlesztett hatlábú robotsorozatának új darabja, az iC Hexapod sok tekintetben úgy viselkedik, mint egy élő állat, reagál a hozzá közeledők mozgására, arcukba néz, mi több, elraktározza az új arcokat és később felismeri őket. És a blogjára is kiteszi...

Egy nagyon könnyű vasárnapi feladvány. Arra kérlek titeket, hogy aki tudja, hogy hát ez mi, ne árulja el a teljes megoldást, inkább csak egy kulcsszót adjon meg hozzászólásában, persze olyasmit, amiből én tudni fogom, helyes-e a megfejtés. A többiek akkor tovább találgathatnak. Ha mégis nehéz lenne rájönni, mit abrázol a kép, ahogy eddigi feladványaimnál, most is számíthattok rávezető segítségeimre. A szellemes tippeket is nagyra értékelem!

Jövőnéző a minap azon tűnődött, mi történne a tudatunkkal, ha az agyunkat merevlemezre mentenénk, most pedig Norman Károlynál olvasom, hogy a web - mint az ismeretek tárháza - megváltoztatja a műveltségről kialakult klasszikus nézeteinket. Korábban leginkább azt tartottuk műveltnek, aki lexikális tudással rendelkezett, az internettel felfegyverzett embernek azonban fölösleges konkrét adatok tömkelegét megjegyeznie. Hasznosabb, ha a következő készségek jellemzik:

1. Képes az adattárakban való hatékony tájékozódásra. "Nem tájékozottnak kell lenni, hanem tájékozódónak."
2. Képes a fellelt adatok kombinatív alkalmazására, felismeri köztük az összefüggéseket.
3. Képes innovatív, kreatív gondolkodásra és tevékenységre, korábban meg nem lévő dolgok megalkotására.

A webkorszak tehát elavulttá teszi az adattár-embereket, és velük szemben a műveltségértékelésben magasabbra teszi a kiváncsi, kombinatív, kreatív elméket. Ami adat e képességekhez kell, az a webről megszerezhető.

Következmény: amikor általános műveltségre nevelünk, elsősorban nem adathalmazokat kell tanítanunk, hanem kiváncsiságot kell ébresztenünk, kombinatív készséget, kreativitást kell fejlesztenünk.

- írja Norman. Kétség kívül igaza van. Ám lenne pár kiegészítésem. Először is annyit tennék hozzá, hogy a műveltségre nevelésnek voltaképp a webkorszak előtt is ilyennek kellett volna lennie, s a világot előre mozdító elmék eddig is főleg a fenti tulajdonsággal rendelkeztek, azzal a különbséggel, hogy adattáruk nem a web volt, hanem a könyvek. Mivel azonban ezekből nehezebb volt az éppen szükséges adatot gyorsan előbányászni, ezért volt nagy jelentősége annak, ha valaki sok mindent tartott a fejében: megtakarította a keresgélésre szánható időt.

Egy ide kapcsolható személyes emlék. Talán Subának hívták azt a termodinamika-tanárunkat, aki többször kifejtette nekünk: ő tőlünk soha egyetlen képlet megtanulását sem várja el. Neki bőven elegendő, ha tudjuk a levezetését. Egyszerű analógiával élve: soha nem kéri rajtunk számom, hogy mennyi 6 × 7, mert elegendő, ha tudjuk, hogy az eredmény megadásához a hatot hétszer össze kell adni önmagával.

Első hallásra ennek a felfogásának nagyon örültünk: de jó, nem kell bebiflázni a jó hosszú képleteket. Később azonban megértettük, hogy sokkal nehezebb erőpróba elé állított minket: legtöbbször a még oly hosszú képleteket is könnyebb megtanulni, mint bonyolult és hosszadalmas levezetésüket hibátlanul elvégezni. Arról már nem is beszélve, hogy ha egy példa megoldásánál az ember az összes szükséges képletet levezetné, ahelyett, hogy fejből alkalmazza őket, akkor órákig tartana egy tízperces teljesítés.

Visszakanyarodva Norman Károly pontjaihoz. Bár egyetértek megállapításaival, mégis lennének kiegészítéseim. Azt gondolom ugyanis, hogy megfelelő mennyiségű fejben tartott adat, elsajátított tudásanyag nélkül pusztán a felsorolt képességek nem elégségesek. Lexikai tudás nélkül nem tudjuk elkezdeni a keresést. Bajos megtalálni egy író születésének az évszámát, ha sem a neve helyes írásmódját, sem a művei címét, sem az idézeteit nem tartjuk a fejünkben "műveltségelemként" (Találjuk meg pl. Oscar Wilde évszámait azzal a keresőszóval, hogy "vájd".) Továbbá: kombinálni is csak olyasmivel vagyunk képesek, amit már elsajátítottunk. Összefüggésekre csak a már megtalált és befogadott elemek között bukkanhatunk. Ha korábban nem, de az internetes keresés során "meg kell tanulnunk" azt, amit kombinálunk. Aki tudja, mi a hálózati linképítés és weboldal optimalizálás, tapasztalhatta. Úgyanígy: új gondolatokra is csak a régiek tudásában juthatunk. Vagyis:

A webkorszak művelt emberének az számíthat, aki:

1. Képes az adattárakban való hatékony tájékozódásra - de ahhoz, hogy jól és gyorsan tudjon keresni a neten, elengedhetetlen bizonyos lexikai tudással rendelkeznie.
2. Képes a fellelt adatok kombinatív alkalmazására, felismeri köztük az összefüggéseket - de kombinálni csak tudott dolgokat lehet, tehát amit megtalál, azt előbb be kell emelnie az elméjébe ("meg kell tanulnia"), mielőtt összeföggések elemeiként használná.
3. Képes innovatív, kreatív gondolkodásra és tevékenységre, korábban meg nem lévő dolgok megalkotására - de az új teremtése is bizonyos régi ismereteken alapszik, s ezeket már a fejében kell tartania ahhoz, hogy innovatív módon támaszkodhasson rájuk.

