Ötven esztendeje, 1957. február 8-án szűnt meg működni a XX. század egyik legnagyobb zsenijének, Neumann Jánosnak az elméje. Ha hinnék a reinkarnációban és arcátlanul öntelt lennék, akkor sem kecsegtethetném magam azzal, hogy bármi is átöröklődhetett belém szelleméből: azon a napon én már háromhetes csecsemőként oáztam bele világfájdalmamat egy ungvári bérház csendjébe.
Ám ha valakinek hálás lehetek találmányáért, akkor az éppen ő. Vágjátok le a fél karomat, vakítsatok meg a fél szememre, tépjétek ki a nyelvemet,
de hagyjátok meg a számítógépemet: félkézzel, félszemmel és némán fogom verni a billentyűket.
Töprengtem, mivel róhatnám le tiszteletemet a számítógép atyja előtt. Előbb arra gondoltam, hogy valami nekem nagyon fontosat elnevezek róla. Vagy hogy ma este egy órán át fejben fogok összeadni hatjegyű számokat a tiszteletére. De aztán jobb ötletem támadt.
Egy internetes honlap szolgáltatását igénybe véve (némi beavatkozással és kis leleményességgel) előállíttattam Neumann János nevéből 500 anagrammát.
A nevébe belevettem a nemesi 'von'-t (amelyet bankár atyja vásárolt...), keresztnevét pedig a tudományosság latin hagyománya szerint írtam át.
Így hát következzen 500 anagramma
Johannes von Neumann nevére: