Egymás után három igen fontosnak gondolt versemrhez értem írói honlapom gyarapításában. Most a Halott madárral c. válogatott kötetem anyagában lépdelek, így időrendben kerülnek elém a több mint 30 évvel ezelőtt keletkezett írások. Ebből a távolságból nézve úgy tetszik, az 1978 első erőteljes hangutések után 1979-ben történt az igazi magamratalálás. Meglehet, a Vihar az első valódi költeményem (a történetét már megírtam korábban), a két következő pedig nem csupán önmagában, hanem mint "programadó" versek is fontosak: a Miért?-gyászban vállaltam fel az apaitól eltérő, azzal ellentétes szellemi örökséget, a Fikciók felé meg éppenséggel a realizmussal való szakításom dokumentuma is lehetne. E három vers, azt hiszem, valamelyest kijelölte további pályámat. (Aki nem szeretne a linkek nyomába eredni, azoknak ide is feltettem a három szöveget:)

Amikor kései kamasz koromban az avantgard irányzatokkal kacérkodtam, akkor feltaláltam a dadaista dadogást. Az első így leírt szövegem talán ez volt:

Dadogva vagyok kénytelen telenevetni
ínyenc enciklopédiátokat. Katalógusok sokasága ágazik ikrázva, rázdvátri.

Ez a magam-kreálta alkotásmód valamelyest a dadaista automatikus versírásra hasonlított, azzal a lényeges különbséggel, hogy egy szigorú szabály súlyosbította a spontaneitást: minden következő szó elejének meg kellett ismételnie az előző szó végét minél több (de legalább egy) betű erejéig. A  va-va, k-k, telen-telen, i-i, enc-enc, kat-kat, sok-sok, ága-ága, ik-ik, rázva-rázdvá ismétlődések, mint egyfajta dadogás, a fenti példán jól láthatók.

Ha nem is úgy, mint a Fidesz a nemzeti Magyarországét, de én is múltat építgetek mostanában: a sajátomat. Írói weboldalamra igyekszem összegyűjteni mindazt, ami még előkaparható archívumomból. Digitális korszakom kezdete (1996) óta szinte minden saját munkám megvan (ha nem is a leghasználhatóbb formátumban), de a korábbi évek, évtizedek anyaga meglehetősen hiányos (a valóban fontos írásaim szerencsére könyvekbe kerültek). Ennél is rosszabb a helyzet a könyveimről írt recenziók, ismertetések terén: itt bizony igen hiányos a gyűjteményem, csak az utóbbi években (főleg, mióta digitálisan elérhetőek) őrzöm meg őket. Most mégis előkerült a munkámról valaha írt legnegatívabb kritika, fel is tettem rögvest a megfelelő helyre. Itt olvasható:

Most, hogy valaki vette a fáradságot és elkészítette az új magyar kormányprogram szófelhőjét, nekem is eszembe jutott az a szellemes online szoftver, amely bármely szövegnek vagy webhelynek kiválogatja a leggyakrabban használt szavait és grafikusan el is rendezi őket (igen sok lehetséges változatban), betűnagysággal jelölve az előfordulás gyakoriságát. Nos, az én utóbbi húszegynéhány versemből ezt állította össze a program. Úgy érzem, eléggé jellemző.

Időről időre megfed engem hajdani tanárom. Amióta rám talált az interneten, nem állja meg, hogy szóvá tegye, ha valamelyik megnyilvánulásom szúrja a szemét. Az még hagyján, hogy a magyarországi történések értékelésében eltér a véleményünk, de érdekes mód a kárpátaljai és ukrajnai dolgokat ő akarja jobban tudni nálam – holott lassan húsz esztendeje már annak, hogy nem él itt. Tanárember részéről persze a mindentudás és mindent jobban tudás bocsánatos bűnnek minősül, kioktatásai, számonkérései mégis bántanak. Leginkább talán azért, mert én nyilvánosan – cikkben, blogbejegyzésben – érvelek időnként valami mellett vagy ellen, ő viszont kizárólag magánlevelekben fejezi ki rosszallását. Többször felajánlottam, vitatkozzunk az internet nyilvánossága előtt, ám ettől mindannyiszor elzárkózott azzal az indokkal, hogy tőle idegen a közszereplés. Maradnak hát a magánfejmosások – megannyi tanári intő.

Köves Margit szíves mai értesítése: szervezésében a Delhi Magyar Intézetben tegnap verseimből és Éva prózáiból mutattak be néhányat. Magyarul tanuló egyetemisták adtak elő magyarul, angolul és hindi nyelven műveinkből (verseimből pl. Indukant Angiras fordításában). Az alábbi képeken az előadók és a vetített háttér - elég izgalmas dolog ezeknek az indiai fiataloknak a hangján elképzelni szonettjeimet és haikuimat, pláne magyarul...