Elgondolkodtatott az Agent Portál cikke. Vajon az ebben olvashatók nem egy olyan korszak eljövetelét jelzik-e előre, amelyben az írott üzenetek egyszer s mindenkorra megszűnnek, felváltják a képecskék, és hosszabb közlendőt is ki lehet majd fejezni egy piktogram-sorral. Ezzel az irásbeliség nagyjából visszajut kezdetleges gyökereihez, az ókori képíráshoz, hieroglifákhoz, amikor még nem voltak betűk. Ez lenne a "fejlődés"? Vissza a legprimitívebb közlésmódhoz? Nincs szükség elvont gondolkodásra, második jelrendszerre? Mutatunk egy képet magunkról csókra nyíló szájjal - és ez lesz a szerelmi vallomás? Valamelyest aztán megnyugtatott a Médiablog  összefoglalója: van még jövője a webre tett szövegnek. Így egyelőre talán az önéletrajzi regényt sem váltja fel a családi fotóalbum.

Az alábbiakban Berniczky Éva és Balla D. Károly közös irodalmi projektuma követhető nyomon: hogyan fejlődiik novellává egyetlen mondat (kronológia alulról felfelé). A két szerző szövegeit háttérszín különbözteti meg, a legfrissebb szöveg minden fázisban kiemelt. A projektum leírása itt található. [A kész novella április 4-én került fel az oldalra: Végelvész.]

Megnyitottam következő előadásom előkészületi oldalát. Ezen a címen található: Az Ung Ungvárnál, és innen is be lehet lépni: /formance. Itt lesz olvasható néhány előzetes szöveg, vázlat. Már most fel lehet nekem tenni azokat a kérdéseket, amelyeket a  helyszínen fogok megválaszolni.

Dicséretes, hogy a zöld Kárpáti Igaz Szó két cikkében is foglalkozik az internettel. Az már kevésbé, hogy az első mumust csinál belőle, és a netfüggőség szélsőséges példáival riasztgatja az olvasót. Holott a net lehetőségeivel alig-alig élő kárpátaljai magyarok körében inkább reklámot kellene csinálni annak, ami hozzájárulna integrálódásukhoz, kulturális, tudományos modernizációjukhoz. A netnek, mint valami károsnak a bemutatása hamis képet ad erről a nagyszerű technológiáról.

Rászántam egy kis időt és az első Google-cikkgyűjtő után elkészítettem saját Netvibes weboldalamat. A szolgáltatás optimalizálása határozottan megkönnyíti az ember életét, merem mindenkinek ajánlani. Ha valamiért lehet kedvelni a web2-es fejlesztéseket, akkor ez az.

Kedves, egyben kultúránk helyzetét jól jellemző gesztusról olvastam a Kárpátinfóban. A Beregvidéki Múzeum egyik munkatársa saját költségén felújította, újrakereteztette Garanyi József harmincegynéhány festményét. A múzeumnak nyilván nincsen kerete a keretre. De nem volt arra sem, hogy a képeket megvásárolja.

A szép kollekciót ugyanis maga a művész bocsátotta húsz esztendeje a város rendelkezésére azzal az egyetlen feltétellel, hogy művei méltó elhelyezést nyerjenek. A méltó felújítást,  újrakereteztetést, beüvegezést azonban, lám, a múzeum egy művészetpártoló munkatársnak saját zsebéből kellett fedeznie.

Pedig a most 86 esztendős mester munkái komoly művészi (és anyagi) értéket képviselnek, tarthatná nagyobb becsben a város, a múzeum, hiszen a gyűjtemény jelentősége, súlya épp itt, helyben a legnagyobb.

Garanyi József Beregszásznak és a beregi tájnak a festője, nagysága ebben mérhető és mérendő akkor is, ha általánosabb viszonylatban valószínűleg nem tartozik a nagy formátumú, sodró tehetségű alkotók közé, és képei inkább finom ízlésről és szakmai tudásról tanúskodnak, nem pedig átütő művészi invencióról. Beregszászban mégis kijárna neki és munkáinak az élő klasszikust megillető megbecsülés.

A Fidesz pontosan 13 hónapig bírta ki, hogy ne küldjön nekem levelet. Úgy tűnik, nem tanulnak a leckéből és nem képesek levelező listájukról levenni, holott azt, amit tavaly írtam főnöküknek, aligha tették a kirakatba.