MI VAN A SPÁJZBAN?
Egy manzárdőr feljegyzéseiből, 2007. június

Két olyan friss ismeretterjesztő cikk is felkerült ma a netre, amely bolygókkal foglalkozik. Ha nagyon különböző típusúakkal is. Az egyik írás az [origó] tudományos rovatában olvasható, ebből megtudható, hogy a Mars pályáján egy újabb trójai kisbolygót fedeztek fel.

Történt, hogy tegnap írtam egy posztot arról: nekem nem tetszik Rejtő főműve, a Piszkos Fred, a kapitány - amelyet most frissében elolvastam. Tettem ezt azért, mert rádióban, tévében, sajtóban túl sok ajnározó szót hallottam-olvastam Rejtőről. Azt persze nagyon pontosan tudtam korábban is, hogy egy igen széles olvasóréteg bálványozott kedvence, s gondoltam, ez helyén is van: a tömegkultúra már csak ilyen. Amire viszont fel kellett kapnom a fejem: hogy egy műveiből készülő film (s talán egy színházi bemutató) okán úgy beszélnek róla, mintha sokkal-sokkal több lenne ponyvaírónál.

Mindeddig ellenálltam a kísértésnek, hogy a finn-magyar nyelvrokonság újabb bizonyítékait bemutassam (hiszen "mindenütt" fent vannak), de most Dixi azt írja, megszületett a második. Nos, én eddig négyet ismerek, így a legtisztább ügy, ha bemutatom az általam ismert összes cáfolhatatlan bizonyítékot.

Mostanában annyit hallottam áradozni Rejtő Jenőről, hogy elhatároztam, bepótolom a mulasztásomat. Ahogy sok egyéb "kötelezőt", én Rejtőt is kihagytam kamaszkoromban. Pontosabban egyszer - talán 35 éve - rászántam magam a Vesztegzár a Grand hotelben elolvasására, de egyáltalán nem tetszett, így a többihez sem csinált kedvet. A sok jópofa bemondást persze azért ismertem, rám ragadtak, felismertem, de magam soha nem idéztem őket. Gondoltam, most, érett fejjel, átveszem leghíresebb regényét, a Piszkos Fred, a kapitány-t. Nos, elég nehezen bírtam a végére jutni.

Pár napja olvasom az új novellás köteted, a 2007-es Ünnepi Könyvhétre megjelent Hollander Emőke meztelenül címűt, és többször el kellett gondolkodnom, hogy mennyire személyessé tetted a műfajt, aztán meg mennyire líraivá. Sajátos tere, ideje, humora, lélegzete van ezeknek a történeteknek. Meg tudod fogni még, miért alakult ki benned, hogy ennyi novellát írsz, hiszen a prózában ma a regényt többre becsülik (nem mintha számítana). Vagy tévednék? Ez alkati kérdés? Vagy az életmódodból ered?

Az ugye már az írói válság biztos jele, ha az ember a kánikulára hivatkozva mondja le az ehavi novellát? A Mozgónak még megírtam a Hónaplót (Mező Ferinek nagyon tetszett), az Új Szóba még elkészült a publicsek, de a Népszava Szép Szójába lemondtam az ehavi novellát.

Kárpátalján kívül aligha fordulhatna elő másutt, hogy két éven át két különböző újság ugyanazon a címen jelenjen meg. Márpedig nekünk két lapunk is a Kárpáti Igaz Szó névre hallgat.

A Forrás szokása szerint most is dupla nyári számmal jelentkezett. A vaskos folyóiratból néha csak a tartalomjegyzék és egy-két vers elolvasására futja, most azonban egy hosszabb tanulmány keltette fel a figyelmemet, így el is olvastam Bíró-Balogh Tamás Egyszerű, rövid, frappáns. "Csonka Magyarország nem ország": egy revíziós propagandagépezet működése című, roppant tanulságos írását.

Több portálon is olvastam a blikfangos című cikket: Sírköltöztető happening. Az írásból kiderül, hogy a kiváló képzőművész és performer özvegye át akarja költöztetni 16 évvel ezelőtt elhunyt férje sírját. "Névtelenségbe süllyed Baász Imre, ezért foglalkoztat annak a gondolata, hogy elviszem Sepsiszentgyörgyről Marosvásárhelyre a hamvait” - nyilatkozta. A cikkből azt is megtudjuk, a helyi erők milyen segítséget, milyen gesztusokat ígértek a művész emlékének megőrzéséhez - s hogy ezek nem teljesültek.