(2002. nov. 3.) A Beszélő elfogadta közlésre Valóságpróza és látszatvalóság című tanulmányomat. Ez amellett, hogy hízeleg a hiúságomnak, más jelentőséggel is bír: egy másik, kifejezetten irodalmi és irodalomkritikai folyóirat, ha barátilag is, de elutasította ezt az írásomat, a Beszélő ellenben, amelynek sokkal kevésbé vág a profiljába, hogy egy határon túli magyar régió prózairodalmának aktuális problémáival foglalkozzon - elfogadta. Ugyanaz ismétlődik, mint a Mozgó Világban most megjelenő Címkézett irodalom című esszémmel (a Kortárs nem vállalta a közlését - 2007). Ami akkor történt, annak a számomra leszűrhető jelentését csak később értettem meg. A mostaninak már előre tudtam...

Alighanem ideje komolyan elgondolkozni azon: akkor most melyik „oldal” foglalkozik a határon túli magyarság gondjaival?

(2002. nov. 2.) Ma délután, miközben a Nobel-díjas Wisława Szymborska lelegzetelállítóan kitűnő verseit „webszerkesztettem” nagy élvezettel (LÁSD), kicsit ki is pihenve a virtuális irodalmi konferencia gyors előkészületeinek fáradalmait (3 nap alatt félszáznál több küldött és kapott levél!), eszembe jutott SBA barátunk legutóbbi aggodalmaskodása. Évának súgta oda egy tanácskozás szünetében: hogyan viselem a magányt, azt, hogy az itthoniak közül senki nem érintkezik velem. Nyilvánvalóan arra gondolt, hogy 4-5 írótársammal, akikkel korábban kisebb-nagyobb gyakorisággal tartottam, most már nem tartom a kapcsolatot, lévén hogy megharagudtak rám, halálosan megsértődtek az irodalomról vallott nézeteim miatt vagy amiatt, hogy az utóbbi években felmutatott írói és szerkesztői, netán kiadói teljesítményüket kritikával illettem, és ezért kvázi kiközösítettek engem. Éva bölcsen a következőket mondta: miből gondolja azt SBA, hogy számomra nem sokkal hasznosabb és élvezetesebb Stuttgartban, Szabadkán, Bp-en, Bécsben vagy Berlinben élő kollégákkal és barátokkal napi kapcsolatban lenni, akár napi többszöri e-mail-üzenetet váltani értelmes témákban, semmint elviselni, hogy a helybéli költő enyhén spiccesen beállítson, vodkát kérjen, aztán 10 perc múlva már ő legyen a világ legjobb költője és szerkesztője, ebben a minőségében leszólja az összes kollégát és 2-3 folyóiratot azonnal megalapítson együltében, majd néhány óra múlva erősen elázva távozzon, keserűséget, dühöt és kétnapi munkaképtelenséget hagyva maga után.

(2002. okt. 31.) Tegnap versenyt futottam az idővel. Tudtam, hogy másnap (ma) lesz a hét nagyjából utolsó munkanapja mindenszentek és halottak napja okán, így egy csomó dolgot nyélbe kellett ütnöm a konferenciával kapcsolatban. Merthogy virtuális konferenciát rendezek. Részleteit LÁSD ITT. [A link a hónapokkal később lezárt konferencia teljes anyagát bemutató oldalra mutat, tehát nem az akkori előkészületi oldalra, hanem a végeredményre. Az oldalon a BELÉPÉS linkre kattintva - és alulról felfelé haladva - végigolvasható az 5 évvel ezelőtti, eddigi egyik legnagyobb internetes akcióm minden dokumentuma, kezdve felhívásommal és bezárva Bodor Béla összefoglalóival. - 2007]

(2002. okt. 29.) Megjött a Korunk októberi száma. Már nagyon vártam, tudtam, hogy benne van a regényrészletem, még ám fontos, funkcionális szövegek (11 folyóiratoldalon keresztül)! Úgy tűnik, sikerül megvalósítani, amit elterveltem, hogy az új verzió részletei először határon túli lapokban jelenjenek meg. Az első a Várad volt (Nagyvárad), aztán a Szőrös Kő (Pozsony), most a Korunk (Kolozsvár) és közlésre elfogadva egy részlet a szabadkai Üzenetnél, illetve a zEtna webmagazinban. De aztán megtöröm a sort, mert a miskolci Új Holnap fog következni.