A móri mészárlás feltételezett elkövetője öngyilkos lett. Ezzel kapcsolatban Andrassew Iván az alábbiakat vetette fel blogjában:

---

Az előző interjú alanya, Bodor Béla kérdezi Bán Zsófiát.

Idén tavasszal jelent meg Bán Zsófia Esti iskola - Olvasókönyv felnőtteknek című lazán kapcsolódó novella- füzére a Kalligram Kiadónál. (232 oldal, 2700 Ft.) A kiadó honlapján azt mondja: "Az írások külön-külön is olvashatók, ám együttesen egyfajta áttételes memoárt, illetve családtörténetet adnak ki, amely a XX. századi történelembe és kultúrtörténetbe ágyazódik". Kérdéseim:

A nevemre adódó Google-találatokat időnként átpörgetem, de az ugyanígy fellelhető képeket a legritkább esetben szoktam böngészni: itt eléggé esetlges találatok adódnak. Most viszont rábukkantam egy olyan fotóra, amelyik hiányzott az archívumomból.

Olvasom, hogy "A szeptember 30-i előrehozott választásokra nem készülnek az Ukrajnában élő nemzetiségek nyelvén nyomtatott szavazólapok. Az előrehozott parlamenti választásokra csak és kizáróan az állam nyelvén íródott szavazólapok állnak majd a voksolók rendelkezésére..."
Gondolom, logikus lenne, ha az Ukrajnában élő nemzetiségek erre válaszul bojkottálnák a választásokat. A magam részéről...

A napokban iwiwes ismerőseim száma elérte, majd meghaladta a 500-at. Pedig most már sorra elutasítom a városok, könyvtárak, iskolák, egyesületek, kiadók, szerkesztőségek, halott személyiségek, autómárkák, szórakozóhelyek, galériák, utazási irodák és ki tudja még mifélék jelölését - és ha korábban el is fogadtam ilyeneket, most sorra töröltem mindet. Ez az 506 iWiWes ismeretség tehát valódi személyes kapcsolatot fed. Nem tudom, hogy ez sok-e vagy kevés.

Azt hittem, végleg meghalt Ötödik kattintás című játékom, de Zebra barátblogger a Blogámia honlapján feltámasztotta egy (ha nem is teljesen szabályos, de) kellemes találattal. Úgy tartottam illőnek, hogy viszonozzam a gesztust, én is kattintsak, ám (magam szabálya lévén) szigorúan csak 5-öt! - és valami érdekesre bukkanva beszámoljak az eredményről. Találatként Elsőre ez jött össze, Íme:

Fél éve két cikkemben is foglalkoztam egy budapesti Sevcsenko-szobor különös történetével: Sevcsenko revival, illetve  Sevcsenko 2.0. A történet lényege az volt, hogy a Magyarországon élő ukránok alig tudták megakadályozni egy olyan szobor felavatását, amely (nem csak szerintük) egyáltalán nem hasonlított nemzeti költőjükre. Amikor én bekapcsolódtam az eseményekbe, már készült az új szobor.

Az internetes regény létrehozására vonatkozó ötlete okán már idéztem Majoros Sándor blogját, de ha már ott jártam remek honlapján, fel kellett figyelnem egy másik projektumára.
   Nos, a Regénytár különös kiadványokhoz jutott hozzá. A Pagány és Tsa vállalkozás a harmincas évek második felében Szabadkán kolportázs könyvek kiadásával próbálkozott. Megszerezték azoknak a detektívtörténeteknek és kaland- regényeknek a kiadási jogát, amelyeket Európa szerte nagy élvezettel olvasott a középosztály, lefordíttatták a műveket és megjelentetésüktől tisztes anyagi hasznot reméltek. Ám a balsors és a háború közbeszólt.

Most a Szórakoztató Füzetek c. sorozat első darabjának internetes megjelentetésére vállalkozott a Regénytár. A jó tollú cseh író, Eduard Kalina bűnügyi története, a Halál a Paradicsomban első látásra nem több élvezetes nyári olvasmánynál. Bár a klasszikus krimi szabályait (sztereotípiáit?) követő történet szálain haladva nem rágtam le izgalmamban a tíz körmömet,  mégis jól szórakoztam, a nyomozás fordulatai helyett inkább a Regénytár gazdájához méltó, igen kimunkált, ugyanakkor teljesen természetesnek ható nyelvezetet élveztem. El kellett ismernem a szerző alakformáló és hangulatteremtő tehetségét is.

Ám kicsit elmélyedve a szövegben és a megjelenés körülményeiben nem kerülhette el a figyelmemet az sem, hogy van ennek az egésznek valami önmagán túlmutató, talán ironikus felhangja. A Füzetek létrejöttének és előkerülésének a története, a cseh szerző életrajza, no meg - és pláne! - a könyv borítója annyira hiteles, a történet annyira tökéletesen követi a klasszikus krimi nyomvonalát, a szituáció annyira ismerős (gyilkosság és vesztegzár egy hotelban), a cím annyira tipikus, hogy mindez már félig-meddig önmaga paródiájába is átcsap - de anélkül, hogy a túlzások és karikirozó momentumok könnyen tettenérhetők lennének. Ezt az olvasatot tovább erősíti az a körülmény, hogy a szöveg alaposan meg van tűzdelve linkekkel, amelyek segítségével egy-egy szó jelentését, értelmét magyarázó, értelmezését tágító honlapokra jutunk. Egyes hivatkozásokra kattintva kifejezetten homoros kontextus adódik. Mindez - a korábbiakban elmondottakkal együtt - megerősíti a feltevést, hogy ennek az agész projektumnak a felépítettsége nem csupán egy 1930-as évekbeli szabadkai könyvkiadó munkáját reprodukálja, nem csupán könnyű olvasmányul szolgál a látogatók számára, hanem egy olyan átgondolt internetes koncepció keretében teremti meg az irodalmi fikciót, amely többszörös áttételessége és áthallásossága révén valódi intellektuális élményt nyújthat a huszonegyedik századi olvasónak.

Kategóriagyőzelemre (továbbjutásra a döntőbe) nem számítottam, legfeljebb arra, hogy a kult kategóriában esetleg dobogós lehetek - de ez sem jött össze, nem marad hát más hátra, mint hogy gratuláljak a továbbjutóknak és szavazásra biztassam olvasóimat.