Szóközeimben Leszoknék róla, |
>BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > > |
---|
Kik a pirézek, hol élnek? műhely |
|||||||
Szóközeimben Leszoknék róla, |
Balla D. Károly
avagy az önhasonlóság
komplexitása
Mottó: Amit fraktál reggelre,
nem kap rétest estére
Hosszan tartó betegség után tegnap meghalt Bodor Béla. Jó barátunk volt, ha ritkán is találkoztunk és levelet sem váltottunk sokkal sűrűbben. Abban a megtiszteltetésben lehetett részünk, hogy figyelte a munkánkat, írt a könyveinkről. (A Szembesülésről az ő tollából született az egyik legalaposabb kritika: Gravitációs csapda. Éva regényét is értően elemezte: Füzetlapok regénye.) Kivételesen kedves ember volt (ez nem zárta ki kérlelhetetlen kritikusi magatartását), emellett igazi művész, igazi szenvedélyes irodalmár, egyike a szakma szent megszállottjainak. Mindent olvasott, mindenről tudott, még a kis kárpátaljai irodalom marginális kérdéseire is maradt ideje, ereje.
(A képen Bodor Béla jobbszélen, mellette Géczi Róbert és felesége, szemből én.)
Fájó hiányt hagy maga után - jó volt eddig abban a tudatban írni, hogy ami megjelenik tőlünk, előbb-utóbb az ő szigorú mércéje szerint is megmérettetik.
Az ember néha időnek előtte elfelejti, hogy volt már egy "Időnek előtte" című verse - és ezt adja egy másiknak is. Így nekem most két teljesen különböző versem hallgat ugyanarra az egy névre - derült ki, miközben tízegynéhány évre visszamenően igyekszem minden publikált munkámat elhelyezni írói weboldalamon. Az építés alatt álló időrendi versjegyzékben így az egyik [1], a másik [2] megjelöléssel szerepel a 2004-es és 2005-ös évszám alatt. Ennél rázósabb eset csak egyszer fordult velem elő, amikor egy versfordításomról hittem azt, hogy sajátom. Történt, hogy
Balla D. Károly PORIG ALÁZVAcsak egyszer fordul termőre az érdem |
Távolodom, de * Bontom pántjait, |
...kárnak ég a menny oly fényes kéken, hiába emlék csak a rettenet, mely kínzott ott a sós vizek felett, hiába hinnéd, most már végre vége – mert úgyis érzed egyre legbelűl, hogy nem csitult az ordasoknak szomja és rátalálnak véres lábnyomodra... |
fejedből cső csövekből fej a város megátalkodott velő folyik akár a tej hiányok torka tátog ott ahol a tér ahol a ház ahol a bőszült turbinák kiáltványa porig aláz mikor a testedből kirág a féreg egy kis darabot s a szabad lábra helyezett hörgő szomjú halálfagott zsarol hogy álmát elvigyed hogy bármikor megkísértsen viduljon fájó gyászodon mert nem tiéd már az érdem amely a gyilkossal rokon – és ölni fog ha ölni kell – fejedből cső csövekből fej |
Az 1980-as években írt verseim közül - a Három másodpercemet és a Tövisek köztet leszámítva - nyilván a Csak és A szó az a kettő, amelyiket a legtöbben ismerik tőlem, ezek jelentek meg a legtöbbször, annak idején a napi sajtóban, később különböző antológiákban és soros, illetve válogatott verseket tartalmazó könyveimben - de találkoztam már velük ismeretlen gyűjtögetők versblogjaiban is. A szó bekerült több olyan válogatásba, amelyek a költők és az anyanyelv viszonyát voltak hivatottak bemutatni - a Csakot pedig még csak meg is zenésítették (alább meghallgatható). Én pedig írói oldalamon a verseim archiválásában épp most értem hozzájuk, mint jellemzőket, betűzöm ide is.
Arabella Dolýk Modorom Azt mondják hogy rossz a modorom |