Sem kombinálni, sem kreálni nem lehet semmi újat pusztán azon az alapon, hogy a hozzá szükséges tudásanyag elérhető a weben. Előbb le kell hozni, el kell sajátítani, és aztán lehet - ha tetszik: már megszerzett lexikai tudásként - használni.

Azaz: érzésem szerint a druszám által felsorolt műveltség-képességek szoftverszerűek, ám ezek csak memóriaháttérrel (a gondolkodás folyamatába bekapcsolt tudással) működtethetők. S ha a szoftver az agyban van, ott kell lennie az memóriának is mindaddig, amíg az agyunk nincs közvetlen összeköttetésben az internetes adatbázisokkal.

E-mail-továbbítás élő csigákkal? Amennyire abszurd, annyira költői a brit kutatók projektje. Amellett, hogy a csigákba épített chipek tesztelésére is szolgálhat, filozófiai magasságokba repít: tűnődhetünk biocönózison, az idő viszonylagosságán, az információs társadalom ellentmondásain, az emberi mondandó mibenlétén.

A notebookomra letöltött történet olyan szép, hogy akár nyári hírlapi kacsa is lehetne. Mivel azonban a hírek.csillagaszat.hu c. szaklap-portál közli, komolyan kell venni.

»Brian May hamarosan asztrofizikai doktorátust szerez, több mint 30 évvel azután, hogy a Queen kedvéért abbahagyta akkori tanulmányait. A 60 éves gitáros és szövegíró doktori (PhD) értekezését augusztus elején bocsátja az Imperial College London doktori tanácsa elé. Címe: „Radiális sebességek az állatövi porfelhőben”.«

Ez azért szép!

___________

Konkoly Thege Miklós

neve, mint kiváló tudósé, rég ismeretes már országszerte s különösen az ó-gyallai csillagvizsgáló-intézet felállítása és berendezése körül szerzett nagy érdemeket. Ezen, a tudomány követelményeihez képest fölszerelt intézetet néhány évvel ezelőtt az államnak ajándékozta, hogy a tudományos kutatások és megfigyelések czéljaira szolgáljon.

Most ismét gyarapította hazafiúi érdemeit, midőn 1560 kataszteri holdas ősi birtokát a nemzetnek ajándékozta, Darányi földmívelési miniszterre bízván, hogy azon belátása szerint a földmíves nép számára telepeket rendezzen be, hogy ez így erősödjék, gyarapodjék, egyszersmind pedig az adomány buzdító példakép szolgáljon.

A birtokhoz tartozó parkot és lakóházat holtukig az alapító és neje használják, de az alapítvány így is, a legalacsonyabb számítással az életjáradék és egyéb terhek tekintetbevételével, jóval felülhaladja a negyedmillió korona értéket.

Konkoly Thege Miklós 1842-ben Budapesten született s felsőbb tanulmányait részben itt, részint Berlinben végezte s letette többek közt a gőzhajó kapitányi s gépészi vizsgát is. Legtöbbet a csillagászattal foglalkozott s e téren európai hírre tett szert, minél fogva nemcsak a Magyar Tudományos Akadémia, hanem számos angol, német, franczia tudományos társulat is tagjának választotta; Ő Felsége pedig a vaskorona-rend lovagjává nevezte ki s érdemjellel is kitüntette. 1900 év óta az országos meteorológiai intézet igazgatója, mely intézet fejlődésében neki volt legnagyobb része.

Ó-gyallai birtokán 1869-ben kezdte építeni a csillagvizsgáló-intézetet, melyet aztán nagy áldozatkészségével és szakértelmével annyira tökéletesített, hogy ma ez hazánkban a legkiválóbb e nemű intézet. Mint tudós különösen az üstökösök spectrum megfigyeléseivel tűnt fel s e részben mint elsőrendű szaktekintély ismeretes.

De tudományos búvárlatái közben a közélettől sem vonult vissza s a tatai választópolgárok bizalma már két ízben küldötte a képviselőházba.

Az a birtok, melyet most a nemzetnek adományozott, Komárom megyében fekszik s ősei még 1242 táján kapták IV. Béla királytól. A régi oklevelekben terra de Konkol néven szerepel ez a terület, melyről aztán a Thege – régen Thegus – családi „Konkoly” előnevét is vette.

Konkoly Thege Miklósnak gyermekei nincsenek s így azt a birtokot, melyet ősei régi Árpád-házi királyunktól kaptak s melyet a család mindez ideig megőrzött, – a nemes unoka most a nemzet czéljaira visszabocsájtotta.

A Vasárnapi Újság 1902/4. számában megjelent írás másodközlése

__________________

Két olyan friss ismeretterjesztő cikk is felkerült ma a netre, amely bolygókkal foglalkozik. Ha nagyon különböző típusúakkal is. Az egyik írás az [origó] tudományos rovatában olvasható, ebből megtudható, hogy a Mars pályáján egy újabb trójai kisbolygót fedeztek fel.