
A Könyvhéten jelent meg Bodor Béla új könyve "Már az avantgárda Carneválra ütött" címmel. A kötetben 45 tanulmány, esszé olvasható az aktuális avantgárd tárgykörében, Hermann Nitschről, Erdély Miklósról, Hajas Tiborról, a Magyar Műhely alkotóiról és másokról. Ez adta három kérdésem aktualitását:
Nyári internetes villáminterjú-sorozat: előbb én kérdezem íróbarátai- mat, aztán ők kérdezik választott alanyukat.
Útjára indul nyári interjúsorozatom! Lényege, hogy (mostanában új könyvvel jelentkezett) íróbarátaim egyikét-másikát megszólítom, felteszek nekik 3 aktuális kérdést, majd válaszukat közreadom itt, a blogomban azzal a nem titkolt céllal, hogy tevékenységüket, könyvüket, őket magukat népszerűsítsem - és nyájas olvasóimnak érdekességekkel kedveskedjem, bízva aktivitásukban, hiszen a válaszok alighanem bennük is újabb kérdéseket vetnek fel.
Befejeztük 2000±3 c. könyvem anyagának a korrektúrázását (Éva is végigolvasta). Ilyenkor persze mindig ugyanaz a pánik tör ki rajtam: nem jó ez a kézirat, hosszú, unalmas, túlírt. Kit érdekel, hogy hét éven át milyen naplójegyzetekben mennyit dohogtam, min füstölögtem, hogyan játszottam el ezerszer az okostojást.
Azt hittem, hamarább felpörög
Viktor Janukovics ukrán kormányfő igen elégedetten érkezett haza Luxemburgból, ahol eredményes tárgyalásokat folytatott az Ukrajna–EU együttműködési tanács ülésén. Találkozott és megbeszélést folytatott az Európai Bizottság elnökével és más EU-vezetőkkel, külügyminisztere pedig igen fontos vízum-megállapodást írt alá az illetékes partnerekkel. (Utóbbi, ha a tagországok jóváhagyása után érvénybe lép, nagyban kiszélesíti a kárpátaljai magyarság utazási lehetőségeit is.)
Pár napja egy telefoninformáció alapján
Vegyesen állok én a kárpátaljaisággal. Időnként tudomást sem veszek róla, máskor szabadulni akarok tőle, rúgdosom a lábamról, mint tyúkszart, igyekszem inkább a magyarság és a világ általános dolgai felé fordulni, megint máskor pedig élvezettel merülök bele, mint nyű a bomló húsba. Felváltva vagyok hol közömbös, hol elutasító, hol érdeklődő. Olykor pedig mind a három egyszerre. Ez most három dologról jutott eszembe.
Szűkszavúan, leginkább az MTI-cikk hírét közreadva számol be a magyar sajtó némely orgánuma arról, hogy a napokban Claude Monet (1840-1926) két festménye is elképesztően magas áron talált vevőre egy-egy árverésen. A művek repróit azonban hiába kerestem az internetes portálokon, bélyeg nagyságút is csak az egyikről találtam (arról meg kiderült, hogy nem is azt a képet ábrázolja...). Végül aztán idegen nyelvű oldalakon bukkantam a valójában kalapács alá került művek nyomára - és közben egy durva fordítási tévedést is felfedeztem. De menjünk sorra, lássuk, hogyan kalandoztam a
Bő fél éve annak, hogy kicsit